A feladatunk, hogy mint egyének vagy mint különböző csoportok, közösségek és szervezetek tagjai átfogó mozgalmat alkossunk az ember személyének védelmére, méltóságának megvédésére, ami hozzájárul a történelem különféle viszontagságai között egy igazságosabb társadalom felépítéséhez, vagy legalább az igazságtalanság visszaszorításához.

Sorozatunkat a Centesimus Annus 3. pontjának elemzésével kezdjük, amelyben II. János Pál meghatározza a célt: az ember személyének védelme, és ezen keresztül egy igazságosabb társadalom felépítése (az első két pontot, az enciklika bevezetőjét nem elemezzük külön). Úgy tűnik két egymással összekapcsolódó célt tűz elénk, de egyértelmű a prioritássorrend: az emberi személy védelme.

Mike Károly és Szalai Ákos elemzésének 1. része

Sokan like-olják mostanában az Africa for Norway videót. Nézem, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a szegény afrikaiaknak nyújtott segítségünk vajon nem ugyanilyen értelmetlen-e. (A videó készítőiben szerintem ez fel sem merült, ők egy jópofa geget akartak csinálni, amivel újabb adakozásra bírhatják a norvégokat.) Az értelmetlen és a káros támogatás mintapéldájaként, - gyakran ugyanazok, akik a harmadik világ támogatására hívnak fel - a Világbankot emelik ki, mondván, hogy a pénzügyi programjai nem segítettek a fejlődő világon, mert olyan beruházásokra kellett azokat költeni, amelyeknek nem sok értelmük volt.

De több értelme van-e a mi segítségünknek? Több értelme van-e annak, ne menjünk egész Afrikáig, amikor száraz-élelmiszert, ágyneműt küldünk a rászorulóknak, legyen szó árvízről, vörösiszap-katasztrófáról, vagy árvagyerekekről?

Kezembe akadt az alábbi videó. Egy amerikai segélyszervezet vezetője beszél arról, hogy hogyan tette tönkre a helyi vállalkozók életét az, amikor egy amerikai egyház tojásokat küldött a ruandaiaknak. Akik az adott közösségben korábban tojással kereskedtek természetesen nem bírták a versenyt az ingyen érkező áruval, csődbe mentek. 

Emlékezhetünk rá, hogy milyen nehézségekkel néztek szembe a vörösiszap-károsultak, illetve a neki segítő szervezetek, amikor  megérkezett a rengeteg adomány: tárolniuk kellett, őriztetni - ráadásul egy részének értelme sem volt ("kaptak a mindenüket elvesztettek tankönyveket, focimezt és plazmatévét is").

Csak hogy ne tűnjön úgy, hogy mi ilyen káros dolgokat helyeslünk (bár az értelmetlen tiltását sem) - álljon itt okulásul:

A Vatikánhoz hozzátartozik a füst. Mind a mai napig ezzel jelzi a világnak, ha új pápát választott. De a Vatikántól nem idegen a füst, mint a cigaretta, pipa, szivar végterméke sem. Hallott már például pöfékelő pápákról, tubákos szentekről, dohánytermesztő szerzetesrendekről, valamint a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságáról? S hogy számos szentté avatási perben hozták fel a jelölt ellen, hogy dohányzott, sikertelenül? Volt olyan szent, aki arról értekezett, hogy a dohányzás rossz szokása hogyan segítette hozzá hitélete elmélyítéséhez. A dohányzás és a katolicizmus történetét olvashatja a Catholic World Reporton vagy ennek nyomán a Magyar Kuríron. Kiderül, hogy a dohányzás speciálisan katolikus formája talán a tubákolás. No nem teológiailag, csupán szociológiailag. 

Mint azt épp egy hete fejtegettük itt a dohányzás nem bűn. Ahogy a Katekizmus írja:

Találós kérdés: ki ő?

fotó: http://www.facebook.com/CatholicMemebase

Aki nem látta volna, annak ajánljuk: "...ne nyissunk új frontot a gyűlöletnek, a haragnak, és hogy egyes bankárok nyilvánvaló bűne miatt ne ítéljük el a pénzvilág minden szereplőjét." Böjte Csaba a bankokról, bankárokról.

És álljon itt a Caritas in veritate szerintem ide kívánkozó gondolata: "A továbbiakban az „etikai” szót nem ideológiailag diszkrimináló értelemben kell használni, megengedve, hogy úgy értsük, mintha nem lennének etikusak azok a kezdeményezések, amelyek formálisan nincsenek ezzel a minősítéssel felcicomázva."

A teljes szakasz a Caritas in Veritate-ból:

Ezúttal felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy innentől egy fókuszcsoport  tagjaiként (egy termék bevezetésének hatásait előrejelezni kívánó vizsgálat részeseiként) is tekintünk rájuk. Ugyanis  jövő héttől kezdve minden csütörtökön és vasárnap egy készülő könyv egy-egy részletét fogjuk itt elhelyezni. Az írás a Centesimus Annus (az utóbbi évtizedek témánk szempontjából egyik legfontosabb pápai megnyilatkozása) egyes pontjait elemzi a közgazdaságtan, a társadalomtudomány eszközeivel. A "kommentárt" Mike Károly barátommal közösen készítjük. Az itteni előzetes közléssel a célunk az, hogy az elkészülő szövegrészeket kritikának tegyük ki. (Vitára a facebook oldalunkon kerülhet majd sor.)  

Mostantól senki nem mondhatja, hogy nem tudta, mibe keveredett. 

Addig is - a várakozást fokozandó - két olyan elemzést, amit e témában II, Jnos Pál boldoggá avatásakor, (ami  épp az enciklika megjelenésének 20. évfordulójára esett) már elkövettünk: II. János Pál és a realizmus közgazdaságtana, II. János Pál és a perszonalizmus társadalmi tanítása

Amikor eljutott hozzánk a hír a - szerintem remek - amerikai színész haláláról, nyilvánvaló volt, hogy J.R. (csak magyarul Jockey) alakja a középpontba kerül. Nem is kellett sokáig várni azokra a véleményekre, amelyek valahogy úgy szóltak, hogy Jockey-tól tanulta meg a generációnk, hogy mi a kapitalizmus.

Ezt a posztot a felháborodott elutasítás szülte. Nem. Jockey Ewingtól nem a kapitalizmust tanultuk meg. Larry Hagman és a Dallas kapcsolatában azonban van jónéhány olyan elem, amelyből megérthetjük, hogy milyen egy jól működő kapitalizmus.

Gyakran hallani, hogy jobban meg kellene adóztatni a gazdagokat, a bankokat, a spekulánsokat, a vállalkozókat vagy épp a politikusokat. Amellett, hogy mindebből nem jönne meg annyi bevétel, amennyivel az ország minden problémája orvosolható lenne, van mindezzel még egy probléma. Az pedig az állami újraelosztás mértéke. Mit gondolnak, a nemzeti összjövedelemnek Magyarországon hány százalékát osztja újra az állam? A Brian életében kiabálja az egyik próféta: nem öt, nem hét, kilenc élő kard csap le rátok! Nos, nem húsz, nem harminc, nem negyven, hanem 48 százalékot osztunk újra! Gondoljanak bele, majdnem a felét újraosztjuk a jövedelmeknek! Ez hatalmas mennyiségű törvényt és szabályozást, hatalmas bürokráciát igényel! S ezzel csak az európai középmezőnyben vagyunk!

Szlovákia rá akarta tenni a jövőre kiadandó kéteurós érmén Szt. Cirill és Metód feje köré a glóriát. "Meg nem nevezett" tagállamok ezt megtámadták (mert az Uniós tagtársaknak beleszólása van, hogy hogy néz ki az egyes országokba a kéteurós érme). Szlovákia visszakozott. (Magyarul a témáról: a Magyar Kuríron)

Ehhez most nem tennék hozzá semmit. Javasolni is csak annyit javaslok, hogy akinek van kb. 25 perce az hallgassa meg Joseph Weiler (New York University Law School) érvelését az osztálytermekben levő keresztek védelmében az  Emberi Jogok Európai Bíróság előtt. (Angolul, angol felirattal!)