A Vatikánhoz hozzátartozik a füst. Mind a mai napig ezzel jelzi a világnak, ha új pápát választott. De a Vatikántól nem idegen a füst, mint a cigaretta, pipa, szivar végterméke sem. Hallott már például pöfékelő pápákról, tubákos szentekről, dohánytermesztő szerzetesrendekről, valamint a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságáról? S hogy számos szentté avatási perben hozták fel a jelölt ellen, hogy dohányzott, sikertelenül? Volt olyan szent, aki arról értekezett, hogy a dohányzás rossz szokása hogyan segítette hozzá hitélete elmélyítéséhez. A dohányzás és a katolicizmus történetét olvashatja a Catholic World Reporton vagy ennek nyomán a Magyar Kuríron. Kiderül, hogy a dohányzás speciálisan katolikus formája talán a tubákolás. No nem teológiailag, csupán szociológiailag. 

Mint azt épp egy hete fejtegettük itt a dohányzás nem bűn. Ahogy a Katekizmus írja:

2289. Az erkölcs felszólít ugyan a testi élet tiszteletére, de nem tekinti abszolút értéknek. Szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a testkultuszt hirdeti, feláldozva annak mindent, bálványozva a fizikai tökéletességet és a sportteljesítményeket. Ez a szemlélet -- a válogatás miatt, amit az erősek és a gyengék között folytat -- az emberi kapcsolatok eltorzulásához vezethet.

2290. A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben.

Vagy ahogy Bartus Gábor BME-s katolikus környezetközgazdász mondta ugyancsak a Magyar Kurírnak adott interjújában: A dohányzást lehet úgy szemlélni, mint ami káros hatással van az egészségünkre, de mégis, például egy jó minőségű szivar közöl valamit arról az anyagi világról, amiben vagyunk, ahogy egy jó bor is.