A lázadás új ikonja
Találós kérdés: ki ő?
fotó: http://www.facebook.com/CatholicMemebase
Sokan cserélték le mostanában Che Guevara arcképét az övére. Egy erős klisékre épülő - szerintem nem túl jó - film nyomán az Occupy Wall Street néven emlegetett antikapitalista mozgalom (majd az abból kinövő különböző Occupy mozgalmak - többek között az Occupy Hungary) szimbóluma lett.
A kérdés is ugyanaz, mint elődjénél: akik az arcát magukra veszik, tudják ki ő? Tudják, hogy Fawkes egy "reakciós pápista" volt, aki céljának az angol katolikus monarchia visszaállítását tekintette? Tudják, hogy az általa (is) szervezett a lőporösszeskövésnek még katolikus megítélése sem pozitív? Tudják, hogy mennyit ártott az a - szavak szintjén - megvédeni kívánt angliai katolikusoknak?
Persze költői a kérdés. Tudjuk, hogy Che Guevara esetében sem érdekli az arcképének viselőit a valós célja - a diktatúra (még ha népi-, proletár is, de diktatúra) kiépítése és terjesztése a világon. És az sem zavarja a pólók viselőit, hogy a fellépésük nyomán hogyan romlott a hivatkozási alapul szolgáló szegények, elnyomottak (legyen szó Jakab-kori katolikusokról, 60-as évekbeli latin-amerikai vagy kongói szegényekről) helyzete.
Fawkes és Che egyaránt harcot hirdettek, ahogy a ma a pénzügyi világ ellen lázadók is. Ezzel önmagában nincs is baj (bár ha ez katolikus követők esetén felszabadítás-teológiába fordul, akkor nem árt emlékezni ennek elítélésére a Libertatis Nuntius és a Libertatis Conscientia című tanítóhivatali dokumentumokban.). Tudjuk, hogy létezik igazságos harc, igazságos háború is. De az övék nem az volt, és a wallstreet-foglalóké sem az. Többek között azért, mert például a Katekizmus szerint az igazságos háború realista: előfeltétele az, hogy "a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak".
