Bruce P. Frohnen (Ohio Northern University College of Law) Compassion & Self-Interest in a Humane Economy című cikke „együttérző konzervativizmusról”, szubszidiaritásról. Arról, hogy a piaci és az állami rendszerek milyen erényeket jutalmaznak és követelnek meg. És Tocquevilleről (meg egy kicsit Röpkéről).

Két választásunk van: olyan kormányzatot akarunk, amely megvédi a szabadságot vagy olyat, amely anyagi biztonságot nyújt? De ha az utóbbit választjuk, akkor nem jönnek létre azon (szabad) emberi közösségek, amelyek jobb emberré tehetnének minket. „...ha a komfortos szolgaságot választjuk, akkor elveszítjük a közösséget." - olvassunk Tocqueville-t!

Forrás: Beautiful Engeneering

"Biztos, hogy a közérdek, a nemzeti érdek megköveteli a dohányzás szabályozását? Egyik kedvenc közgazdászomhoz, Hayekhez kötik a mondást: a stressz gyorsabban öl, mint a nikotin. [...] Vannak önzetlennek, emberbarátinak tűnő törekvések, szervezetek, amik épp azért veszélyesek, mert ha valaki azokra hivatkozik, akkor túl könnyen adunk a szavára. Az egészségvédelem (és a környezetvédelem) szerintem ilyen.

Kérjük a híveket, hogy a lapok vásárlásával is segítsék, támogassák a katolikus sajtót – hallottam újra a vasárnapi prédikációban a viszonylag rendszeresen elhangzó felszólítást. A katolikus médiában dolgozó katolikus újságíróként természetesen örülök a reklámnak – a reklám elsősorban amúgy sem az emberek átvágására kitervelt fondorlat (azzá is válhat persze), hanem az informálás lehetősége –, de mégis fel szokott merülni bennem pár kérdés, amikor a katolikus sajtó megsegítésének szükségességét hangsúlyozzák.

No Mere Marriage of Convenience: The Unity of Economic and Social Conservatism - Olvasmány hosszú őszi estékre

Nem véletlen, hogy a szabad piac mellett érvelőket és a család, illetve az emberi élet szentsége mellett kiállókat egyaránt jobboldalinak (vagy Amerikában konzervatívnak) szokták nevezni. Sokszor felmerül, hogy ez csak valami történelmi véletlen műve, ha a politikai ellenfél két intézményt, két gondolatot egyszerre támad, akkor azok között kényszer-, vagy érdekházasság jön létre. Szerintem ez tévedés. Szerintem, roppant szoros a kapcsolat a két gondolat között – sőt, aki az egyiket nem fogadja el az a másikat is előbb-utóbb csak sokkal nehezebben védelmezheti. Épp ezeket a gondolatokat fogalmazza meg Robert P. George az egyik legbefolyásosabb amerikai keresztény-konzervatív jogfilozófus, a Princeton tanára a First Things folyóirat blogján. (A folyóiratot és a blogot egyébként is csak ajánlhatjuk mindenkinek, akit a konzervatív katolikus gondolat, az Amerikában formálódó konzervatív katolikus-evangéliumi politikai szövetség érdekel.)

A választás után – nem utolsósorban a triumfáló liberális, baloldaliak üzengetései nyomán – megindult egy vita arról, hogy szükség van-e mindkét gondolatra a Republikánusok között, vagy az egyiket ki kéne dobni. Anélkül,  a megmaradó erősebb választói támogatást hozna. George írása, érvei elsősorban a gazdasági jobboldalnak szólnak: nekik bizonyítja, hogy a szabad, bár nem szabályozatlan piac (a kapitalizmus, ahogy ezen a blogon nevezzük) elvész, ha elárulja a kulturális konzervativizmust. Érvelése szerint egy jól működő (dynamic and decent) társadalom öt pillérre épül:

A kérdésre sommásan válaszolva: Igen. Ráadásul van is rá példa. Ennek felidézése nem is lehetne aktuálisabb: November 16-án indult el ez a kereszténység és kapitalizmus viszonyát vizsgáló blog, a keleti rítusú katolikusok (közismertebb nevén: görögkatolikusok) pedig ezen a napon Szent Máté apostol és evangélista emlékét tisztelik. Máté vámszedő volt, akit Jézus meghívott, "...amint ott ült a vámnál. Szólt neki: "Kövess engem!" Az felállt és követte." (maga Máté írta ezt: Mt. 9.9) Jézus aztán a többi tanítvánnyal letelepedett egy asztalhoz vámosokkal, nem kis felháborodást kiváltva a farizeusok között.  

Az elhíresült hódmezővásárhelyi fellépésen elhangzottak nem a japán-magyar közös pöttyök miatt veszélyesek. Hanem egy olyan gondolat miatt, amelyet már megszoktunk (hallottunk a gazdasági miniszternél fontosabb embertől is). De attól, hogy sokat halljuk, még butaság marad:

„…fontos mindaz, ami fogható. Ami termelés. Ami nem pénzügyi spekuláció, ami nem a nemlátható világ. Azt mondják, hogy ezek olyan innovációk – ezek a különböző pénzügyi hókuszpókuszok. Nem, azok a lopásnak és a rablásnak a jópofa trükkjei.” (a videón 2:52-től)

Majd következett egy okfejtés (4:59-től) a németekről, akik valóban dolgoznak, és nem a képernyő előtt ülnek, hogy olyan dolgokat csináljanak (mint az angolszász bankrendszerben egyes helyeken), ami nem termel értéket, de másokat megtévesztenek ("elhitetik velük", hogy az jó).

(...mert ilyen is lesz) 

Öt éve jelent meg XVI. Benedek pápa SUMMORUM PONTIFICUM motu proprio kiadott apostoli levele, amely megerősítette a hagyományos liturgia elismerését (korábban sem volt tiltva!) és szabályozta azt, hogy mikor mutatható az be. Ennek nyomán indultak el Budapesten a Belvárosi templomban is a hagyományos római rítusú (közkeletű nevén: "tridenti") szentmisék. 

Erre is emlékezik a hétvégén, egyháznapon (a középkori esztergomi székesegyház és a két római főtemplom felszentelésének ünnepén) a hagyományos rítusú közösség. Szombat este közösségi zsolozsma, fél kilenctől a Váci utcai Szent Mihály-templomban, vasárnap pedig délben (a szokott időben) szentmise a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplebániatemplomban (Március 15. tér).

Aki még nem volt ilyen misén (és katolikus), annak egyszer meg kell tapasztalnia. Aki pedig volt, az úgyis visszajár.

(Ha valaki először szánja rá magát, akkor érdemes előtte tájékozódni, megismerni a liturgiát. Például a Szent Mihály Laikus Káptalan blogján, vagy itt - a mise hagyományos formájának rendje).

Indul a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet blogja: gazdaságról, kapitalizmusról, globalizációról, pénzügyekről, társadalmi kérdésekről, a kormányzat és az állam szerepéről keresztény, katolikus szemmel. 

Az indulás kapcsán csak megismételhetjük azt a kettős meggyőződést, amely az Intézet működését is vezérli:
(1) A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitívan ítélendő meg, és biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.
(2) A szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet (caritas).

A blog és az Intézet is síkra száll a „szabad piacgazdaság”, vagyis egy olyan gazdasági rendszer mellett, amely „elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét” (Centesimus Annus 42). Ebből kiindulva a globalizációs folyamatok árnyalt megítélésére törekszünk.

Elvetjük azt a nézetet, hogy a gazdasági intézmények elsődleges célja az egyéni vágyak minél nagyobb fokú beteljesítése. Ugyanakkor az anyagi jólétet a keresztény hittel összeegyeztethető fontos értéknek tartjuk, amelynek egy tágabb értékhierarchiában való (újra)elhelyezése korunk égető szellemi feladata. Hangsúlyozzuk, hogy a fogyasztásközpontúság, az anyagi javak bálványozása erkölcsi hiba, nem pedig a piac szükségszerű kudarca. A modern gazdaság biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit, de önmagában nem lehet garanciája a szabadság és az erények virágzásának. 

A blog és az Intézet tevékenységének elsődleges ihletője az Egyház társadalmi tanítása. Ez a tanítás nem valamiféle „harmadik út” – egyáltalán nem politikai vagy gazdasági program, hanem erkölcsi tanítás, amellyel sokféle gazdaság- és társadalomkép összeegyeztethető (Sollicitudo Rei Socialis 41). Így a szabad piacgazdaság eszménye is, amelyet Intézetünk a keresztény hívek és a magyar közélet figyelmébe ajánl.