A Capitulum Laicorum Sancti Michaelis Archangeli (a Szent Mihály Laikus Káptalan), amely a hagyományos római (ún. tridenti) rítusú misék magyarországi résztvevőit, kedvelőit tömöríti, közli XVI. Benedek lemondása óta tett első első nagy megszólalásának magyar fordítását. XVI. Benedek ezen üzenete, amelyet a Pápai Urbaniana Egyetemnek küldött, amikor annak frissen újjáépített aula magnáját róla nevezték el - a családokról tartott szinódus utáni napokban került nyilvánosságra.

A misszió  fontosságáról például ezekkel a gondolatokkal támasztja alá:

"Nem lenne-e helyesebb és illőbb, ha a vallások egymásra találnának a párbeszédben, és közösen munkálkodnának a világ békéjén? Ezzel azonban szembeállítható egy másik kérdés: vajon a dialógus helyettesítheti-e a missziót? Ma sokak közös eszménye, hogy a vallásoknak a gyakorlatban tisztelniük kell egymást, és az egymással folytatott párbeszédben a békét célzó közös erővé kell válniuk. [...] Az igazság kérdése, amely kezdetben mindennél inkább foglalkoztatta és mozgatta meg a keresztényeket, ebben a gondolkodásban zárójelbe kerül. Ez az eszme föltételezi, hogy végső soron az Istenről hiteles tudás nem nyerhető, és hogy legjobb esetben is csak szimbólumok készletével lehet jelenvalóvá tenni azt, ami szavakkal kimondhatatlan. Az igazságról való lemondás realisztikus és hasznos álláspontnak tűnik a világ vallásai közti béke érdekében. És mégis halálos a hit számára. A hit elveszíti kötelező erejét és komolyságát, ha mindent — végső soron egymással felcserélhető — szimbólumokra redukálunk, melyek csak távolról képesek utalni az isteni természet egyébként megközelíthetetlen misztériumára."

A teljes szöveg: Az igazság megtagadása a hit halála

Ez persze nem egy valódi világnap. Az ENSZ-nek még nem jutott eszébe. (Valamiért...)  De attól még csinálhatunk úgy, mintha az lenne. A tavalyi beharangozónál jobbat idén sem tudok. 

Most talán annyi tudományt tennék hozzá, hogy felhívom a figyelmet egy érdekes közgazdasági kutatásra és egy jogász, joggazdász véleményére arról, hogy miképp is kellene az egyébként az átlagos munkavállalóknál lényegesen többet, és idős korukban, betegen is  sokat dolgozó papokat, lelkipásztorokat jutalmazni, fizetni. Ennek a jutalmazásnak talán a legbiztosabb módja, ha ilyen "nem formális", "nem pénzbeli" "jutalmakat" is kapnak.

És itt az eredeti kezdeményező.

"Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát." (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikke) 
A magam részéről nagyon nem vagyok napjaink emberi jogi mozgalmának híve. épp azért, mert ezt a cikket, mintha negligálná, és alárendelné az adott politikai közösség (az állam) akaratának - hol enyhébb formában (mint ahogy azt az Egyesült Államok bírósága kimondta a Hobby Lobby ügyben), hol összehasonlíthatatlanabbul erőszakosabb formában. Utóbbiakról beszél Lord Jonathan Sacks Rabbi, a Brit Nemzetközösség Egyesült Zsidó Hitközségének [United Hebrew Congregations of the Commonwealth] vezetője a Lordok Házában 2014. július 24-én. 

Beszédét a kommunizmus bukásával, az akkori reményekkel kezdi, ezzel állítva szembe napjaink keresztényüldözésig a Közel-Keleten és Afrikában, illetve az (elsősorban - de nem csak - a radikális iszlámnak köszönhető) antiszemitizmus terjedéséig Európa Nyugati felén. 

(A beszéd szövege a videó alatt - a több gombra kattintva - olvasható is.)

Ez a betű az arab ábécé 14. betűje: Nun. Ezzel a betűvel (az arab Nasara - nazarénus, keresztény - szóra utalva) jelölik meg a keresztények házat az ISIS milíciái Moszulban (a valamikori Ninivében) és más általuk megszállt terülteteken. Az Interneten sokan - sok katolikus szervezet is - teszi ki ezt a jelet, vagy használja a #WeAreN hashtaget, jelölést a velük való szolidaritás kifejezéséül. 

 Lásd erről például:

http://rorate-caeli.blogspot.com/2014/07/nun-sign-of-genocide.html

http://www.theamericanconservative.com/dreher/nun-the-sign-of-genocide-mosul-christians/

http://www.religionnews.com/2014/07/25/twitter-iraq-christian-wearen/

http://www.huffingtonpost.com/2014/07/22/wearen-hashtag-iraq-christians_n_5610258.html

A labdarúgás sokak vallása. Sajnos szó szerint. Az elmúlt hónapban ők bemutatták a maguk áldozatát, kiélték annak rítusait. (A hozzám hasonló – ma már – kívülállók, más sportágak felől a focira tekintők számára furcsa ebben a rituáléban az, hogy a szimulálás, a reklamálás  és a bíró szidása mintha annak elengedhetetlen eleme lenne.) Most, hogy vége, ideje átgondolni, hogy mit is imádott egy hónapon át a világ jelentős része. (Imádtuk ezen a blogon is itt, meg itt.) 

Kezdjük talán azzal, hogy nem ártana teológiailag is végiggondolni, hogy miként is segíti elő a labdarúgás az emberek végső céljának elérését. És az ezzel kapcsolatos ötletek (mások felé fordulásra nevel, küzdelmet követel, stb.) megfontolása közben, mindig tegyük fel a kérdést, hogy ezt más módokon, más sportokkal is elérhetjük-e (ahol mondjuk, a szimulálás, reklamálás, bírószidás nem, hogy nem elvárt, hanem egyenesen lenézett elem). Mindenesetre a teológiai olvasatot meghagyom másoknak. (Egy humoros kísérlet a VB kezdetén jelent meg az amerikai konzervatív katolikusok, keresztények egyik legfontosabb lapjában, a First Thingsben. A kulcskérdése: milyen játék az, amelyben a kézhasználat tilos? Épp a kézhasználat, amely sokak szerint az evolúció egy fontos fázisa volt, illetve annak a kéznek a használata, amely minden nyugati vallásban az imában , annak megjelenítésében fontos szerepet kap.)

Most inkább vizsgáljuk meg, hogy hogyan is állunk a foci vb és a kapitalizmus kapcsolatával!

A tegnap esti bronz meccsen volt egy szimpatikus pillanat: A 93. percben beállhatott Michel Worm, a Swansae klub holland kapusa, ezzel a futball-világbajnokságok történetében most először játszott egy válogatott mind a 23 játékosa. Persze ehhez kellett két játékos szerencsétlen sérülése és az, hogy a harmadik számú kapust társai követelték be a pályára, van Gaal szövetségi kapitány pedig engedett azután, hogy azzal már nem vált veszélyeztetté a holland válogatott sikere. Hiszen mégiscsak a bronzérem volt a fő cél a meccsen.

Bármennyire szórakozásnak is tűnik a foci, ezek a játékosok nagyon sokat áldoznak, komoly munkát fordítanak, fordítottak arra, hogy a világbajnokságon szerepeljenek. Így ebben a helyzetben is idézhetjük II. János Pál pápát és Laborem Execens enciklikát: "A munkának mindenekelőtt az a sajátossága, hogy az embereket közösségbe gyűjti, és ebben áll a munka társadalmi ereje: van ereje ahhoz, hogy közösséget hozzon létre. Végül is azonban ebben a közösségben eggyé kell válnia mind a dolgozóknak, mind azoknak, akik rendelkeznek a termelőeszközök felett, vagy azoknak tulajdonosai." (95. pont) Persze ezek a közösségek nem homogének, az eggyé válás az egyének kiteljesedését jelentik. Ezt a példát jól mutatja ez a holland válogatott is...

(A kép forrása: http://www.rsi.ch/sport/mondiali-fifa/news/Olanda-terza-ma-da-record-1427386.html)

A Poverty Cure az Acton Intézet egyik programja, amely a globális szegénység okait próbálja meg feltárni, és azokra megoldást találni. Más nemzetközi szervezetekkel ellentétben nem a határtalan pénzbeli és természetbeli adományokban látja a kiutat. A Poverty Cure az emberi természetet helyezi gondolkodásának középpontjába, és elsősorban azt a kérdést kutatja, mi okozza a gazdagságot. Különösen fontosnak és befolyásoló tényezőnek tartják a politikai és gazdasági szabadságot, a helyi kisvállalkozások jelenlétét, a magántulajdont és joguralmat, valamint a keresztény értékeket. 

A vállalatok szabad döntését azért kell megvédenünk, mert csak ez biztosíthatja a tulajdonosaik vallásszabadságát – mondta ki a héten az amerikai Legfelső Bíróság az ún. Hobby Lobby ügyben. (Félhivatalosan – ahogy később hivatkozni fognak rá: Burwell v. Hobby Lobby. Az ítélet itt.) A kérdés, bár régóta roppant éles, és mint mindjárt látni fogjuk a kereszténység gazdaságképe szempontjából is kulcsfontosságú viták központi kérdése volt nem nagyon jelent meg a magyar sajtóban – még a katolikus sajtóban. Talán az is érthető lesz, hogy szerintem miért.

Ismét benne vagyunk egy nagy világszintű sportesemény sűrűjében. Ez azért felizgat szinte mindenkit, még a keresztény hittel bíró és kapitalista meggyőződéssel bíró szakembereket is (lásd pl. ezt a bejegyzést az American Enterprise Institute blogján, vagy éppen Acton Institute blogjánka egyik bejegyzését).

Figyelembe véve, hogy az elmúlt 20 évben a magyar válogatott nem képviseltette/ képviseli magát, az ember kénytelen mások örömének örülni, velük szurkolni. Bár őszintén nem áll távol tőlem az, hogy a jó játéknak örüljek az akárhonnan is jön. Bár azt is bevallom, hogy általában a kevésbé sztár csapatoknak szurkolok szinte mindig. Ez a foci világbajnokság is jól mutatja, hogy a kevésbé esélyesnek tartott csapatok is győzhetnek: ki gondolta volna, hogy a D csoportból  nem Anglia és Olaszország, hanem Costa Rica és Uruguay jut majd tovább. Ha szabályok megfelelőek és be is tartjuk, akkor egyenes és nem lejt se ide, se oda a pálya.

Ma világszerte május 1-jén a munka ünnepe van. Felidézvén a virslivel és sörrel kísért majálisokat vagy éppen az ünnep kiindulópontját jelentő 1886. május 1-jei véres chicagói munkástüntetést (link) gondolhatjuk, hogy ezen a napon semmilyen mondani valója sincsen a Katolikus Egyháznak. Pedig, mint számos más esetben is megmutattuk ezen blog szerzőiként, hogy a munka értéke kapcsán is határozott mondanivalója van a kereszténységnek, van a Katolikus Egyháznak. Május 1-jén egy fontos példát állít elénk az Egyház, hiszen XII. Piusz pápa rendelete nyomán 1955. május 1. óta Jézus nevelőatyjára Munkás Szent Józsefre emlékezünk ezen a napon. Ez a példa azért fontos, hiszen Szent József annak ellenére, hogy egy nagy felelősséget kapott Isten fiának nevelőatyjaként, egyúttal tisztességes, családját ellátó dolgozó apa volt. Ebben nem az a fontos, hogy fizikai munkát végzett, hanem az, hogy munkával látta el családját.

 II. János Pál pápa is több megnyilatkozásában foglalkozott a munka világával, munka kérdéseiből. Ezekből leginkább erre a témára fókuszált a Laborem exercens (Emberi munkáról, továbbiakban LE) című enciklika. "A munka sajátosan emberi tevékenység... A „munka” minden olyan tevékenységet jelöl, amit az ember végez, tekintet nélkül jellegére és körülményeire; azaz így nevezünk bármilyen emberi cselekedetet, amelyet munkának tartanak vagy kell tartanunk a sokféle tevékenységi forma közül, amire az ember képes és emberi képességeinél fogva természete szerint alkalmas." (LE 1.)