A szentek közössége új taggal bővült. Az egyik legkiválóbbal. Nem ma, hanem 9 éve. Ma csak elismeri és kihirdeti ezt Ferenc pápa. Valamit, amit eddig is minden katolikus tudott. 

De fontos az intézmény, fontos a hivatalos út. Fontos, hogy az Egyház bizonyítékokat keres, és amíg az nincs, amíg az erre hivatott szervezet nem néz szembe az ellenérvekkel, nem cáfolja meg azokat, addig a legkiválóbbakról sem mondja ki a nyilvánvalót. Nem tesz kivételt. Szabályok vannak, és eszerint játszik. (Nem fújja meg a bíró a hazai pályát!) Ezért él 2000 éve. 

A szabály nem a szeretet ellentéte. Akik ezt gondolják, azoknak mára egy (nem túl egyszerű) olvasmányt ajánlok, II. János Pál - szerintem - legfontosabb enciklikáját. Az emberről, törvényekről és szeretetről. A Veritatis Splendort.  

(A kép a blogon már emlegetett Catholic Gentleman facebook-oldaláról való. Eredetileg ezért az alsó sor. De persze tudjuk, hogy nem csak ezért.)

Elmúlt egy év mióta XVI. Benedek bejelentette távozását. A számomra ez az a pillanat, amikor vissza kell tekinteni: mit vesztettünk.

Az elmúlt év a világi sajtóban valóban a Katolikus Egyház éve volt, mivel a legkülönbözőbb csoportok szeretnék mindenképpen a forradalmi változást látni Ferenc pápában. Szerintem, ebben ugyan valóban tévednek (sokak esetében ez egyszerű wishful thinking), de kétségtelen, hogy fontos stílusbeli - és nem tanbeli - változások történtek. Ezek egy részének lehet örülni, másoktól lehet tartani.

Minden alkalommal elmondom, hogy a Katolikus Egyháznak (és egyéb egyházaknak) elsősorban a kormányzati bürokráciától és a világi hatalomtól kell félnie, nem a "nagyvállalatoktól", a "kapitalizmustól", a "globalizációtól". Ezzel szemben sokan érvelnek a globális szabályozó hatóság szükségessége mellett, hogy megfékezze a nemzetközi kizsákmányolást, korlátozza a pénztőke uralmát, megakadályozza a környezetszennyezést. Ha esetleg meg is értjük a megfékezés, a korlátozás, megakadályozás szükségessége melletti érveket, akkor is ott marad a kérdés: nem jelent nagyobb veszélyt a megfékező, korlátozó hatalom. 

Lássuk a legtöbbek által erre a szerepre kiválasztott (mert az elnyomottak, a szegények iránt oly nagyon elkötelezett) ENSZ legújabb ötletét. Az UNICEF (ugye milyen szépen hangzó szervezet!) Gyermek Jogainak Bizottsága [bocsánat, úgy tűnik ez a hivatalos magyar fordítása - angolul: Committee on the Rights of the Child] legújabb jelentéstervezete, amellett, hogy javaslatokat tesz a Vatikánnak arra, hogy mit is kéne tennie a pedofil papokkal (körülbelül abban a stílusban, ahogy az egyik párt szokott javaslatokat tenni a másiknak, hogy mit kezdjen a korrupt politikusaival - persze a saját korrupt politikusai esetén kikérve ezt magának) tovább is megy:

Mai ajánlatunk: George Weigel gondolatai arról, hogy Ferenc pápa szavait is a katolikus hagyomány fényében kell értelmezni - mert a Pápát is köti a katolikus hagyomány - a II. vatikáni zsinat tanítása szerint.

Eredetileg megjelent: 

http://www.firstthings.com/onthesquare/2014/01/what-popes-can-and-cant-do/george-weigel

Magyar nyelvű fordítás:

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140116_george_weigel_amit_a_papak_megtehetnek_es_amit_nem

(A kép: George Weigel II. János Pál életrajzának címlapja.)

Egy jó barátom rendszerint úgy emlegeti a Wall Street Journalt, mint a „kedvenc katolikus újságját” – ami egy kicsit furcsa, de nem alap nélküli, tekintve a WSJ nyitottságát arra, hogy főoldalon közöljön katolikus véleményeket komoly témákban. De amint Homer is alkalmanként téved, úgy néha ezt teszi Amerika legjobb lapja is. Január 2-án a Journal azt jegyezte meg írásában arról, hogy miért Ferenc pápa a „Figyelni érdemes emberek” listáján 2013-ban:

"Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, / és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel, / az angyalok a pásztorokkal dicsőítő éneket zengenek, / a keleti bölcsek pedig a csillagtól vezéreltetve közelednek; / mert érettünk született a kisded csecsemő, / az örökkévaló Isten."

(görögkatolikus konták, a konták jelentése: egy ünnep tiszteletére írt, liturgikus szempontból kiemelt jelentőségű himnusz)

A Szentírás gazdálkodással legegyértelműbben foglalkozó példabeszédei, amelyek a hűséges intéző példázatát állítják elénk, fordítástól függően hűséges szolgát, intézőt, jó sáfárt említve. Máté evangéliuma két részben is foglalkozik azzal, hogy kit tekinthetünk hűséges intézőnek. Máté (24,45-51) azt mutatja be, hogy az a hűséges intéző, aki tevékenyen várja urát, és amíg az késlekedik, addig sem üti-veri a többi szolgát, nem eszik korhelyekkel. Aztán Máté (25, 14-30) bemutatja az öt talentumról szóló példabeszédet, amiben az nyeri el a jutalmát, aki kereskedik talentumaival, szerez érte másikat („jól van, te hűséges szolga…kevésben hű voltál, ezért sokat bízok rád: menj be urad örökébe”), míg a „haszontalan” szolgát, aki csupán elrejti a kapott tálentumot, kivetik a „külső sötétségre”.  Számos érték jelenik meg itt együtt: ötletgazdagság, eredményesség, ugyanakkor óvatosság is (nem az a példa, hogy valaki 5 talentumból szerez 50-et). Jutalmul a jó Isten támogatást ad, aminek alapja a hitelesség (kevésben hű, arra sokat bízunk) és a befogadás.

Lukács evangéliuma is elénk állítja azt, hogy mit jelen hűséges intézőnek lenni, bár azt negatív oldalról fogalmazza meg (Lukács 16,1-13): „Aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is; aki pedig a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték?”.

Október 20. táján döbbentem meg azon, hogy még a Mindenszentek ünnepe sem jött el, de már a közeli boltban karácsonyi édességeket kezdtek el árulni. November 9-én pedig az egyik vidéki bevásárlóközpontban már a virágbolt teljes karácsonyi díszben volt (lásd csatolt kép). A karácsonyi készülődésben helye van az ajándékoknak, vásárlásnak, a Mester tanítványai is "elkészítették a húsvéti vacsorát", de nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy elsősorban arra készülönk, hogy "megkapjuk... a megtestesülő élő Isten igéjét, és részesüljünk drága testéből" (Tesszalonikai Simeon). A keleti szertartású katolikusoknál a napokban, november 15-én meg is kezdődött a felkészülési időszak, hiszen ők a Nagyböjthöz hasonlóan 40 napos felkészülési időszakot tartanak. A római szertartású katolikusok pedig december 1-jén kezdik az adventet. A bűnbánat, a szertartások, az elmélkedés mind-mind azt szolgálják, hogy megérezhessük azt a csodát, hogy úgy szereti "Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta".  A vásárlás által nem leszünk ott lélekben december 24-én este a betlehemi barlangban. 

Bene+dic, Domine, creaturam istam cerevisiae, quam ex adipe frumenti producere dignatus es: ut sit remedium salutare humano generi, et praesta per invocationem nominis tui sancti; ut, quicumque ex ea biberint, sanitatem corpus et animae tutelam percipiant. Per Christum Dominum nostrum.

Magyarul nagyjából:

Áldd meg, + Uram, teremtményedet: ezt a sört, amely  méltóságod rendelése szerint a kövér gabonából készült, hogy üdvére szolgáljon az embernek, és, hogy akik Neked hálát adva isznak belőle testi egészséget és lelki békét nyerjenek belőle. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

A régi római misekönyvben (angolul) ez az áldás szerepel a sörre.  

Mert a mi Egyházunk sokat tett a sörért. A misekönyv áldásai között például az ötödik. (A kenyér és a cukrászsütemények, a szőlő, a betegeknek adott bor és a gyógyszerek után - közvetlenül a sajt és a vaj előtt. Ez akár fontossági sorrendnek is megteszi...)

De nem feledkezhetünk meg az egyéb alkoholtartalmú italokról sem: 

http://www.ucatholic.com/blog/5-catholic-drinks/

Persze ezt is csak mértékkel! Mert a torkosság a hét főbűn egyike. 

(forrás: http://www.stpeterslist.com/1559/2-catholic-prayers-for-blessing-beer/ 

illetve: http://catholicgentleman.net/2013/10/29/the-official-catholic-beer-blessing/

A kép: https://www.facebook.com/TheCatholicGentleman)

Tadeusz Mazowiecki (1927 április 18. – 2013 október 28.).

Lengyel katolikus politikus. A (kommunista párt által felügyelt) katolikus párt színeiben politizált egészen 1970-es évekig. Annak belső ellenzékéhez tartozott. Több vérengzés kapcsán is felszólalt a Sejmben. 1976 után nem engedték neki, hogy újra képviselő lehessen. 1980 a Szolidaritás mellett találja. Az utolsók közül szabadul a fogságból. 

1989-ben a kerekasztal-tárgyalások résztvevője, majd amikor a részlegesen szabad választásokon a Szolidaritás elsöprő győzelmet arat, végül őt bízza meg Jaruzelski tábornok kormányalakítással.

Rövid, kétéves kormányzása alatt alapvetően átalakítják a lengyel alkotmányos rendszert, és elindítják a - miniszterelnök-helyetteséről, és pénzügyminiszteréről Leszek Balcerowicz-ról elnevezett - sokkterápiát: a szocialista gazdasági rendszert radikális módszerekkel (roppant gyorsan), komoly szociális feszültséget okozva felszámoló, a kapitalista működést megalapozó gazdasági reformot. Ezek a változások vezetnek oda, hogy a huszonéve lenézett, viccek tárgyát képező Lengyelország, lengyel gazdaság és lengyel társadalom ma sokunk irigységének tárgya (lenne, ha az irigység nem lenne bűn...)

Később az ENSZ-megfigyelő ajugoszláv háborúban, ahonnan épp azért távozik, mert az ENSZ-ben összegyülekező hatalmak nem hajlandóak semmit tenni a népirtás ellen.

Tadeusz Mazoviecki első útja miniszterelnökként II. János Pálhoz vezet, hogy megköszönje neki a támogatást, amit a korábbi években a lengyel nép tőle kapott.
Katolikus volt, és a lengyel kapitalizmus (egyik) újjáépítője.

Mióta a múlt hét végén bejárta a sajtót a hír, hogy egy katolikus hittankönyv halálos bűnnek nevezi a homoszexualitást, többször jött velem szembe liberális barátaim kezdeményezése miszerint ez ellen tiltakozni kell. Egy ideig szántam rá időt, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy (i) egyrészt a vallásszabadsággal ellentétes, ha korlátozni akarják azt, hogy egy katolikus tankönyv a Katolikus Egyház álláspontját megismertesse a diákokkal, (ii) másrészt valószínűleg félreértik, hogy mit is jelent a halálos bűn kifejezés katolikus teológiában. Egy idő után feladtam. Kevés vagyok ehhez. Pedig a legtöbbjük ezen információk fényében visszakozott is. Valaki más hasonló magyarázatai hatására így tett például Vári György is. Mindazoknak, akik elsőre felháborodtak, majd az információk birtokában visszakoztak – sőt esetleg, mint Vári György bocsánatot is kértek, kezdeti megnyilatkozásaikért – csakis köszönet és nagyrabecsülés jár.

Ugyanakkor – nem feladva a harcot azok ellen, akik kitartanak az egyházellenes támadások mellett – érdemes a saját felelősségünkről is elgondolkodni. Talán a legfontosabb közös pont a kereszténységben és a kapitalizmusban az egyéni felelősségvállalás követelménye: gond esetén a hibát elsősorban magunkban, a saját döntéseinkben, és csak másodsorban másokban (mások nemtelen viselkedésében), és csak végső soron az „igazságtalan társadalmi viszonyokban” keressük. Nézzünk szembe a saját felelősségünkkel: miért nem sikerül még a téma iránt láthatóan fogékony liberális, ateista barátainkkal sem megismertetni a keresztény, katolikus tanítás alapfogalmait? Erre nem válasz, hogy jöjjenek ők és tanulják meg. A mi felelősségünk is az, hogy közérthető, számukra is érthető és élvezhető formában eljussunk hozzájuk. Az, hogy ne (ne csak) saját magunknak írjunk katolikus, keresztény sajtót, blogot, hanem olyan módon, ami őket is érdekli.