Szegénység. Afrika. Másképp. De hogy?

PC.jpgA Poverty Cure az Acton Intézet egyik programja, amely a globális szegénység okait próbálja meg feltárni, és azokra megoldást találni. Más nemzetközi szervezetekkel ellentétben nem a határtalan pénzbeli és természetbeli adományokban látja a kiutat. A Poverty Cure az emberi természetet helyezi gondolkodásának középpontjába, és elsősorban azt a kérdést kutatja, mi okozza a gazdagságot. Különösen fontosnak és befolyásoló tényezőnek tartják a politikai és gazdasági szabadságot, a helyi kisvállalkozások jelenlétét, a magántulajdont és joguralmat, valamint a keresztény értékeket. 

Hat kisfilmből álló DVD sorozatukban (https://www.youtube.com/watch?v=UxASM44gPlU) eltérő szempontokat megvizsgálva próbálnak arra választ adni, mi okozza az emberek és nemzetek gazdagságát. A hat dokumentumfilm középpontjába helyezi az Isten által teremtett kreatív embert. A filmekben pedig vállalkozók, közgazdászok, politikai és vallási vezetők, misszionáriusok, és önkéntesek véleményeit és tapasztalatait hallhatjuk.

Miért gondolják hogy a szegénységre nem a segélyezés a megoldás?

Véleményük szerint az afrikai szegénység egyik sarkalatos pontja az emberek önbizalmának hiánya. Nem hisznek a szegénységből való felemelkedésben, és saját képességeikben. Sok ember nem látja értelmét az életének, a születésen és a halálon kívül nem gondolják, hogy többre teremtettek. A sok nyugati segély függővé tette őket, nem pedig önállóvá. Erre a hiányosságra adhat megoldást a kereszténység, amelynek alaptanításai között szerepel az emberi méltóság, az egymás iránti szeretet és az Isten által adott talentumok jól használása. A keresztény ember hisz abban, hogy Istennek terve van vele, számára a munka elsősorban nem teher, hanem küldetés, és aki keményen dolgozik, azt Isten megjutalmazza. A munka által tesszük hasznossá magunkat a többiek számára.

Az első lépés tehát az önbizalom, amely több embernek meg is volt, és saját vállalkozásba kezdett. Azonban a filmekben számos példát hoznak arra, hogyan tették tönkre a nyugati adományok az ilyen helyi kezdeményezéseket. Hogyan ment tönkre a kenyai textilgyár az adományként nyugatról érkező használt ruhák hatására, vagy hogyan tette tönkre a helyi tojástermelőt a segélyként érkező tojás. Fontosnak tartják, hogy alulról kell kezdeni és építkezni, minden kezdeményezésnek alulról kell jönnie, nem felülről irányítottan.

A helyi vállalkozásoknak van azonban két másik feltétele is. Ez a két tényező pedig a magántulajdon és a stabil jogrendszer. Stabil jogrendszer nélkül a játékszabályok nem biztosak, az emberek nem mernek befektetni, mivel semmi sem kiszámítható. Az igazságszolgáltatás korrupt. A jogrendszernek védenie kellene a társadalomnak minden rétegét. A magántulajdon fontossága pedig már a Bibliában is megjelent, példának hozzák, hogy Ádám nevet adott az állatoknak, és nagylelkűek is csak a saját dolgainkkal lehetünk. A társadalmi bizalom pedig egyszerűen nem létezik, amely pedig jelentősen megkönnyítené a kooperációt és a fejlődést.

A következő szint a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódás. Írországot hozzák példának, ahol azután hogy 1973-ban csatlakozott a EU-hoz a gazdasága és az emberek jóléte látványosan növekedett. A globalizáció csökkentette a szegénységet a világon, azok az országok pedig, amelyek kimaradtak a nemzetközi kereskedelemből, lemaradtak. A nemzetközi kereskedelem utat enged az új beruházásoknak és az innovációnak. Munkahelyeket teremt és lehetőségeket. Itt is fontosnak tartják kihangsúlyozni, hogy gazdasági rendszer sem létezhet erkölcsi alapok nélkül, ahogyan a válság is megmutatta. Azonban nem szabad elfelejteni – és az írek esete ezt jól példázza –, hogy a szabad kereskedelemnek köszönhetően nagyot léptek előre, a válságban egyet hátra, de még mindig sokkal előrébb vannak.

A szegénységből való felemelkedésnek és gazdagságnak a forrása tehát egyedül az Isten által teremtett kreatív ember, az útja pedig a vállalkozások, az önállóság és munka.