Nap, mint nap szembesülünk kockázatokkal. Nemcsak azok kezelnek kockázatokat, akiknek ez a szakmájuk, sőt hivatásuk, hanem mindenki. A közgazdasági alapdefínició (Frank H. Knight 1921-es művét idézve) a kockázat "a statisztikai eszközökkel mérhető bizonytalanság." Persze megjelennek részletesebb definíciók is, a Wikipedia-t idézve: "A kockázat valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége." Azonban a kockázat nemcsak negatív lehet, a szűken vett pénzügyes szakmai szótárban, az Investopedián a kockázatot, mint a "hozamok várt szinttől való eltérése" határozzák meg. A várt eltérés lehet pozitív is, azaz a például a vártnál sokkal pozitívabb teljesítmény is kockázatot tükröz. (Ha nagyot nyerünk valamin, akár nagyot is veszíthetünk, ha nem vagyunk elég óvatosak).

Ma van az első vasárnap, amikor a mostani törvény miatt nem nyit ki a boltok egy része.

Sikerült elmagyarázni a nem vallásosaknak (és mi, keresztények megértettük), hogy miért fontos ez? Tettünk rá kísérleteket; jobbakat (például Mike Károlyé a mandineren), rosszabbakat. De meggyőző érvig - szerintem - nem jutottunk. A rossz kérdésfeltevés miatt. A vasárnap ugyanis nem a munkaszünetről szól - ezt fel kell vállalni, nem bújhatunk szocialista ízű frázisok (a „munkások védelme”) mögé. Négy pontba szedtem, hogy szerintem mit kell szem előtt tartanunk, ha erről akarunk beszélni.

A 2015-ös nagyböjti időszak feléhez érkezvén (a 4. nagyböjti vasárnapon) Létrás Szent János (Klimakhosz Szent János, a 6-7. század fordulóján élt sínai apát) tanítását állítja előtérbe a keleti rítusú egyház, hívva minket, hogy "munkálkodjunk a titokzatos szőlőskertben, a bűnbánat gyümölcseit érlelve", így járva "majd kedvében a mi irgalmas Urunknak, ki megfizeti nekünk a munkadíjat, mely által megváltja lelkünket a bűn adósságától."

Azonban ennek az adósság megváltásnak, ahogy Létrás Szent János hangsúlyozza, előfeltétele az, hogy adósnak tekintsünk magunkat: "Sokan a teljes szenvedélytelenségért, a kegyelmi ajándékok bőségéért, a csodatevés, előretudás képességéért meggondolatlanul elcsigázzák testüket. Szegények nem veszik figyelembe, hogy az ilyeneknek nem a testi fáradozás, hanem az alázat a szülője. Aki testi fáradozásért kíván ajándékot, az rozoga alapot vetett. Aki viszont adósnak tekinti magát, az majd egyszerre váratlan vagyonhoz jut hozzá." (A mennyekbe vezető létra, XXI.25.)

2008 óta Valentin nap környékén nemcsak a rózsaszín lufikra és bonbonokra figyelhetünk fel, hanem egy szép kezdeményezésre a Házasság hetére. Ennek a programsorozatnak egyik fontos eleme, hogy többek között a példa erejével segítsen azoknak, akik még házasság előtt állnak, vagy éppen a házasság szép, de időnként rögös útján járnak. Előző posztomhoz hasonlóan a házasság esetében sem győzöm hangsúlyozni, hogy a példa ereje az egyik legfontosabb erő lehet abban, hogy a fiatalok merjenek elköteleződni, a házasok pedig együtt fejlődve tudjanak nap, mint nap továbblépni. Érdekes dolog, hogy János evangéliuma szerint Krisztus először egy mennyegzőn, a kánai mennyegzőn tett csodát.

Mivel 2015-ben ma, február 8-án indulnak a Házasság heti programok, ennek apropóján megosztanék néhány gondolatot olvasóinkkal a házasság és szabadság és felelősség viszonyáról.

Mondják, hogy akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz. Aki pénzügyekkel foglalkozik, és kötődik az Egyházhoz, az gyakran feltűnik képviselő​-​testületekben, egyházközségekhez kötődő alapítványi kuratóriumokban. Ehhez hasonlóan én is érdeklődöm az egyházi gazdálkodás iránt.

Véleményem szerint az Egyház társadalmi tanításában az "írott malaszt" (enciklikák, zsinati dokumentumok stb.) mellett legalább ugyanilyen erejű az Egyház példamutatása, mint egy gazdálkodó szervezet, amely emberek százait, ezreit, milliót foglalkoztatja, és sok esetben méretes költségvetésért felelős. Az Egyház, illetve a nevében gazdálkodó is akkor tud jó példát mutatni, ha szem előtt tartja a jó sáfárság gondolatát. Egy 2013-as írásomban általában beszéltem a jó sáfárságról, de most néhány szempontot az egyházi gazdálkodásra vonatkoztatva emelnék ki.

Az Óév végeztével az Újév kezdetén értékeljük az elmúlt évet, jövőbe tekintünk, terveket fogalmazunk meg. Az új év új lehetőséget teremt arra, hogy BÚÉK jókívánságot ne csak a Boldog Új Évet Kívánok rövidítéseként értelmezzük, hanem az év kezdetével szívünkbe ültessük az Igazit: Bízd Újra Életedet Krisztusra!. Ebben a folyamatban segít az is, ha az Egyház szentjeit magunk elé példaként állítjuk. A keleti rítusú katolikus egyház január 1-én Krisztus körülmetéltetése mellett Nagy Szent Bazil püspököt (330- 379. jan. 1.) ünnepli,  a latin rítusú egyház január 2-án emlékezik meg Bazil püspökről. A magyar nyelven Vazul változatban is használt a Bazil név, melynek jelentése királyi. 

Nagy Szent Bazil nagybirtokos, keresztény szellemű családba született, tíz testvérből három fivér lett püspök a családból (Szent Bazil, Nisszai Gergely, Szebasztei Péter). Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát is a szentek között tiszteljük. Bár a szülei először Bazilt ügyvédnek szánták, tanulmányai során életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel és  otthonába visszatérése után megkeresztelkedett, majd édesanyja, nővére és egyik fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba. Közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Az Életszabályok című munkája, az aszketizmusnak és a folyamatos tanulásnak ötvözetéből összeálló, szabályok a mai napig meghatározzák a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét. Nevét viseli a bazilita szerzetesrend, melynek férfi és női ága is van.  Szent Benedekre is hatással lehetett a regulája elkészítésekor. A kappadókiai caesaria püspökeként az ariánusok tévtanításai ellen sokat tett és a keleti liturgikus rend egyik meghatározója volt.  

Karácsony ünnepén egy nagy csodát élhetünk évről évre: Isten fia közénk jött, hogy kifejezze szeretetét és megváltson minket. Ez egész életünkre kihatással kell, hogy legyen. Michael Novak katolikus filozófus, diplomata, író sokszor hivatkozott  A demokratikus kapitalizmus szelleme című könyvében is kiemelt helyen kezeli a Megtestesülést. (Későbbiekben erről a műről majd még szeretnék külön is írni, hiszen blogunk témájában ez egy igazi alapmű.)

Michael Novák művében hat teológiai doktrínát (tantételt) emel ki, amelyek erőteljes szerepet játszottak abban, hogy olyan intézményeket hozzon létre az emberiség, melyek "segítik a gazdasági fejlődést, a politikai szabadságot és az emberi haladásnak való erkölcsi-kulturális elkötezettséget." Ezen doktrínák sorában a Szentháromság, Versengés, Az eredendő bűn, A birodalmak elválasztása és Caritas mellett megjelenik a Megtestesülés is.

A Karácsonyi ünnepre tekintettel most a Megtestesüléshez kapcsolódó vezér gondolatot emelem ki: "...Isten megalázta magát, belépett az emberi történelembe. ... Az Isten ezáltal nem szétfeszítette a történelem kereteit, hanem éppenhogy tiszteletben tartotta annak kereteit. Elfogadta az emberi sorsot... A megtestesülés egyik legfájdalmasabb tanulsága az a bonyolult tanítása, hogy az embernek meg kell tanulnia, hogy alázatos legyen, hogy szembenézzen a tényekkel és realizmusra kényszerítse önmagát.... A megtestesülés reménységet adó, de nem utópisztikus doktrína." 

Kívánom ezen a Karácsonyon, hogy minél többen felismerjük, hogy milyen nagy dolgot, milyen nagy lehetőséget kaptunk ott a betlehemi jászolnál. Ez azonban ez egy olyan lehetőség, amit nem csak úgy ölbe kaptunk, hanem, hogy kibontakoztassuk, folyamatosan tennünk kell. Ez a Titok ragyogja be életünket!

Áldott Karácsonyt minden olvasónknak! 

A civil életben működő vezetők és menedzserek a gyakran alkalmazott sztereotípiák szerint mindenhez közel vannak, csak a hithez, kereszténység nem. Ahogy sokszor tévedünk, ha sztereotípiákra hallgatunk, ez esetben is érdemes a dolgok mögé nézni.

Az Egyház társadalmi tanítása azért helyén kezeli ezt a kérdést, kiemelve a gazdasági vezetők szerepét, hangsúlyozva a felelősségüket az erkölcsi téren is: "Társadalmi nézőpontból központi jelentőségű a vállalkozók és menedzserek szerepe, mert ők olyan technikai, kereskedelmi, pénzügyi és kulturális kapcsolatok kötelékeiben dolgoznak, amelyek a modern vállalkozói valóság ismertetőjegyei. Abból a tényből következően, hogy az üzemi döntések a vállalkozói tevékenység folyvást növekvő komplexitása miatt összekapcsolódó hatások, nem pusztán gazdasági, hanem egyben társadalmi hatások sokféleségét hozzák magukkal; a vállalkozói és vezetői felelősségviselés megköveteli, túl a szakadatlan szakmai modernizáción, az erkölcsi mozzanatok folyamatos tudatosítását is, aminek az ezen a területen tevékenykedőket személyes döntéseikben vezetniük kell." (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 344-es bekezdés)

Az idei október is úgy indult, hogy már megjelentek a kis csoki mikulások az áruházakban. Egy éve ilyenkor kifejtettem, hogy az adventkor elsősorban arra készülünk, "megkapjuk... a megtestesülő élő Isten igéjét, és részesüljünk drága testéből" (Tesszalonikai Simeon).  Most is erre kapunk lehetőséget, nem arra, hogy tömött sorokban vásároljunk.  Az egyházi évvel együtt azért is járunk évről-évre körbe, hogy mindezt újból és újból megtapasztalhassuk.  A keleti katolikusoknál Karácsonykor is 40 napos böjtöt jelent az Advent (azaz már most szombaton, november 15-én elkezdődött), míg a római katolikusoknál december 25-ét megelőző negyedik vasárnap kezdődik el  (idén november 30-án) .  

A hazai közéletben most napirendben lévő téma a boltok vasárnapi nyitvartása. Úgy hogy nem csak öngamában a karácsonyi láz kapcsán is szeretném blogunk olvasóinak figyelmébe ajánlani az általunk követett Acton Intézet blogján megjelent írást Jordan J. Ballor klaviatúrájából Amazon, Kmart, and the Moral Limits of Shopping címmel. A cikkben a következő gondolat egyfajta esszenciaként jelenik meg:

Összeegyeztethető-e a demokrácia, a kereszténység és a közmorál? Erről tart előadást Anthony O’Hear, a Királyi Filozófiai Intézet igazgatója a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának budapesti, Szentkirályi utcai épületében, november 11-én, kedden, a Danube Institute szervezésében a Mandiner tudósítása szerint.

Anthony O’Hear politikai erkölccsel, politikai filozófiával, tudományfilozófiával és vallásfilozófiával foglalkozik, szakterülete az oktatás, tíz éve a brit kormány oktatásügyi tanácsadója – különösen befolyásos volt Margaret Thatcher és John Majos miniszterelnöksége idején.

Az ő előadását Horkay Hörcher Ferenc, az MTA Filozófiatudományi Intézete igazgatójának, a Pázmány Politikaelméleti Doktori Iskolája vezetőjének reflexiója követi.

Az előadásra a regisztráció kötelező.