Németország, Litvánia, Nagy-Britannia, Las Vegas, Svájc - az idei év róluk szól a jégkorongsportban. Olyan csapatok, akiket kezdetben senki nem tartott esélyesnek, sőt a középszerűek, vagy esetleg épp a legrosszabbak között tartott számon, és mind megnyerték, vagy kis híján megnyerték a bajnokságukat. (A németek az olimpiai döntőt hosszabbításban buták el, a svájciak a világbajnoki címet szétlövésben. A britek és a litvánok senki által nem vártan nyerték a világbajnokság második és a harmadik csoportját, és léptek eggyel feljebb. A Vegas Golden Knights idén alakult, de az első év végére az NHL döntőjébe jutott.  És ide sorolhatjuk Ausztriát is, akiket majd mindenki biztos kiesőnek várt az elit-világbajnokságon, ehelyett megelőzték a fehéroroszokat, és bent maradtak.)

Elég felkapott közgazdászokat olvasgatni, hogy lássuk, miért lehet érdemes ezen elgondolkodni nem hoki-fanatikusoknak is. A "hivatalos tanítás" az. hogy a (piaci) verseny ugyan jó dolog, de csak akkor, ha a gyengéket védjük. Legalább időlegesen, amíg megerősödnek. Mert e nélkül a piacion a nagyhal mindig megeszi majd a kishalat, kialakul a globalista elit, a multinacionális vállalatok világuralma, kizsákmányolják a kizsákmányoltakat, elidegenítik az elidegenítetteket, stb..

Ezzel szemben a jégkorongban most a gyengék sikereit látjuk. Úgy, hogy őket, a kicsiket nem védi semmi a nagyokkal szemben (még a bírók sem fújnak nekik...). Egy olyan sportban, ahol valóban évtizedes dominanciákat kell megtörni. Egy olyan "iparágban", ahol magas az induló beruházás, a piacralépési költség, a fix költség - mondaná a közgazdász.

Az egyes csapatok kapcsán sok elemzés jelent meg a szakmai blogokon. (A magyar válogatott világbajnoki csoportját megnyerő britekről például itt. Azt persze minden ilyen elemzés esetén tudni kell: ezekből csak történelmi folyamatokat ismerünk meg. Nem lehetünk bizonyosak abban, hogy hasonló folyamatok más országban is ugyanazt az eredményt hoznának-e. De még abban sem, hogy az adott országban ezek vezettek-e a sikerhez -- vagy az éppen ezek ellenére következett be). De amikor azt látjuk, hogy a meglepetések egymás-után jönnek, érdemes elgondolkodni azon, hogy nincs-e itt valami mélyebb összefüggés.

Megkockáztatom, pont azért látjuk ezeket a sikereket, mert a szövetség nem kezdte el védeni a gyengéket a nagyok ellen, nem kezdte el "kiegyenlíteni a terepet". Mint azt rengeteg példából jól ismerjük, amikor a szövetség (más esetben nevezzük kormányzatnak) elkezdi "védeni a gyengét", akkor abból előbb-utóbb éppen az erősek mesterséges védelme lesz. Ugyanis a szövetség (a kormányzat) védelmét ki kell lobbizni, el kell érni, hogy pont minket védjenek meg. Ebben a lobbi-versenyben pedig általában nem a valóban gyengék a sikeresek. Időlegesen talán a gyengék egyes csoportjai igen. Időnként (például politikai kapcsolatok miatt) lehet, hogy egy valóban gyenge csoport tud védelmet szerezni magának - de az ő védelmük általában akkor is megmarad, amikor már megerősödnek, és erre már nem szorulnának rá. Amikor a szabályok már elsősorban a tőlük gyengébbektől védik őket - persze ők (és az őket tudatlanságból, vagy más okok miatt védelmező politikusok) mindig arra fognak hivatkozni, hogy vannak náluk erősebbek is. Mondjuk, hogy ők a "nemzeti bajnokok", akik minden segítséget megérdemelnek más országok bajnokaival szemben.

Ezzel szemben, amikor a szövetség (a kormányzat) semmi mást nem csinál, mint értelmes játékszabályokat alakít ki, akkor a gyengéknek esélyük lesz megerősödni. Nem máról-holnapra persze...

Mik ezek az értelmes játékszabályok? Nem a versenykiírásról beszélek (a versenyszabályozásról, a monopólium-szabályozásról), hanem az egyes meccsek, a felek közötti "tranzakciók" szabályairól. (A polgári jogról - a tulajdon, a személyiségi jogok, a szerződések szabályairól.) Ezeket kell értelmesen kialakítani. És stabilan tartani. Nem kell megijedni, ha az erős legyőzi a gyengét, Nincs baj, ha a kanadaiak adott évben tízzel verik-e a németeket - mint alig három éve a hokivébén Prágában. Nem kell ezért szabályt változtatni, hogy védjük az aktuálisan gyengét. Esélyt kell neki adni, hogy megerősödjön - adott, stabil szabályok között.

Baj azzal van, ha ezek játékszabályok nem értelmesek. Baj azzal van, ha eleve tisztességtelenségre ösztönzik a versenyzőket, ha implicit módon azt jutalmazzák. Mert ezt a gyenge is fel fogja ismerni, és ő is tisztességtelenül próbál érvényesülni. Baj azzal van, ha ezek a szabályok az egész sportágnak (gazdaságnak) előnyös magatartást nem támogatják, hanem nehezítik, akadályozzák - más stratégiát választására sarkallnak. Mert akkor erős is, gyenge is ezt fogják választani. 

Baj azzal van, ha nem a tisztességes játékot jutalmazzák és tisztességtelenséget büntetik, hanem az (aktuális) veszteseket védik. Elvontabban: ha a szabályokat nem annak alapján alakítjuk, hogy milyen tevékenységet jutalmaznak, ösztönöznek, mit fognak az emberek, a versenytársak tenni, hanem annak alapján, hogy azok eredményeként ki és mennyivel nyer, vagy veszít.