Idén is eljött a Valentin nap előtti hét és a Házasság hete. Tavaly már posztoltam erről egyet. Nagyon sok újat nem tudnék magamtól hozzátenni a témához, legfeljebb az elmúlt egy év tapasztalatait, napi küzdelmeinket és hála a Gondviselésnek fejlődésünk örömét. Így nem is saját gondolatokat, hanem Carlo Carretto "Család, kis egyház" című könyvből emelnék ki számos gondolatot. A 2008-ban a Máltai könyvek sorozatban megjelent könyv igazi remekmű, egy szerzetes "tollából", minden házaspárnak, de jegyben és együtt-járónak is csak ajánlani tudom. Jól tükrözi azt, amit tavaly én is megfogalmaztam, hogy "A férj és a feleség együtt egy király és királyné, egy kis ország vezetői". Az 1910 és 1988 között élt olasz Carlo Carretto az olasz Katolikus Akció főtitkára volt. A szervezeten belüli feszültségek miatt tisztségétől való megválás után remeteségbe vonult Észak-Afrikába, a Szahara szélére. A romantikus Madonna-tisztelet, a külsőségek helyett Máriához fűződő kapcsolatában a bensőséges egyszerűséget kereste. Munkássága során az igazi, mély hitet akarta átadni az embereknek.

Ökumenikus imahéten vagyunk túl. Ilyenkor több egyházközségbe, gyületekezetbe is ellátogathatunk. Mivel januárban többnyire hideg van (most is), ilyenkor a szertartásbeli különbségek mellett megtapasztalhatjuk azt is, hogy melyik közösség hogyan közelít, ahhoz, hogy télen kell-e fűteni a templomban, milyen hőmérséklet kell. Természetesen nem jártam még az összes templomban, de tapasztalatokban általában protestáns istentiszteleti terekben  melegebb van ilyenkor télen, mint nálunk katolikusoknál, de ez talán csak részben lehet tudatos, illetve általános. Hiszen például a középkorból származó miskolc-avasi vagy sajószentpéteri régi nagy református templomokban ilyenkor télen olyan hideg van, mint a csuda. Egyértelmű, hogy a középkorban egy lakóházban is más volt a fűtéssel kapcsolatos elvárás, mint most itt Európában. Szóval az épület régiségivel is összefüggésben van ez a kérdés.

Marco Rubio - ahogy látom és amennyire figyelem - a hozzám legközelebb álló amerikai elnökjelölt. (Ráadásul katolikus. És annyi idős, mint én.)
Amikor arról kérdezte egy ateista szavazó, hogy miért beszél annyit a hitéről, ez volt a válasza. És még sok más... 

A kérdést feltevő Justin Scott pedig így nyilatkozott utána: I'm satisfied he took the question head on. He didn't try to run away from it or he didn't mock me.

Ma van Lord Acton születésnapja, hiszen 1834. január 10-én született szabadelvű katolikus történész. Ez a szabadelvűség nem szabadosságban, hanem éppenhogy abban mutatkozott meg, hogy a szabadság egyúttal felelősség is. "A szabadság nem arra hatalom, hogy megtegyük amit szeretnénk, hanem jog arra, hogy megtegyük, amit kell." Lord Acton munkásságát annak szentelte, hogy vizsgálja a történelem, vallás és szabadság viszonyát és dokumentálja a vallásos erények és az egyéni szabadság kapcsolatát. Egyetemi tanárként és a brit Parlament tagjaként "gyakorlatban" is hasznosította az elméleti tudást. A világlátott tudós, aki Itáliában született, Németországban halt meg,

Előző posztomban már beszéltem a boldogságról. A karácsonyi szünetben olvasgatván még ehhez kapcsolódva érdekes gondolatokra jutottam:

A boldogság keresése gyakran vezet tévképzetekhez, vagy ahogy Sonja Lyubomirsky könyvében nevezi "boldogságmítoszok"-hoz: "Aminek boldogítania kellene, de nem boldogít Aminek nem volna szabad örömet okoznia, de mégis örömet okoz."

Pedig ha megtaláljuk azt, hogy miért vagyunk ott egy helyzetben az segít. A Képmás magazin 2016. januári számában van egy "A szorongás, mint lehetőség" című cikk, amiben Oloffson Placid bencés szerzetes szovjet Gulag tapasztalatát mutatja meg és azt, hogy hogyan találta meg ott is a küldetését: "Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom."

A Heti Válasz karácsonyi számában pedig Bagdy Emőke is megfogalmaz egy fontos gondolatot:"Pedig ha megkérdezném, mikor voltál boldog az életben azt mondanád: amikor megszületett a gyereked, megolelt a párod - csupa kapcsolati öröm!"

Végül, de nem utolsósorban fontos, hogy ne feledjük, hogy Jézus Krisztus is példát adott nekünk a boldogságról, az úgynevezett Hegyi beszédben, kezdve azzal, hogy "Boldogok a lelki a szegények!". Mit is jelent ez? Ferenc pápa adventi beszédeit idézte e kapcsán az Új Ember Karácsonyi számában (Ferenc pápa az Egyház szegénységéről is nyilatkozott itt, de arra majd egy másik posztban fogok kitérni): "Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy csak Isten gazdagságához ragaszkodunk...Ha banktulajdonos vagy, de a szíved szegény, ha nem ragaszkodik a pénzhez, akkor mindig szolgál."

Ma éjfélkor mindenkinek (barátainknak, rokonainknak, ismerőseinknek) Boldog Új Esztendőt kívánunk. Persze, abba, hogy mi is a boldogság, csak ritkán gondolok bele én is. Többnyire nagy fordulópontoknál gondolom át én is ezt. Persze a saját gondolatok mellett azért fontos mások bölcsességének meghallgatása. Az emberiség jelentősebb részének nem azt jutna eszébe, hogy egy volt jegybankár, nem is akármelyik jegybank, hanem az USA-beli FeD volt elnökének egy beszédét vegyük elő. Pedig érdemes, már csak azért is, mert rácáfol a szokásos sztereotípiára, hogy egy főáramú (mainstream) közgazdászt csak a pénzben mért hasznosság érdekli. A Dél-Karolinai Egyetem 2010. májusi diplomaosztóján Ben Bernanke The Economics of Happiness, azaz a "A Boldogság közgazdaságtana" címmel tartott előadást, útravalót adva a végzős diákoknak. Azt hiszem sokan hallhattunk már unalmas évzáró beszédeket, de ez semmiképpen nem volt az és emlékeztetett arra, amikor az én egytemi diplomaosztómon a Befektetések tanszék egyik vezető oktatója arra hívta fel a figyelmünket, hogy pénzügyesként a feladatunk a közjó szolgálata is.

Karácsonyról sokszor mondják, hogy az ajándékozás ünnepe. Ezt többnyire a fogyasztói, konzumerista nézőpontból mondják, azaz szóljon arról a Karácsony, hogy mindenféle ajándékot vásárolunk, adunk vagy arra hívják fel a figyelmet, hogy mekkora baj Karácsony elüzletiesedése. Az alapkiindulás helyes, hiszen az ünnep ajándékról szól, a legnagyobbról, de nagy-nagy torzulás jön a képbe, ha nem figyelünk.

Az utóbbi időben sokszor felmerülnek olyan helyzetek a médiában, amikor valamely befolyásos ember, vagy rokona nyer egy-egy pályázaton, vagy éppen egy vizsgán, versenyen egy rokon a vizsgáztató. Ilyen esetben gyakran kerül szóba az úgynevezett "összeférhetetlenség" (érdekkonfliktus, avagy "conflict of interests" kérdése). Mi itt a probléma? Mivel ez eléggé szorosan gazdaságetikai kérdés gondoltam, hogy ezzel kapcsolatos gondolataimat megosztom. 

A Károli Egyetemen 2014 novemberében Kálvinizmus és ma címmel rendezett konferencián Czibere Károly szociálpolitikával foglalkozó közgazdász, nem mellesleg államtitkár megidézte Wilhelm Röpke gondolatait. Az előadóval történt egyeztetés alapján engedélyt kaptunk, hogy itt blogunkon idézzük gondalatait. Nem az előadás teljes szövegét, hanem csak a piacgazdaságra vonatkozó részt idézzük.

(A csatolt képen Wilhelm Röpke látható)

Czibere Károly: Kálvinizmus és szociális piacgazdaság ma  (részletek)

Bevezetésként álljon itt egy bibliai ige Mózes első könyve 26. fejezetéből: a kútkiásás metaforája. „Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek. És ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.” Azt gondolom, hogy az elmúlt évszázadokban nagyon sok minden rárakódott azokra az értékekre, elvekre, elképzelésekre, amelyek a kálvinizmus eredeti jelentését és alapvető elveit adják. Ma egyházunk is, gyülekezeteink is, közösségeink is, de talán az egész társadalom is keresi a kutakat, nyomozza, hogy hol is voltak, mert valahol még emlékszünk arra az ízre, hogy milyen íze is van annak a víznek, amely ezekben a kutakban fakadt. (...)

A téma piacgazdasági és szociális részéhez egyaránt három-négy elemet fogok csak megjeleníteni, mint olyan lakmuszpapírokat, amelyeken keresztül a szociális piacgazdaságnak a minősége lemérhető. A piacgazdasággal kezdem. A jó kapitalizmus és a jó piacgazdaság alapvetően a teljesítményt, a szorgalmat, a tudást, a törvénytiszteletet, az együttműködést és a közösségi áldozatvállalást követeli meg, illetve ezek elismerését követeli meg az egyéntől és a társadalomtól. Ilyenkor szoktuk idézni Wilhelm Röpkének az Emberséges társadalom, emberséges gazdaság című művében[1] foglalt kritériumrendszert.

Csütörtökön  mellőzve nagy médiavisszhangot  előadást tartott Budapesten, a Károli Egyetem Hittudományi Karán Jan Peter Balkenende, Hollandia volt, kereszténydemokrata miniszterelnöke. A jelenleg az egyik nagy tanácsadó cég "social performance" audit részlegének partnere és az Erasmus egyetem oktatója "Towards a Sustainable Future. Values-based Entrepreneurship in a Time of Disruptive Change" címmel tartott előadást.

Sok érdekes dolgot hallhattunk, 5 alapvető kérdés volt: Miért fontos a fenntarthatóság? Milyen bomlasztó változások vannak? Az üzleti világ és fenntarthatóság viszonya hogyan alakul? Mi a keresztény értéke szerepe? Milyen következményei vannak a mostani változásoknak az egyetemek részére?