Nem sok embert ismerek, aki szerint a keresztény, vagy kifejezetten a katolikus társadalmi tanítás a szocialista társadalmi berendezkedést helyeselné. Ezzel szemben az is általában elfogadott vélemény, hogy a kapitalista viszonyok is ellentétesek a zsidó-keresztény erkölcsökkel. Ezért a keresztények közötti "közmegegyezés" szerint a mi feladatunk mindkét berendezkedés elutasítása és valamiféle új megoldás felmutatása. (Ebben persze  sokak szerint az "eddig egyeduralkodó mainstream közgazdaságtani modellek" összeomlását felismerő, azokat meghaladni akaró közgazdászok, még inkább a közgazdaságtan egyoldalúságát kritizáló társadalomtudósok is szövetségeseink.) 

A harmadik utat keresőkkel, a gazdasági rendszert felforgatni ("új alapra helyezni") szándékozókkal nem az elvekben, értékekben hanem a tényekben van vitánk. Értékeink egyeznek: körülbelül ugyanazt gondoljuk arról, hogy milyen is lenne egy jó, élhető társadalom. Ezzel szemben másképp látjuk a mai gazdaság alaprendjét, illetve mást gondolunk az általuk javasolt új gazdasági megoldások következményeiről.

01. A csodálatos asztalos
02. Épületes eset
03. Nyúlcipő
04. Kinek lesz melege?
05. A szamárkenyérfa
06. Kutyalagzi
07. Biztonsági berendezés
08. A kútásó
09. Macskazene
10. Paci Manci frizurája
11. A szélmolnár
12. Az éléskamarások
13. Helén divatot csinál

Paul Harvey előadása az 1978-as Future Farmers of America kongresszuson.

Dodge Ram reklám a Super Bowl (az amerika televízió legnézettebb és épp ezért legdrágább hirdetési idejű műsora) alatt. 

Szöveg (angolul):

Bár nem egyértelmű az időpont, de vannak, akik február 3-ra teszik a Milánói Ediktum megszületését. Az év azonban biztos: 313. Ha a dátum tehát pontos, akkor épp ma 1700 éve adta ki I. Konstantin és Licinius a keresztényüldözés végét jelentő "tolerancia-rendeletét". 

Ugyanakkor szögezzük le: ha a rendeletben meg is jelenik a tolerancia, az nem a keresztények irányába nyilvánult meg. Toleránsak ugyanis - definíció szerint - nem lehetünk a helyes és a jó iránt, csakis a rossz, a helytelen iránt. Nagy Konstantinról tudjuk, hogy megkeresztelkedett - vagyis esetében ez a rendelet egy igaz hit politikai felemeléséről szó. A tolerancia a többi vallás irányában nyilvánult meg. Ugyanúgy, ahogy a kereszténység legnemesebb hagyományában ezután is. (A vallási tolerancia katolikus felfogásáról lásd a Katolikus Enciklopédiát.)

"Ha az ember művész, akkor a nosztalgiát mint nosztalgiát kell ábrázolnia. Ezért nem írt történelmi regényeket, hanem nagyon is modern műfajokat, essayket és detektívnovellákat, amelyekben a nosztalgia mint stílus valósul meg, mint szín és főképp mint zárójelbe tett, titkos költészet. Költészete annál erősebb hatású, mert mindig váratlanul bukkan elő egy tanulmány hidegen csillogó, vagy egy detektívtörténet paradoxan bonyodalmas sorai közt."

Szerb Antal, akit épp tegnap 68 éve vertek halálra nyilas pribékek, Chestertonról - és egy kicsit (szerintem) arról, hogy fintorogva el kell-e fordulni a bennünket körülvevő világtól, a "kommersz"-től. 

A boszorkányok ellen küzdeni kell. Meg kell őket égetni. Csak az a kérdés, hogy hogyan ismerjük meg őket. Onnan, hogy egy boszorkány ugyanannyit nyom, mint egy kacsa. (Aki nem hiszi, annak a bejegyzés végén a bizonyíték.)

Napjaink boszorkányai a monopóliumok, ellenük kell küzdeni. Fel kell őket számolni, állami kézbe kell őket venni. Csak az a kérdés, hogy hogyan ismerjük fel őket.

Hosszabb szünet után újra itt a világ egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb időtöltése. Újraindul az észak-amerikai jégkorongliga, az NHL. A világ legjobb sportja, a világ legjobbjainak előadásában. (Nem nyitok vitát arról, hogy  ez-e a világ legjobb sportja; hogy Messi, a kitudja-hányadik Ronaldo/inho összemérhető-e Ovecskinnel vagy Crosbyval; hogy a tikitaka, a rugd-és-fuss említhető-e egy napon egy forecheckinggel; egy színészkedő focista hogyan viszonyul egy bodicsekhez. Aquila non captat muscas.) 

Ez a hír itt most nem csak programajánlóként szerepel. Ugyanis aki figyelte az elmúlt hónapok történetét, amíg a bajnokság a munkaadók (a liga) és a munkavállalók (a játékosok) közötti vita miatt szünetelt, az könnyedén felismerhette ebben, hogy sok posztmarxista elmélettel szemben, a XXI. század elején (még az angolszász munkajogi környezetben) sem tudják a munkaadók kizsákmányolni a munkavállalókat. Itt is a két egyenrangú fél közötti alkut láttunk. Nem volt alá-fölérendeltségi viszony. A két fél közötti szerződést lehet módosítani, újraírni (ezt akarta a munkaadó), de amennyiben ehhez a munkavállaló nem járul hozzá (így kezdődött a vita a nyár végén), akkor nem lehet őt munkára kényszeríteni.

"...az állam feladata megszabni azt a jogi keretet, amelyen belül kialakulnak a gazdasági kapcsolatok, és köteles ily módon szavatolni a szabad gazdaság elsődleges feltételeit, egy olyan gazdaságét, amely feltételezi a felek bizonyos egyenlőségét, oly módon, hogy egyikük se lehessen annyira hatalmas, hogy a többit valóságos szolgaságba vesse."

Miután az állami gazdaság- és társadalomirányítás problémáit végigvette a szöveg, a 15. pont az állam, a kormányzat feladatairól szól: a gazdasági szabadságnak (a szolgaság hiányának) a biztosításáról. Kiemelt szerephez jut itt a munkavállalók helyzete, szabadsága - de egyben ismételten felidézi a szöveg, hogy a problémát itt sem állami eszközökkel kell elsősorban kezelni. A kormányzat, mint a szolidaritás első számú megjelenítője nem szoríthatja ki a másik fontos társadalomszervező erőt, a szubszidiaritást.

"Amit az osztályharcban legfőképpen elítélünk, az a konfliktusról alkotott olyan felfogás, amelyet nem etikai vagy jogi szempontok vezérelnek, amely nem hajlandó a személy méltóságát tiszteletben tartani a másikban (következésképpen önmagában sem), amely ezért kizárja az ésszerű egyezséget és nem a társadalom általános javát keresi, hanem egy csoportnak az érdekeit, amelyet általános érdeknek tüntet fel, és meg akarja semmisíteni azt, ami szembehelyezkedik vele."

A katolikus társadalmi tanítás nem mindig és minden körülmények között követeli meg a béke megőrzését, a konfliktus feladását. Időnként, jól meghatározható célok érdekében kifejezetten ösztönzi annak felvállalását. A kulcskérdés az, hogy mi lehet ilyen cél. Az, hogy az osztályharc kívánatos konfliktus-e (alapvetően nem!), akkor ítélhető meg, ha a legitim céllal vetjük össze - ez a cél pedig a közjó.

„...az ember nem lesz más, mint a társadalmi kapcsolatok egyik láncszeme, eltűnik a személynek, mint az erkölcsi döntés autonóm alanyának a fogalma, azé az alanyé, amely éppen ezzel a döntésével építi fel a társadalmi rendet... Az ember, akit megfosztottak attól, amit a „magáénak” mondhatna, valamint a lehetőségtől, hogy saját kezdeményezéséből keresse meg a kenyerét, függővé válik a társadalmi mechanizmustól és azoktól, akik azt ellenőrzik."

A 13. pont - folytatva az előző témát - továbbra is a szocializmus tévedését tárgyalja. De most egy még fontosabb problémára mutat rá: a szocialista gondolat téves antropológiai előfeltevésen nyugszik, elfeledkezik arról, hogy az emberi élet, egyrészt társas lét, másrészt a jó és a rossz közötti szabad választásra épül - ezt nevezi  II. János Pál személyességnek. A személyesség megköveteli az Istennel való kapcsolatot és a szabadságot is - utóbbi pedig ismételten (még erősebben) összekapcsolódik az előző pontban látott magántulajdon szükségességével, illetve a szubszidiaritásban teljesedik ki.