Az elmúlt napokban Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésének ügye került a figyelembe középpontjába. Amikor éppen a szétesést vizionálják érdemes felidézni, hogy az európai integráció a II. világháború utáni megbékülési folyamat eredménye, amelynek egyik fontos szereplője Robert Schuman, akit Európa atyjaként is szoktak emlegetni, életének kiemelt részének tartotta a hitét.  1950. május 9-én a francia kormány elfogadta az úgynevezett Schuman-nyilatkozatot, mely felkérte Németországot és minden más európai országot, hogy a szén- és acélipari termelésüket együttesen és demokratikusan Európa első nemzetek feletti közösségében végezzék, ezt követően jött létre az Európai Szén- és Acélközösség.

Robert Shuman Európáért című könyvét így zárja (210. oldalán idézi René Lejeune: a Politika és életszentség című könyvben): "Olyan világkép felé haladunk, amelyben egyre inkább arra figyelünk, mi az, ami az egyes nemzeteket, egyesíti, mi a közös bennük, és egyre kevésbé arra, hogy ami elválasztja és szembeállítja Őket. Európa keresi önmagát, tisztában van azzal, hogy jövője saját kezében van. Sohasem volt még ennyire közel a célhoz. Adja Isten, hogy ne szalassza el a sorsdöntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét." Tegnap hajnal óta úgy tűnhet, hogy Robert Schumann tévedett. De ne feledjük, hogy a történelem nem lineárisan halad ide, vagy oda. Én személyesen továbbra is azt gondolom, hogy vissza fog jönni az idő, amikor nyilvánvalóbb lesz, hogy Európa közösségének előnyeit láthatjuk mindannyian, és nem a szétválasztásét.