Ha szeretjük, ha nem korunk fontos szórakozási forrását jelentik a televíziós sorozatok. Blogunkon korábban Szalai Ákos merengett el Larry Hagman által játszott Jockey és a kapitalizmus témán.

A napokban Emmy díjat kapott Jon Hamm a Mad Men (magyarul Reklámőrültek) sorozat, Don Draper reklámgurut alakító férfi főszereplője. A Dallashoz hasonlóan megoszlanak a vélemények, hogy mit is tanulhatunk a Mad Menből. Én három dolgot emelnék ki:

1. Peggy Olson a titkárnő azzal, hogy kitalál egy reklám szlogent előrelép reklámmenedzserré. Azaz (jobb esetben) nincsenek determinációk, ha keményen dolgozunk, innovatívak vagyunk, merünk megosztani, akkor bárkiből bármi lehet.

2. Don Drapert tekinthetjük sötét alaknak is akár, mert megtestesíti azt, amit Abraham Kuyper híres protestáns gondolkodó egyik legfőbb rossznak gondolt: a művészi világot, amit rabul ejt a Mammon (lásd részletesebben Russell Moore blogján)

3. De az igazi szeretetről is tanulhatunk. Amikor kiderül, hogy más lenne az identitása Don Drapernek a felesége hirtelen "kiszeret" belőle függetlenül attól, hogy ennek bármi relevanciája lenne a saját kapcsolatukra. 

Az általam még nem látott, de bizonyára az USA-ban már vetített részekben a szeretetről magvas gondolatokat fogalmaz meg Don Draper.  Rávilágít arra, hogy a szeretet több, mint erosz, philia és agapé is:

"Soha nem akartam az az ember lenni, aki szereti a gyerekeket, de ... azóta, hogy megszülettek,,,, akarod szeretni Őket." (lásd részletesebben Ethika Politika blogon)

Mi még Magyarországon nem láthattuk a sorozat végén, de tudhatjuk, hogy a Coca Cola reklám kitalálása lesz a slusszpoén: "Let's have a coke" (pl. Kathryn Wales előbb hivatkozott cikke az Ethika Politika blogon). Ez pedig több, mint megiszom egyedül egy kólát. Igyunk meg együtt egy kólát, legyünk együtt!