Jégkorong: kapitalizmus és kereszténység

11136136_10153212109015900_6154208465789211279_o.jpg

A magyar hoki az a csapatsport, ami a rendszerváltás óta, a magyar kapitalizmusban a legtöbbet fejlődött. Miért? 

Egy emlék: 2011. április 23. szombat Magyarország – Olaszország jégkorongmeccs. (Egyébként nagyszombat volt, és a meccs előtt katolikus pap mondott áldást a Sportarénában.) Aki megnyeri a meccset, ha csak hosszabbításban is, feljut a legjobbak közé. Az oroszok, kanadaiak, finnek, svédek, csehek, szlovákok, amerikaiak közé. 45 másodperc van már hátra a meccsből, az állás döntetlen. A magyar csapat egyik legjobb és legrutinosabb játékosa szabálytalankodik. Kiállítják. Lepereg az idő. Jön a hosszabbítás. Abból is eltelik majd egy perc – már csak 15 másodperc a kiállításból, amikor az olaszok gólt lőnek. Ők mennek az első osztályba.

Focin nevelkedett barátaim, akik évente néhányszor néznek jégkorongot, felháborodnak: „hogy lehet az utolsó percben kiállítani egy hazai játékost – igazán elnézhette volna, elvégre mi vagyunk itthon; megfújhatta volna a bíró a hazai pályát”. Én meg nézek rájuk bután: miért? A magyar védő tényleg szabálytalan volt. Miért kellene megfújni a hazai pályát? Mindenkire ugyanazok a szabályok kell, hogy érvényesek legyenek. ha hazai, ha idegenben játszik, ha ő az erősebb, ha nem. Ezt nevezik igazságosságnak nem azt, ha a nekünk kedveset, a gyengét, stb. megsegítjük. (Lásd például: XVI. Benedek: Caritas in veritate 6.) Ha egy sportban (vagy egy államban) ez az elvárás a szabályokkal, illetve a bírókkal szemben, akkor az hosszú távon jól fog működni. És a magyar jégkorong jól működik. Jobban, mint... 

 

Egy másik szilánk: 2008-as szapporói feljutás. Erről a témáról nem lehet úgy beszélni magyar jégkorongszurkolókkal, hogy ne merüljön fel: azon a vébén (ahol egyébként a magyar csapat reálisan inkább harmadik helyet várhatott volna, mert a japánok és az ukránok is jobbak voltak – papíron) a japánokat úgy vertük meg, hogy elvettek tőlük egy szabályos gólt. Nem látta a bíró, hogy bent volt, és még nem volt videóbíró, hogy visszanézzék. És, ha az bemegy, akkor az utolsó percre, amikor üres kapus gólt ütöttünk, döntetlennel fordulunk. 

Miért a magyar hoki az a csapatsport, ami a rendszerváltás óta, a magyar kapitalizmusban a legtöbbet fejlődött?Többek között éppen ezért. Mert nem nem várja el, hogy jöjjön a bíró és fújja meg a hazai pályát, segítse a gyengét - azt várja el, hogy igazságos legyen. Mert elismeri, ha a bíró a javára tévedett. Mert elfogadjuk azt is, ha a bíró kárunkra téved. Nem szeretjük, de tudjuk, hogy a tévedés benne van az életben. (Ebben a sportágban nem az a fő bajunk a nemzetközi szövetséggel, hogy nem tesz eleget a bírói tévedések ellen. És nem csak azért, mert van videobíró.) 

Aki látta és végignézte a tegnapi közvetítést, az azt is tudja, hogy ez az a sportág is, amelynek a magyar legendái egy ilyen győzelem után arról beszélnek, hogy mit kellene a jövőben máshogy csinálni. Arról beszélnek, hogy a többi csapat éppen nehéz perióduson megy át, teljesen felforgatott kerettel jött idén. Rájuk kell szólnia az ilyen alázathoz nem szokott magyar sportújságírónak, hogy "hé gyerekek, éppen feljutottunk, tessék már örülni egy kicsit".

És ezért jut el a magyar jégkorong oda, ahova más csapatsportok csak vágynak: a világ élvonalába. És ezért játszik jövőre az oroszok, a kanadaiak, a finnek, a svédek, a csehek, a szlovákok, az amerikaiak közül legalább hárommal.

 ***

És, hogy nem csak a magyar hoki, hanem általában a hoki kultúrájából hiányzik a bírózás arra álljon itt példaként az utóbbi két olimpia döntője. Mind a kettőt a kanadaiak játszották (és nyerték) – egyszer az „örök rivális” amerikaiak ellen, otthon. És mind a kétszer kanadai bíró volt. Senki nem panaszkodott emiatt. Mert ez egy olyan sport, ahol a bírónak autoritása van – ahol a szurkoló sem azt várja tőle, hogy védjen meg őt, csak azt, hogy a törvényeket kell a legjobb tudása szerint alkalmazza. Magyarán legyen igazságos. A jégkorong ezért keresztény és kapitalista sport. És ezért a világ legjobb sportja.

Foto: Miroslaw Ring/IIHF