Az ünnepek alkalmasak arra, hogy találkozzunk olyanokkal, akikkel ritkán találkozzunk, illetve olyanokkal, akikkel gyakran találkozunk azokkal most másként találkozzunk, megálljunk és találkozzunk magunkkal és a Teremtővel is. Ezek a találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy értékeljük az elmúlt időszakot, a jövőbe tekintsünk (a következő ilyen találkozásainkra). Mindezt érdemes úgy tennünk, hogy a pozitív dolgokra (is) fókuszáljunk. Ilyenkor én mindig visszagondolok arra is, amikor valami nagy bosszankodásra okot adó dolog történik, akkor a feleségem mondja, hogy na vajon erre 1 év múlva, vagy éppen év végén fogunk e gondolni. Hát most jövök rá, hogy már nem is emlékszem rá.

Egy november végi facebook posztunkban már ajánlottam egy szép írást a hálaadásról (Jim Mathis: Ideje hálásnak lennünk. De miért is?) : "Hálás vagyok, hogy olyan családba születtem, ahol megtanultam, hogy az élet megtapasztalásához, minden alkalmat meg kell ragadnom. Hálás vagyok, hogy megtanultam mindenki szeretni, mindenkit szolgálni, és senkit sem gyűlölni... Hálás vagyok, hogy Isten pont ilyennek teremtett, és hogy nem is kell másmilyennek lennem." Hát ezek nagy dolgok, őszintén én (még) nem tartok itt (a "még" reményemet fejezi ki, hogy egyszer elérek ide), hogy őszintén, átéltem tudjak hálát adni, de így is nagyon hálás vagyok a családomért, barátaimért, azokért a dolgokért, amiben 2016-ban közreműködhettem akár a napi munkáról, akár oktatásról, akár az Egyházhoz kapcsolódó tevékenységekről van szó.

Jelen blog írása, szerkesztése (sajnos) nem az elsődleges tevékenységünk. De főállású munkánk, mellékállásaink és családunkkal együtt töltött idő mellett, közben fontosnak tartjuk, hogy időről időre megszólaljunk. Ezért is hálásak lehetünk. Gondolatainkat abban a meggyőződésben osztjuk meg, hogy a szabad piacgazdaság "biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit" és a "szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet (caritas)". Számos hazai és nemzetközi esemény is azt mutatja, hogy 2016 sem arról szólt, hogy ez a meggyőződés a "mainstream"-ben (a főáramban) lenne. Ezt számos évről elmondhatnánk ugyanígy, de én azt gondolom, hogyha hozzájárulunk a civil és az Egyházon belüli diskurzushoz már akkor tettünk valamit. 2016-ban is ezt tettük. Ide a bloglapra kevesebbet írtunk (összesen 27-szer, azaz valamivel több, mint havi kétszer, nagyjából annyit mint 2015-ben (akkor 30-at), de volt 3398 "laplátogatásunk", amit ezúton is köszönünk. A facebook oldalunkon aktívabbak voltunk (csak 2016 negyedik negyedévében 32-t posztoltunk) és 2016 elejéhez képest oldalunk kedvelőinek száma majdnem 19 százalékkal növekedett (448-ról 533-ra).  Az 500. kedvelő elértét könyvajándékkal jutalmaztunk (itt még sajnos nem mindenkinek sikerült átadnunk az ajándékkönyvet, de ami késik, az nem múlik). 2016-ban többen hivatkoztak ránk, oldalunkra, módunk volt megszólalni konferenciákon, rádióban, más oldalakon. Én személyesen is köszönöm a lehetőséget erre. Egyúttal remélem, hogy kapunk erre tehetséget az Égiektől és türelmet, akitől kell, hogy 2017-ben is folytatni tudjuk az írást, gondolatmegosztást, ami közben mi is fejlődhetünk. A katolikus hálaadó énekkel kívánok minden olvasónknak Örömteli, Áldott Új Esztendőt!

"Isten, ki az időnek
Határát kimérted,
Örök bölcsességeddel
Sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek
Estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel
S lélekkel kiáltja:
Hála tenéked!

Mindenlátó, te láttad
Minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött
A veszélytől minket.
Az élet, az egészség
S malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad
Kegyes adománya.
Hála tenéked!"

(Évvégi hálaadó ének, Hozsanna 37)