Ma van az első vasárnap, amikor a mostani törvény miatt nem nyit ki a boltok egy része.

Sikerült elmagyarázni a nem vallásosaknak (és mi, keresztények megértettük), hogy miért fontos ez? Tettünk rá kísérleteket; jobbakat (például Mike Károlyé a mandineren), rosszabbakat. De meggyőző érvig - szerintem - nem jutottunk. A rossz kérdésfeltevés miatt. A vasárnap ugyanis nem a munkaszünetről szól - ezt fel kell vállalni, nem bújhatunk szocialista ízű frázisok (a „munkások védelme”) mögé. Négy pontba szedtem, hogy szerintem mit kell szem előtt tartanunk, ha erről akarunk beszélni.

1. Az, hogy egy napot az Úrnak szentelünk, az nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatunk. A nem vasárnapra eső ünnepek esetén is kötelező például a miselátogatás. (Beszélni kéne egyszer arról is, ami szerintem nagyobb probléma: katolikus ünnepeket – Nagyboldogasszony, és szerencsére két éve, Vízkereszt kivételével – az Egyház elmozdította a helyükről, mert nem akarja megkövetelni a hívektől, hogy mondjuk, Áldozócsütörtökön templomba kelljen menniük. És ez igen komoly törést okoz a gondolkodásunkban: ha valami nem munkaszünet, akkor ezzel érvet kapunk arra, hogy ne teljesítsük kötelezettségeinket?)

Vagyis, a vasárnapi munka ellen nem érvelhetünk egyszerűen azzal, hogy annak ünnepnek kell lennie. Az ünneplés kötelezettsége nem attól függ, hogy azt az állam munkaszüneti napnak nyilvánítja-e. Sőt, a válasz pont fordított: nem kell a dolgozó embernek (vendéglátósnak, vasutasnak, vagy éppen bolti eladónak) felmentést adni az alól, hogy ezt a napot, a munkával együtt, az Úrnak szentelje, hogy misét látogasson!

2. Az Egyház valóban megköveteli, hogy a hívek vasárnap és ünnepnap „tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák”. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2185 – Kiemelés tőlem) Ugyanakkor – bár ez az elvárás a kiindulópont – maga a katekizmus is elfogadja, hogy vannak olyan emberek, és szolgáltatások, amelyeknek működniük kell vasárnap is – vagyis az ott dolgozókra a munka alóli mentesülés követelménye nem vonatkozik. Ezeket a „helyi szokások” és „a társadalmi szükségletek" követelik meg. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2187). E tekintetben érveket kellene hozni amellett, hogy a vasárnapi „shoppingolás” létező szokását miért nem tekintjük ennek. Az erről szóló érvek nagyon hiányoznak a vitából!

3. Megpróbálkozhatunk azzal az érvvel, és még a legmesszebb vélhetően ezzel jutunk, amelyet az amerikai Legfelső Bíróság és a magyar Alkotmánybíróság is kimondott: a vasárnapi munkaszünet ebben a társadalomban kialakult szokás, amelyet nem vallási tartalma, hanem a civil-polgári közösség miatt kell egységesen megtartani. A közgazdasági érv emellett egyszerű: a közös időpontban kiadott munkaszünet hálózati hatás. Vagyis ha tudjuk, hogy az ismerőseinknek ugyanúgy vasárnapra esik a nem munkával töltött napja, akkor könnyebb társasági programokat szervezni, hiszen könnyebb őket elérni.

Ez az érv azonban még nem szól a boltok (egyes boltok!) vasárnapi zárva tartása mellett. Csak az általános vasárnapi munkaszünet mellett. Olyan általános munkaszünet mellett, amely azonban kivételeknek kell lenniük (társadalmi szükségletek és helyi szokások). 

4. Ha a vasárnapot civil-társadalmi, vagy éppen családi életre akarjuk szánni (és ezt a polgártársainktól is elvárjuk), vagy akár mert azt az Úrnak akarjuk szentelni, akkor kifejezetten veszélyes lenne minden munkavégzést betiltani. Az egyház is tesz kivételeket. Ha nem tennénk, épp a vasárnap megünneplését, a vasárnapi családi-társadalmi életet tennénk lehetetlenné. Ha nem tennénk, akkor a lakáson és az utcákon, parkokon kívül nem lenne hely, ahol a család, a baráti társaság ezt a napot együtt eltöltheti: nem lenne vendéglő, sportrendezvény, kirándulóhely (ahova kisvasúttal eljuthatunk, ahol nyitva tartó  büfét találnánk), állatkert, mozi, cirkusz, színház, lovas tanya, uszoda. Ahhoz, hogy mi a vasárnapot a család, barátaink körében eltölthessük, ezeket valakiknek működtetniük kell. A mi ünnepünket az ő munkájuk teszi lehetővé – amiért hálával, és magasabb bérrel tartozunk nekik.

A válaszunk tehát nem állhat meg ott, hogy az Úr napját az ünnepnek, a közösségi, nem-materiális létünknek kell szentelni. Azt kell megmutatni, hogy a vásárlás ellentétes az ünneppel – ahogyan az étterem-, sportrendezvény-, állatkert-, mozi-, cirkusz-, színház-látogatás, a lovaglás, az úszás, a sport nem. Amellett kell érvelni, hogy az ünnep az ahhoz „nem méltó” tevékenységek megtiltását követeli. Azt kell bemutatni, hogy a kereskedelem nem méltó az ünnephez. 

(Persze ez paternalizmus. De paternalista törvényeket, amelyek az embereket önmaguktól védik meg, bőségesen alkotunk a biztonsági öv, a bukósisak kötelező viselésétől, bizonyos élelmiszerek, gyógyszerek szabad – vény nélküli – forgalmazásának tiltásán át, a devizahitelek vagy épp a hitelkártyák szabályozásáig. Bár a paternalizmus ízlésem szerint túl gyakori, de nem mindig alaptalan. Kérdés: itt az-e?) 

Én ilyen érveket nem hallottam. Aki egyáltalán feltette ezt a kérdést (és nem állt meg az általános munkatilalom fals érvénél), attól maximum valami kereskedelemellenes populizmust hallottunk. Holott a kereskedelem a többiekkel való kooperációra, a másik ember emberként való elfogadására, a másik igényeinek keresésére nevel. Nekünk, kapitalista keresztényeknek egyszerű dolgunk van: nem kell tagadnunk a kereskedelem pozitív szerepét (sőt!), de hivatkozhatunk arra, hogy a vasárnap az Úré, amikor a fogyasztási igényeinket háttérbe szorítjuk. El kell azonban magyarázni a nem vallásosaknak is, hogy nekik, illetve a közösségnek miért jó, ha a vasárnapból kiiktatjuk a klasszikus fogyasztási elemeket. Igen, azért, hogy a vendéglők, sportrendezvények, kirándulások, állatkertek, mozik, cirkuszok, színházak, a sport, a családdal töltött idő, a társadalmi-baráti kapcsolatok ápolása felé tereljük az embereket.

Paternalizmus? Az. De talán lennének mellette érveink.

***

Félreértések elkerülése érdekében: a szöveg nem azt a törvényt elemzi, amely nem teremti meg a vasárnapi munkaszünetet (hiszen a vasárnapi munkát a munka törvénykönyve értelmében továbbra is elrendelhet a munkaadó – akár a boltokban is…) és amely nem zárja be vasárnapra a boltokat (csak azokat, amelyek 200 m2-nél nagyobbak, illetve, amelyeknek nincs egy legalább 1/5-ödös tulajdonosa, aki vasárnap kinyitna). A szöveg egy olyan hipotetikus helyzet kapcsán tett fel kérdéseket, amikor a törvény általános vasárnapi munkatilalmat rendelne el – kivételekkel (amelyekről szóltunk). A kérdés: a kereskedelem ezen kivételek között lehet-e?

(Kép: El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból)