Jelen bejegyzés a Görögkatolikus Szemlélet Magazin 2016. júliusi számában megjelent írás kivonata. A teljes cikk a nyomtatott számban olvasható.

Napjainkban szinte mindenütt elhangzik a mágikus rövidítés, CSR, a Vállalatok Társadalmi Felelőssége. Alkalmazotti, menedzseri vagy éppen fogyasztói nézőpontból sokszor hallunk ennek a kérdésnek a fontosságáról, persze nem árt sosem elfelejteni, hogy a vállalkozói vagy éppen tulajdonosi szempontok is fontosak, nem is akármennyire. Még ha napjainkban egyre inkább az a közvélekedés, hogy a vállalatoknak szükséges az egész társadalomért felelősséget vállalniuk, eggyel hátralépve érdemes megvizsgálni ennek előnyeit és hátrányait, de Federic Bastiatot idézve nemcsak a „láthatót”, hanem a „nem láthatót” is.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) sokféleképpen definiált, a definíciók lényege az üzleti szempontok mellett a közjó fejlesztése, szociális, környezeti és üzleti szempontok egyenrangú beépítése az üzleti döntésekbe. Ez a megközelítés kétféle cselekedetet szándékszik előírni a vállalkozások számára: egyrészt a vállalat érintettjei számára fontos szempontok figyelembevétele, másrészt direkt anyagi támogatás biztosítása. Mindezen tevékenység célja, hogy a vállalat „visszaadjon” társadalomnak. Nem kimondva, de háttérben mindez azt is jelentheti, hogy a vállalkozói profit valamilyen extra, nem méltányos jövedelem, és abból a „rendes” kifizetéseken (például adó) túl is vissza kell juttatni a társadalomnak. A szakirodalom ezt tekinti a vállalati felelősségvállalás erős nézőpontjának.

Mindezek kapcsán azért megjelennek kritikai hangok is. Ezen nézőpont elsősorban abból táplálkozik, hogy a vállalkozás munkavállalói alapvetően a részvényeseik felé kötelesek teljesíteni. Ezen, a vállalati társadalmi felelősségvállalás gyenge nézőpontja szerint egyrészt a tulajdonosi értékmaximalizáláson túlmutató elvárás az alapvető üzleti küldetést akadályozhatja. Másrészt amennyiben az aktív vállalati felelősségvállalási tevékenység a vállalat esetleges nem méltányos viselkedését hivatott leplezni vagy éppen a felelősségteljesség csupán látszattá válhat, melynek célja nem a helyes viselkedés, hanem a helyes viselkedés látszatából fakadó reputációs előnyök elérése.

Természetesen minden helyzet más és más, és sokszor nem a vegytiszta megoldások a helyesek. Így például a különböző események, kezdeményezések szponzorációja, támogatása értékes hozzájárulást jelenthet, és illeszkedhet az adott vállalat céljai közé, különös tekintettel arra, ha az adott vállalat a részvényesek és munkatársak megfelelő bevonása mellett hajtja végre ezen tevékenységeket és elszámol megfelelő jelentésekben jó sáfár módjára.