A "nem kívánt következmények" szabálya abból indul ki, hogy minden cselekvésünknek lehet olyan következménye, ami a kívánttal ellentétes. A szabadpiaci mechanizmusokat támogatók egyrészt hangsúlyozzák, hogy a szabadpiaci tranzakciók nem elsőre adódó következménye a spontán rend, másrészt az is fontos, hogy a szabályozásoknak is vannak nem kívánt, ellentétes hatásai.A témához kapcsolódóan Frederic Bastiatot szoktát emlegetni, akit Joseph Schumpeter osztrák-amerikai közgazdász "a valaha élt legbrilliánsabb gazdasági újságírónak" nevezett: "..a hatások közül csak az első az, amelyek egyből az okaival együtt látunk tehát, ami látható. A többi csak szép sorjában mutatja meg magát... A jó és a rossz közgazdász között ez a nagy különbség.  Az egyik csak a látható hatásokat vizsgálja, míg a másik minden látható hatást megvizsgál, valamint szükséges nek tartja, hogy előretekintsen."

Nevezhetjük Bastiatot "vulgárközgazdásznak" is, hiszen írásaiban nem részletes, kvantivatív elemzést adott, de azért azt is fontos kiemelni, hogy Bastiat logikus és jól felépített módon fogalmaz meg gazdasági, politikai gazdasági összefüggéseket. Az 1801 és 1850 között élt Frederic Bastiat munkásságát összefoglaló a "A Törvény" című művének központi eleme, hogy koncentrálni kell nem csak arra "ami látható", hanem arra is "ami nem látható". Bastiat alappéldája a témához a negatív vasútvonal. Feltehetjük a kérdést, hogy felszedjük a síneket a Párizsból Spanyolországba tartó útvonalon? Induktív módon érvel Frederic Bastiat: tegyük fel, hogy a Bordaux-t keresztező vasútvonalot felszedjük. Ez esetben megállnak majd az utasok, fuvarozók, szállást vesznek igénybe. A raktározás, szállás költsége mind-mind növeli az áru költségét. Így a végén a fogyasztókhoz eljutó áru költsége nő, vélhetően az ára is. Mellesleg a végén eljutunk oda, hogy mindenütt felszedjük a síneket.

Bastiat a törvény elfajulásáról, törvényes kifosztásról is beszél, például akkor a törvény miatt a társdalom túlzott fontosságot ad a politikai indulatoknak és általánosságban a politikának. A "A non-konformisták sorsa" című művében felidézi a "törvény" által elvárt tanári viselkedést: "A kormány által támogatott tanári pozíciókban a tanár szigorúan tartózkodik attól, hogy a legkisebb mértékben veszélyeztesse a hatályos törvények következtében fennálló tiszteletet.". De felteszi a kérdést a nemkívánt következmények szempontjából is: "Így, ha létezik törvény, mely bármilyen formában szentesíti a rabszolgaságot vagy a monopóliumot, az elnyomást vagy a rablást, az említést sem érdemel. Hiszen hogyan is említhetnénk anélkül, hogy kárt ne ejtsünk a tiszteletben, amit sugalmaz?".

Napjainkhoz közelebb eső példa lehet, hogy láttunk már olyat, amikor egy állami intézkedés okozott egy erőteljes mellékhatást, majd annak visszavonása, például olyan jegyek kivonása, amelyek alacsony adózásúak és élelmiszer vásárlására, vendéglátás igénybevételére jogosítanak hirtelen okozhatnak egy olyan sokkot, ami a kereskedelmi szektorban járt nem kívánt következménnyel. Azaz az elsődleges hatás mellett, érdemes és szükséges is a mögöttes hatásokra fókuszálni.  

Jól összefoglalja mindezt "Ami látható s nem látható" című essszéjében Bastiat: "A közgazdaságtanban egy cselekedetnek, egy szokásnak, egy intézménynek, egy törvénynek számos hatása lehet. Ezek közül a hatások közül csak az első az, amelyek egyből az okaival együtt látunk tehát, ami látható. A többi csak szép sorjában mutatja meg magát, ezek tehát nem láthatók, tehát jobb, ha előrelátók vagyunk! A jó és a rossz közgazdász között ez a nagy különbség. Az egyik csak a látható hatásokat vizsgálja, míg a másik minden látható hatást megvizsgál, valamint szükséges tartja, hogy előretekintsen. Óriási a különbség. Szinte mindig azt találjuk, hogy az azonnali hatások kedvezőek, a végső hatások azonban végzetesek lehetnek. Ebből az következik, hogy a rossz közgazdász a jelen esetleges jó megoldása miatt feláldozza a jövőt. A jó közgazdász azonban inkább hoz egy népszerűtlen döntést a jelenben, hogy hosszú távon jó eredmény szüllessen."