Született 1910. december 29-én. Ronald Coase, a XX. század egyik legnagyobb közgazdásza  ma ünnepli 102. születésnapját. 

Sokaknak elég, ha a nevét kimondjuk, tudniuk kell, hogy kiről beszélünk. A tranzakciós költségek fogalmának megalkotójáról, arról, akinek az 1960-ban megjelent cikke új irányokat nyitott a közgazdaságtanban (többek között a blog szerzői közül többek által is követett intézményi gazdaságtani, vagy éppen a joggazdaságtani utat). 

Ha egy bekezdésben akarnánk összefoglalni munkásságát, ami persze lehetetlen, akkor azt mondhatnánk: Ronald Coase arra próbálja újra és újra felhívni a figyelmünket, hogy nem a szabályozatlan (tökéletes vagy kudarcokkal terhelt) piacokat kell tanulmányozni, nem az önműködő ármechanizmus (előnyös vagy hátrányos) következményeivel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy mi, milyen intézményi, történelmi, kulturális körülmények akadályozzák meg vagy éppen segítik elő a kölcsönösen előnyös együttműködések létrejöttét. Coase szavaival: mitől lesz magas vagy alacsony a tranzakciós költség?

Sajnos sokan - téves közgazdasági modelleket tanulva az egyetemen - azonosítják a nevét az ún. Coase-tétellel. Ehhez annyi köze van, mintha Kopernikusz nevéhez a geocentrikus világképet kötnénk: Ronald Coase éppen a Coase-tétellel vitatkozik. Azért írja le a Coase-tétel világát, hogy bemutassa, hogy bemutassa annak képtelenségét. (Nem közgazdászok számára: a Coase-tétellel nagyjából azt mondja ki, hogy ha az emberek közötti kölcsönösen előnyös megállapodásait nem akadályozná a tranzakciós költség, akkor minden ilyen megállapodás létre jönne, tehát mindegy lenne, hogy mi a kiindulóhelyzet, a végeredmény hatékony lenne, vagyis olyan helyzetben végeznénk, amikor már csak úgy lehet javítani valakinek a helyzetén, ha a másikén rontunk.)

Coase munkásságának központi kérdése a tranzakciós költségek, vagyis az emberek közötti együttműködést akadályozó költségek, problémák megértése. Ez magyarázza ugyanis szerinte (nagyrészt), hogy miért gazdagabb az egyik ország, mint a másik. Ha ezt megértjük, akkor érteni fogjuk, hogy miért alakultak ki épp a keresztény (sőt horribile dictu a katolikus) Európában a napjaink kapitalizmusát meghatározó intézmények, a korlátolt felelősségű vállalatok, a bankok, a tőzsde - miképpen csökkentik ezek a keresztény vallás által meghatározott kultúrában a tranzakciós költséget?

A modern közgazdaságtan sok ága - különösen az állandóan a nagyvállalatokra, a "piactorzító monopóliumokra" mutogató közgazdászok - mind a mai napig nem ezen az úton járnak. Ők a piacot valamiféle önműködő , idealizált ármechanizmussal azonosítják; és a nagyvállalatokat épp azért hibáztatják, mert beavatkoznak a piaci ármechanizmus "szabad" működésébe ("megszüntetik a versenyt", "nem engedik, hogy a verseny alakítsa ki az árakat", "diktálják az árakat"). Coase alapján ez a közgazdaságtan téves felfogása: az ármechanizmus mindig adott intézményi, történelmi, kulturális környezetben fejti ki hatását. Az árak soha nem alakulnak pusztán a verseny által meghatározottan "szabadon". 

Ünnepeljük születésnapját legutóbbi (idén decemberben megjelent) cikkének olvasásával: Mentsük meg a gazdaságot a közgazdászoktól!

Isten éltesse!