Ma ünnepeljük Krisztus első vértanúit, az aprószenteket, a heródesi gyermekgyilkosság áldozatait. Ezt a napot használja fel az abortusz ellen küzdő mozgalom a figyelemfelkeltésre, arra, hogy az abortusz miatt meg sem született gyerekekre emlékezzen. Gondolom egyértelmű, hogy jelen blog írói elutasítják az abortuszt. És mivel vélhetően olvasóink között sem azok vannak többségben, akiket meg kellene győzni az abortusz mellett  felhozott (a nők rosszul értelmezett jogait védelmező) állítások téves voltáról, inkább azok egyik fontos érvével szeretnénk vitatkozni, akik velünk együtt az abortusz ellen küzdenek: szerencsétlen lépés a demográfiai helyzet fölötti sajnálkozás és az abortusz elítélésének összekeverése.

Annak, hogy az abortuszt ellenezzük nem lehet köze ahhoz, hogy öregszik-e a társadalom, hogy hogyan alakul az elhalálozások és a születések száma. Az abortusz a harmadik világ népességrobbanástól fenyegetett régióiban is elfogadhatatlan. Akik összemossák a két érvet, akik a gyerekek társadalmi hasznosságáról, a gyerekek közjószág jellegéről beszélnek ("lesz, aki kifizesse a jövő nyugdíjasainak nyugdíját" - megteszik ezt igen komoly konzervatív társadalomtudósok is), azok közel kerülnek az ember személy voltának tagadásához.

A közgazdászokat gyakran szokták (a legtöbb esetben alaptalanul) vádolni azzal, hogy az embereket egyszerű adatként kezelik, amik egy nagy egyenlet részei csupán. Vannak ilyen - egyébként a kapitalizmust elvető, harmadik utas, szocialista, az állami beavatkozást megideologizáló -  közgazdaságtani iskolák. De a klasszikus közgazdászoktól mi sem áll távolabb: az ő módszertani individualizmusuk mindig az egyes emberből indul ki, mindig azt keresi, hogy a különböző emberek egymással gyakran ütköző igényeit, érdekeit hogyan lehetne összeegyeztetni. Soha nem mondják, hogy valakit eszközként lehet tekinteni (vagyis az ő érdekeitől, vágyaitól, a rá gyakorolt hatásoktól el lehet tekinteni) valami nagyobb jó, a társadalom, a nemzet, vagy társai boldogulása érdekében.

Az abortusz nem a demográfia, nem a "nemzethalál" miatt elfogadhatatlan, hanem azért, mert egy személy élethez való jogát vonja kétségbe. 

Érdemes azonban utalni arra, hogy hitünk szerint a meg sem született gyermek osztozik a meg nem keresztelt gyermekek sorsában, akikről a katolikus egyház tanítása szerint azt valljuk: 

"erős érvek léteznek arra a reményre, hogy Isten üdvözíteni fogja ezeket a kisgyermekeket, miután nekünk nem sikerült megtenni velük azt, ami kívánatos lett volna számukra, hogy megtegyük, azaz megkeresztelni őket az Egyház hitére és életére." (Nemzetközi Teológiai Bizottság: Az üdvözülés reménye a keresztség nélkül meghalt kisgyermekek számára, 103)

Az igazi károkat az azt végrehajtató, az anya viseli. Őt ez a tette megfosztja földi élete legfontosabb javától: az Istennel fennálló kapcsolatától. Súlyos bűnt követ el, megszűnik ezzel ez a közössége Istennel. Ezt és a bűn örök büntetését (vö. kárhozatot) ugyan - a bűnbocsánat révén - elkerülheti, de teljesen nem tehet semmissé; az ideiglenes következmények (vö. purgatórium) megmarad. Mint a keresztény vicc mondja: egyszer élünk, de akkor örökké. Ezt az örök boldogságot kockáztatja az abortusz.

Engedtessék meg a végére egy párhuzam. A modern fogyasztóvédelem rengeteg szabályt talál ki, hogy az emberek tudatlanságukban, megfontolatlanul ne vegyenek saját maguk számára káros szolgáltatásokat. Ezen szabályok jó része felesleges - mert az emberek tanulnának saját és mások korábbi hibáiból. A fogyasztóvédelem ezt a tanulási ösztönzőt gyengíti. De időnként szükséges az embert megvédeni saját hibáitól: olyankor, amikor ez a tanulás nem működik, mert a mások rossz döntéseinek káros következményeiről az információ nem jut el a hasonló döntésekre készülőkhöz. Épp mint az abortusz (minden vallás szerint hasonló) következményei esetén. 

(A kép forrása: http://abolishhumanabortion.com/)