Kockázatok kezelése: bátran, de józanul

kockazat.jpgNap, mint nap szembesülünk kockázatokkal. Nemcsak azok kezelnek kockázatokat, akiknek ez a szakmájuk, sőt hivatásuk, hanem mindenki. A közgazdasági alapdefínició (Frank H. Knight 1921-es művét idézve) a kockázat "a statisztikai eszközökkel mérhető bizonytalanság." Persze megjelennek részletesebb definíciók is, a Wikipedia-t idézve: "A kockázat valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége." Azonban a kockázat nemcsak negatív lehet, a szűken vett pénzügyes szakmai szótárban, az Investopedián a kockázatot, mint a "hozamok várt szinttől való eltérése" határozzák meg. A várt eltérés lehet pozitív is, azaz a például a vártnál sokkal pozitívabb teljesítmény is kockázatot tükröz. (Ha nagyot nyerünk valamin, akár nagyot is veszíthetünk, ha nem vagyunk elég óvatosak).

Az elmúlt évek, de az elmúlt hónapok is rávilágítottak arra, hogy bármikor szembesülhetünk szélsőséges eseményekkel, akár természeti katasztrófákra, akár pénzügyi katasztrófákra gondolunk. A "fekete hattyú" jelenség napjaink híres bestseller írójának, Nassim Talebnak is műveiben is megjelenik az, hogy kiszámíthatatlan a világ és ebben, ha valaki azt állítják, hogy kontrollálni tud mindent, az enyhén szólva minimum nagyot mondó.  (Egyébként Taleb megnyilatkozik vallás és ateizmus kérdésében is, és hangsúlyozza, hogy a vallás, mint az arrogancia szelidítője fontos és hogy Ő görög orthodox: http://www.newstatesman.com/ideas/2010/06/god-cameron-detractors, https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=10151694181698375&id=13012333374

Kérdés, hogy ilyen körülmények között felelős, hosszú távon gondolkodó mit tehet? Ehhez kapcsolódóan az Acton Intézet blogján találtam egy nagyon jó bejegyzést a témában, ahol Timothy Keller presbiteriánus lelkész gondolatait osztja meg Joseph Sunde. A lelkes előadásban előadásban előkerül, hogy le kell számolnunk azzal, hogy mindent tudunk kontrollálni. Ehhez kapcsolódóan Jakab apostol levelének 4. fejezetének 13-14. pontját idézi fel: "Rajta, kik mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk”, ti, akik nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik." De ebből le vonhatnánk, hogy akkor dobjunk félre mindent, úgy sem tudunk semmit befolyásolni. De ahogy Timothy Keller sem, én sem ezt tartom helyesnek. Jakab 4.15-öt idézve mondhatjuk, hogy „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!”, egyúttal szem előtt kell tartanunk azt, hogy "aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el." (Jakab 4.17.)  Az idézett előadás azt emeli ki, hogy "okoshozzáértő, bátor és józan vállalkozókká" kell válnunk, ez mind a jó sáfár ismérve.  Nassim Taleb "Fooled by randomness" című művében megidéz egy Nero Tulip nevű az akadémiai világ és tőzsdei kereskedés határán mozgó figurát, aki azt fogalmazza meg, hogy enyhe mértékű siker magyarázható képességekkel és munkával, de nagy siker inkább csak a variancia eredménye. A varianciát meg lehet lovagolni, de az eredmény nem teljes körűen rajtunk múlik (vö. Hayek által bevezetett "végzetes önhittség" fogalma). Rajtunk az múlik, hogyha bekövetkezik valami akkor arra hogyan reagálunk, a legrosszabb dolgokra hogyan vagyunk felkészülve: homokra vagy sziklára építjük a házunkat? Persze a keresztény élet is kockázatvállalást jelent, de ahogy emlékeim szerint egy Citigroupos vezető mondta a "kockázatok kezelni és nem kiküszöbölni kell". Ennek átgondolásában is segít Timothy Keller előadását tartalmazó videó: