Ma reggel a Pió atyáról elnevezett kávézó helyett kénytelen voltunk a Sri Chimnoy, keleti vallási tanító gururól elnevezett kávéházban inni egy kávét egy kollégámmal. Párhuzamosan egy ismerőssel arról levelezem, hogy a budhizmus mennyivel jobban tudja a spirituális igényeit kielégíteni, mint a kereszténység.

Mindeközben tegnap Szent Johannát ünnepeltük, akinek tetteit bármelyik női polgárjogi harcos megirigyelhetné, Ward Máriáról nem is beszélve. Blogunk köréhez tartozók már felvetették, hogy furcsa a cím: Kereszténység és kapitalizmus. Valahogy mostanában mindkettő kereszttűzben van, és ha valaki erről együtt beszél az még furcsább.

Persze, mint a Mester tanításából tudjunk életünket nem a világ elismerésének kell, hogy szenteljük, hanem annak, hogy örök életet nyerjünk, nemcsak mi, hanem segítsünk másoknak is. Mindez pont nem azt jelenti, hogy trendinek kell lennünk, hanem azt jelenti, hogy fel kell mutatnunk a kereszténység vonzóságát. Szalai Ákos "Az Egyházpolitika gazdaságtana" című cikkében bemutatta, hogy mi a szerepe a versenynek, mi a szerepe a koncentrációnak és humán tőke szempontjainak. Vallások között is van verseny, fontos, hogy be tudjuk mutatni, hogy a kereszténység a Remény vallása, aminek központi eleme, hogy Isten közénk jött és megmutatta a Feltámadással, hogy van Remény. Lehet, hogy ez nem trendi, de ki van ez találva. Aki nem hiszi el, járjon utána és közben hallgasson Csiszér Lászlót, vagy éppen Hannát és igyon hozzá St. Andreát!