Kereszténység és kapitalizmus

2018.aug.06.
Írta: akos.szalai

Oly korban élünk mi e Földön... (a Veritatis splendor megjelenésének 25. évfordulóján)

5237fourcardina_00000005019_2.jpg...mikor egy püspök azt mondja, hogy az abortusz (és nem az anya megmentése miatt...) lehet "nem elítélendő":  "Bármilyen meglepő is, hogy kimondom, de vannak olyan szituációk – ahogy egy tanárom mondta egykor –, amikor a szülőkre kell bízni ezt a döntést. Ne mi, nőtlen papok adjunk okos tanácsokat. A szexuális szabadosság nagy veszély, és ebben őszintén, becsületesen segítenünk kellene a fiataloknak. Vannak olyan esetek, amikor nem törhetünk pálcát fölöttük, akik belesodródnak egy meggondolatlan kapcsolatba, és belemennek ebbe a borzalomba, ami az abortusz." 

...mikor azért büntetnek valakit, ha nem akar segíteni másnak elvetetni a gyerekét; ha nem járul hozzá, hogy lekapcsoltatják a hozzátartozóját (például gyerekét) életben tartó gépeket; ha a homoszexuálisok házasságkötéséhez nem akar szolgáltatásaival asszisztálni. Ma államok, bíróságok kényszerítenek embereket hitükkel és a természeti törvénnyel ellentétes tettekre. (Vagy egyszerűen el kell hagyniuk az állásukat.)

Tovább

A hitelezés korlátozásáról...

48433410-swiss-francs-gettyp_530x298.jpgSvájc szavaz. Miről is? Egyszerűen hangzik, de bonyolultak lehetnek a következmények. A szavazás lényegi kérdése, hogy a bankok tartsák a fogadott betétek 100%-át a jegybank tartalékban. A bankok, és így betéteink is per definitionem biztonságosabbá válnának. De a fürdővízzel a gyerekek is kiöntődne. Megszűnne a bankok pénzteremtése, ami abból jön létre, hogy a bank hitel nyújt azt az ügyfelek részben visszahelyezik betétbe, fizetnek más szolgáltatásokért, így egy hitelnyújtással a bankok eszköz állományaés forrásállománya is. Ez a mechanizmus biztosítja a gazdaság vérkeringését, ahogy Széchenyi is megfogalmazta a hitel című munkájában: „A hitel híja szinte minden mozgást elakaszt." Blogunk, oldalunk tematikájához egy evangéliumi példabeszédet idéznék, mégpedig a tálentumokról szólót és a "100%-os tartalékost játszó" szolgát: "Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott...Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." Mt 25, 24-30

Mire valók a szabályok, avagy mire tanít a jégkorong?

5b008953a6760_image.jpgNémetország, Litvánia, Nagy-Britannia, Las Vegas, Svájc - az idei év róluk szól a jégkorongsportban. Olyan csapatok, akiket kezdetben senki nem tartott esélyesnek, sőt a középszerűek, vagy esetleg épp a legrosszabbak között tartott számon, és mind megnyerték, vagy kis híján megnyerték a bajnokságukat. (A németek az olimpiai döntőt hosszabbításban buták el, a svájciak a világbajnoki címet szétlövésben. A britek és a litvánok senki által nem vártan nyerték a világbajnokság második és a harmadik csoportját, és léptek eggyel feljebb. A Vegas Golden Knights idén alakult, de az első év végére az NHL döntőjébe jutott.  És ide sorolhatjuk Ausztriát is, akiket majd mindenki biztos kiesőnek várt az elit-világbajnokságon, ehelyett megelőzték a fehéroroszokat, és bent maradtak.)

Elég felkapott közgazdászokat olvasgatni, hogy lássuk, miért lehet érdemes ezen elgondolkodni nem hoki-fanatikusoknak is. A "hivatalos tanítás" az. hogy a (piaci) verseny ugyan jó dolog, de csak akkor, ha a gyengéket védjük. Legalább időlegesen, amíg megerősödnek. Mert e nélkül a piacion a nagyhal mindig megeszi majd a kishalat, kialakul a globalista elit, a multinacionális vállalatok világuralma, kizsákmányolják a kizsákmányoltakat, elidegenítik az elidegenítetteket, stb..

Ezzel szemben a jégkorongban most a gyengék sikereit látjuk. Úgy, hogy őket, a kicsiket nem védi semmi a nagyokkal szemben (még a bírók sem fújnak nekik...). Egy olyan sportban, ahol valóban évtizedes dominanciákat kell megtörni. Egy olyan "iparágban", ahol magas az induló beruházás, a piacralépési költség, a fix költség - mondaná a közgazdász.

Tovább

Mire gondolhat a miniszter? A Tízparancsolat védelmében (vendégposzt: Palkó Istvántól)

10parancs_ikon.jpgValamiért sokan kérdezik tőlem (pedig semmilyen szinten nem vagyok szakértő), hogy mit gondolok az új miniszter állításáról, miszerint a Tízparancsolat megtartása megvéd a halálos betegségek 70-80 százalékától. Most leírom a véleményemet, és ha bárki kérdez, ezután már csak erre fogok hivatkozni. 

A Tízparancsolat kb. 3500 éves, nem mai darab. Kőtáblákra írták, vagyis már csak "helyhiány" miatt sem tartalmazza saját magyarázatát. Viszont arra kifejezetten jó ez a tömörség, hogy lehetőséget adjon az aktualizált értelmezésre, továbbgondolásra. Nyilvánvalóan akkor juthat csak el mindenkihez évezredekkel később is, ha "avulásmentes". Nem kell hozzá hívőnek lenni vagy az ókori Egyiptomból menekülni, önmagában is univerzális iránymutatás:

Tovább

Én elmegyek szavazni

keep_calm_and_vote.jpgSzalai Ákos tegnapi posztjában kifejtette, hogy a politikai választásokon való részvétel nem elvárás.  Bár a megalapozott érvek alapján ez nem elvárás, én mégis részt fogok venni és megosztanám olvasóinkkal, hogy miért. Kicsit úgy érzem ezt az egész kérdést, mint az Anyaszentegyház öt parancsolata közül a harmadikat: "Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!" Lehet, hogy nem elvárás, hogy évente többször is részt vegyünk az "Úr eucharisztikus közösségében", mégis boldog a tudat, hogy részt vehetünk benne többször is. Nem kötelező szavazni, de az mégis nagyszerű dolog. Számomra mindig is megvan a boldog illúzió, hogy dönthetek, hozzászólhatok és ez jó. Erre kaptunk meghívást. 

Tovább

Hagyjatok minket békén! (A választási részvételről)

non_vote.jpgTársadalmi célú hirdetés következik. Nem túl népszerű társadalmi hirdetés. A választáson részt venni nem kell. Sőt, nem is feltétlenül fontos. Aki akar, nyugodtan maradjon otthon. 

Az utóbbi években nagy divatja van felhívni a figyelmet arra, hogy ki mindenki akar minket átvágni. Pontosabban, majd mindig kiderül, hogy a csúnya nagyvállalatok tesznek erre kísérletet. Ezért aztán a bevett értelmiségi elvárás szerint a kormányzatnak mindent el kell követni, hogy ezt ne tehessék. Például figyelmeztetni kell erre a veszélyre az embereket; informálni kell őket arról, hogy milyen csúnya módszerekkel élnek vissza a tájékozatlanságukkal.

Aztán eljön a választás. És rájöhetünk: mindaz, amit a nagyvállalatok elkövetnek az egyszerű vevők, beszállítók megtévesztése érdekében kismiska ahhoz képest, amit értelmiségiek, celebek, civil szervezetek követnek el akkor, amikor rá akarják beszélni az állampolgárokat a választáson való részvételre. Tipikusan három hibát, bűnt követnek el. Pontosabban három plusz egyet. (1) Ostobának nézik a választókat – olyan dolgokat akarnak elhitetni velük, ami egyszerűen hazugság. (2) Olyan morális követelményeket fogalmaznak meg, amik nem léteznek. (3) Olyan – etikai szempontból – kivételes lépésként írják le a választási részvételt, ami minimum csúsztatás. Túldimenzionálják annak fontosságát. (+1) Ráadásul – vélhetően a saját tudatlanságuk miatt – növelik a demokráciával együtt járó egyik legnagyobb veszély kialakulásának esélye, a többség zsarnokságáét.

Tovább

Zaklatás, nemi erőszak és (nem csak jogi) felelősség

23319294_1899222976773963_8616605215963644493_n.pngEgyetlen a blog tematikájához illő kérdés a zaklatási ügyek kapcsán: vajon azokkal a színházakkal, producer irodákkal, filmstúdiókkal szemben is indulnak majd kártérítési perek (illetve átfogó médiakampány), ahol az erőszaktevők, zaklatók dolgoztak (ahol éveken, évtizedeken keresztül zavartalanul, majd mindenki tudtával tehették, amit tettek) - ugyanúgy, ahogy az Egyházzal, egyházmegyékkel szemben?

Félreértések elkerülése végett: a kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e egységes kezelni-e minden esetet, vagy a "törzsi logika", a "mi kutyánk kölyke" elv alapján szelektálunk - egyes intézményeket tetemre hívva, másoknál nem firtatva az intézményi felelősséget, megelégedve a személyessel? Én a szervezetekkel szembeni fellépést nem támogatom. Egyik esetben sem. A zaklatás, az erőszak nem olyan probléma, amivel kapcsolatban érdemes az intézmény, a munkaaadó felelősségét felvetni. (A munkavállalóért, illetve tágabban a másért viselt felelősség elméleti alapkérdéseiről - de nem a zaklatásra, pedofíliára, vagy az Egyházra alkalmazva - írtam itt.) 

(Teszem hozzá: a Vatikán, amit sokan belekevertek egyes papok pedofíliájának ügyébe - jogi szempontból - még kevésbé lehet érintett, mint adott színház, producer iroda, vagy filmstúdió. Azt viszont, érdeklődéssel várom, hogy utóbbiak is tesznek-e majd olyan intézményi lépéseket, mint amiket az Egyházban XVI. Benedek elkezdett, és amiket mostanában Ferenc pápa felelevenített. Vagy most megelégszünk azzal, hogy az intézmények vezetői sajnálkozó leveleket írnak, amelyben tagadják, hogy tudtak volna az esetekről, esetleg semmitmondó "érzékenyítő programokat" indítanak, "fejtágítókat" tartanak.) 

(A kép forrása: https://www.facebook.com/OfficialSpectator/)

 

Dunkirk – mert 2017-et írunk.

286384_jpg-c_300_300_x-f_jpg-q_x-xxyxx.jpgNem tudom, miért jó film a Dunkirk. Azt tudom, hogy nekem miért tetszett, és azt, hogy szerintem, miért lehet ez 2017. Batman Begins-e. (Tájékozatlanabbak kedvéért: a konzervatív médiában  Christopher Nolan 2005-ös Batman: Kezdődik!-ét a „kényelmetlen, nem-PC, konzervatív igazságok kimondójaként” tartották számon.)

Tovább

Véres kardot hoztak

web3-pope-john-paul-ii-president-ronald-reagan-courtesy-ronald-reagan-library-pd.jpgMit tegyen az ember, ha nyílt hadüzenet érkezik? Olyanoktól, akikkel ugyan nem ért egyet, de esze ágában sincs kétségbe vonni azt, hogy véleményükhöz joguk van, nem vonja kétségbe jószándékukat, csak a megoldásokban vitatkozik velük – mert szerinte nem megfelelő eszközöket javasolnak. Mi történjen, ha ezek az emberek egyszer csak azt mondják ránk, hogy mi bizony rossz emberek vagyunk, azt mondják, hogy nem is vagyunk katolikusok? Mert most a jezsuiták ezt mondják ránk.   

A múlt héten jelent meg a jezsuiták (hivatalos? félhivatalos?) lapjában a La Civiltà Cattolica-ban egy cikk a főszerkesztő és a L’Osservatore Romano argentin kiadásának főszerkesztője (aki egyébként nem katolikus, hanem egy presbiteriánus pap) aláírásával. A lap minden cikkét – bár külön szerzők jegyzik – a szerkesztőség közös álláspontjának kell tekinteni. A lap azt írja magáról, hogy minden cikke a Vatikáni Államtitkárság ellenőrzése után jelenik meg. A cikk nyílt támadás az amerikai értelemben vett konzervatív politikát támogató katolikusok ellen. A továbbiakban ezt ismertetem – a saját megjegyzéseimmel, ellenvéleményemmel, kritikámmal kiegészítve.  

Tovább