XVI. Benedek hagyatéka 4. - Krisztusra épülő társadalmi tanítást

Pope-Benedict-copy.jpgMivel a mai nap XVI. Benedek pontifikátusának utolsó napja, és ez a blog elsősorban a társadalmi tanításról, a társadalom, a gazdaság és az egyház kapcsolatáról kíván szólni, hadd búcsúzzunk tőle egy rövid gondolatsorral arról, hogy mit is adott nekünk a társadalmi tanításról túl rövid pápasága. (A gondolatokat Omar Gutierrez blogbejegyzése ihlette a catholicvote.org oldalon.)

Emlékezzünk először is arra, hogy még bíborosként mit tett a társadalmi tanításért! Ő vezette a Hittani Kongregációt a nyolcvanas években, amikor az egyháznak szembe kellett néznie a Latin-Amerikában fellépő felszabadításteológia eretnekségével. Két dokumentumban szólalt meg ez ellen a Tanítóhivatal - ebből a másodikat a Libertatis conscientia-t bizonyosan Joseph Ratzinger írta; gondolatai erősen összecsengenek a Caritas in veritate-val.

A felszabadításteológia a végletekig vitte azt, ami sajnos sok keresztényre, katolikusra ma is jellemző: a társadalmi igazságosságért való harcot állítja a társadalmi (politikai) gondolkodása középpontjába, elfeledkezve arról, hogy a társadalmi tanítás is ugyanarra azt alapra épül, mint az Egyház tanítása minden másról, Krisztusra. A jócselekedetek fontosak, a társadalmi igazságosság érdekében való fellépés, a szegények, a hátrányos helyzetűek támogatása ugyan fontos (elengedhetetlen), de a Krisztussal való közösséget kell hangsúlyozni. Nem válhatunk olyan katolikussá, kereszténnyé, akik azon mérik a hitet, hogy hány igazságos tettet hajt végre valaki, mennyire erősen küzd a társadalmi igazságosság ellen.

Ezért definiálja újra a szeretet is. (Illetve dehogy újra, csak visszatér annak klasszikus keresztény értelmezéséhez, amelyről a maguk "modernségére" büszke keresztények szerettek elfeledkezni.) A szeretet nem mézesmázos mások felé fordulás, nem egyszerűen mások szavának, vágyainak megértése, nem együttérzés, nem pusztán a másért tenni akarás - a szeretetnek az igazságon kell alapulnia. Az igazságon, amely megérti az ember transzcendens méltóságát.

Nem az igazságosságot állította a társadalmi tanítása középpontba, hanem azt a magatartást, amit Krisztustól tanulhatunk: az ajándékozás logikáját. Krisztus arra tanít, hogy ezt nem másoktól kell elvárnunk (ahogyan a társadalmi igazságosságról vég nélkül beszélők gyakran teszik), hanem nekünk kell eszerint élnünk. Élnünk, mert erre szól a hivatásunk (a mienk és nem másoké). Hivatás, egy másik szó, amely az ő szövegeiben, különösen a Caritas in veritate-ban kapott eddig nem ismert hangsúlyt.

Néhány napja azt írtam, hogy XVI. Benedek (és II. János Pál) sokat tett azért, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítását ne a katolikus hagyománnyal való szakításként, hanem éppen annak fényében értsük meg. Ugyanezt tette a társadalmi tanítással is: felhívta a figyelmet arra, hogy azt nem érthetjük meg teljesen, ha elfeledkezünk a hagyományról. Ha elfeledkezünk a személy transzcendens hivatásáról, ha elfeledkezünk Krisztusról. Álljon itt lezárásként az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának küldött üzenetének kulcsmondata 2010-ből (hangsúlyt én adtam hozzá):

profound understanding of the social doctrine of the Church is of fundamental importance, in harmony with all her theological heritage and strongly rooted in affirming the transcendent dignity of man, in defending human life from conception to natural death and in religious freedom.