Ismét alkotmánybírósági döntés, ismét borítékolható félreértések.

Tegnap az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egyházakról szóló törvény azon passzusát, amely szerint a Parlament döntheti el, hogy ki lehet egyház Magyarországon. A korábbi időszakban viszonylag könnyen teljesíthető feltételek mellett a bíróságok vették nyilvántartásba az egyházakat. Az új törvény abból a tényből indult ki, hogy korábban sok szervezet, nem hitéleti célok miatt is regisztrálta magát egyháznak. Az egyházi jogállással ugyanis sok kedvezmény jár - például részesedhetnek az SZJA "egyházaknak felajánlható" adó 1%-ából, papjaikat/vezetőiket SZJA-mentesen fizethetik. A korábbi rendszert sokan bírálták, és az új egyházügyi törvény szűkítette az egyházzá válás lehetőségét. Elvileg tartalmazott egy feltételrendszert, majd (és éppen ez volt az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes) elvileg ezen feltételrendszer alapján a Parlament döntötte el, hogy mely felekezetet "ismeri el" egyházként. Ezek lettek innentől  jogosultak e kedvezményekre, a többieket "visszasorolták" egyesületek közé.

Nem "liberalizálás"

Az Alkotmánybíróság döntése nem azt jelenti, hogy szerintük a kedvezményt minden magát "vallásinak" nevező csoportnak, minden felekezetnek meg kell kapni. A határozat egyértelműen kimondja:

Az állam ...tárgyilagos és ésszerű feltételeket határozhat meg a sajátos jogi formában, „egyházként” történő elismerés tekintetében. Ilyenek lehetnek különösen az egyházi elismerés kezdeményezésével kapcsolatos minimális létszám előírások, továbbá a vallási közösség működésének időtartamára vonatkozó kikötések.

...az Alkotmánybíróság nem vitatja az Országgyűlés jogát arra, hogy – ha a [korábbi] eljárása nem bizonyult elég hatékonynak a nem vallási tevékenységet végző szervezetek kiszűrésére .., akkor – tovább részletezze az egyházkénti elismerés tartalmi feltételeit, további garanciákat építsen be az elismerési eljárásba, illetve hatékonyabb jogi eszközöket biztosítson a törvénysértésekkel szemben.

Nem csak a pénz számít

Azonban fontos kiemelni: ha valakiket nem akarunk ezekben a pénzügyi, adózási, stb. előnyökben részesíteni, abból még következik, hogy az egyházi státuszuktól is szerencsés megfosztani őket. Azzal ugyanis nem csak anyagi előnyök (és nekünk adózóknak többletterhek) járnak. Amennyiben egyes vallási közösségeket megfosztunk az egyházi státusztól, és az egyesületi létre kényszerítjük őket, akkor azzal a pénznél fontosabb dolgokat veszthetnek. Az egyesületek ugyanis lényegesen keményebb feltételek között működnek, a kormányzat lényegesen kisebb mozgásteret ad nekik belső életük szabályozására.

Ad absurdum, ha a katolikus egyház nem lenne egyház, akkor vélhetően a sok "jóakarója", már perek sokaságát akasztotta volna a nyakába, mondván, hogy az "egyesület működési szabályzata" diszkriminatív a nőkkel, vagy a homoszexuálisokkal szemben. Egyházként belső szabályai, hittételei miatt ilyen állami beavatkozás veszélye nem (vagy legalábbis lényegesen kevésbé) fenyegeti. Hasonlóképp, nem kell az egyesületek (látszólagos?) demokratikus működését másolni mondjuk egy papi/vezetői kinevezés esetén. Azok a csoportok tehát, akiket az új törvény egyesületté sorolt vissza nem csak az anyagi támogatásukat vesztették el, hanem a belső életüket is nehezebben alakíthatják ízlésüknek, hagyományaiknak megfelelően.

A gond: a tisztességes eljárás hiánya

A problémát az Alkotmánybíróság abban látta, hogy fenyeget a veszély: a mai törvény alapján önkényesen lehet megtagadni az egyházi státuszt. A törvény ugyan tartalmaz egy passzust arról, hogy mely csoportból lehet egyház, de a döntést a politikusokra bízza. Ők saját belátásuk szerint állíthatják össze azt a listát, amely az egyházakat tartalmazza. Igazából maga a törvényi előfeltétel sem köti őket. Ha kellő számú képviselő úgy szavaz, akkor bármilyen szervezetből - mondjuk egy sportklubból - is lehet egyház, illetve egy a feltéteknek megfelelő szervezetet is visszautasíthatnak. Tévedésből, vagy tudatosan, rosszindulatból.

Az Alkotmánybíróság döntése ez ellen szólt. 

...mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

Az elutasításról szóló javaslat, illetve döntés vonatkozásában [ a törvény] nem írt elő az egyes kérelmezőkre nézve részletes indokolási kötelezettséget, a ... határozati javaslat előterjesztője az előterjesztést egyedileg nem is indokolta, így az ... elutasított vallási közösségek nem kaptak hivatalos, írásos magyarázatot arról, hogy miért nem szerezhetnek egyházi jogállást.

Az egyházi elismerésről való döntési jogkörnek az Országgyűléshez telepítése az Alaptörvénnyel – és ezen belül a vallásszabadság jogával, valamint az állam és az egyházak különvált működését kimondó szabállyal – való összhang szempontjából különösen aggályos.

...elengedhetetlen, hogy a semlegesség követelménye az egyházak elismeréséről szóló állami döntésnél tartalmilag, illetve meghozatala során formailag is érvényesüljön. Az ... országgyűlési döntéshozatal ugyanakkor – a fentiekből is következően – nem szigorúan jogszabályi feltételek fennállását vizsgáló jogalkalmazási eljárás, hanem többségi elven alapuló, politikai szempontokat (is) érvényesítő, politikai jellegű eljárás. Ilyenformán az egyházi státusz parlamenti szavazás útján történő elismerése, önmagában e döntéshozatali eljárásnak az Országgyűléshez telepítése politikai alapon meghozott döntésekhez vezethet. Az ilyen, jogi mérlegeléssel megítélendő, alapjogi vonatkozású egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a független bíróságtól való elvonása és kizárólagosan az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az Alaptörvénybe foglalt fenti követelményekkel.

... az egyházi elismerés iránti kérelem esetén [a törvény] sem a bizottsági javaslattételt, sem az országgyűlési döntést nem köti határidőhöz.

Az Alkotmánybíróság a szabályozás áttekintése során azt is megállapította, hogy [a törvény] sem az Országgyűlésnek az egyházi elismerést elutasító döntése, sem a kérelemről való döntés elmaradása esetére nem biztosít jogorvoslati lehetőséget, amely módot adna a döntés tény- és jogkérdésekben történő felülvizsgálatára és az esetleges jogsérelmek kiküszöbölésére.

A döntés még azt sem vonja kétségbe, hogy a Parlament elfogadhat listát az Egyházakról

...önmagában nem ellentétes az Alaptörvénnyel az, hogy az Országgyűlés törvényben is elismer egyházakat, ha az nem eredményez zárt listát... Nincs alaptörvényi akadálya annak, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat meghatározó sarkalatos törvény külön eljárás előírása nélkül rendelkezzen akár a már elismert egyházak, akár pedig azon egyházak elismeréséről, amelyek a törvényi feltételeknek köztudomásúan megfelelnek. Az ilyen törvényi elismerés mellett azonban a törvény szabályainak nyitva kell hagynia más vallási közösségek számára is az egyházi jogállás megszerzésének lehetőségét az Alaptörvény rendelkezéseinek megfelelő eljárás keretében.

A lényeg: az erre a listára fel nem vett, azonban az egyházi lét (mint láttuk, esetleg roppant keményen megszabott) feltételeit teljesítő szervezeteket is egyházzá kell nyilvánítani. Kell lennie egy szervezetnek, amely a megszabott feltételeket vizsgálja, és az azoknak megfelelő szervezeteket egyházként nyilvántartásba veszi. Ha ez a szervezet (tévedésből, vagy tudatosan, rosszindulatból) nem jól dönt, akkor ez ellen fellebbezni lehessen. Ez az, ami a most megsemmisített egyedül a Parlamenti elismerést ismerő rendszerből hiányzott. 

A hiba esélyével, nem számolt a hiba kijavításának esélyét nem teremtette meg. A gond: hibátlannak gondolta magát a törvényhozó... 

Nem ellentétes a Katolikus Egyház álláspontjával

A legtöbben az egyházzá válás szigorításában a Katolikus Egyház (a kevésbé elfogultak "csak" a listára első körben felkerült, ha tetszik, a történelmi felekezetek) machinációját látták. Szögezzük le: nincs igazuk. A vallásszabadság, mint az emberi személyiség egyik legszentebb pontjának tisztelete, mindig is (egy-két szörnyű kivételtől eltekintve) a Katolikus Egyház társadalmi tanításának alappillére volt. (Írtam erről a tolerancia jelentése, az 1700 éves vallásszabadság, a Milánói ediktum kapcsán.)

Az egyházügyi törvény e szabályához való mai katolikus viszony sem titok. Erdő Péter elég egyértelműen hangot adott hangot adott annak, hogy ennek elfogadása nem a katolikusok kérésére történt: az egyházügyi törvény alapvető kérdéseket szabályoz az egyházak jogállását illetően, de "mi nem kértük azt, hogy egészen új törvény szülessen. Azt sem kértük, hogy bármely más egyháznak a jogállása megváltozzék". 

Frissítés: 

Azítéletről, kicsit más megközelítésben a komment.hu-n: http://www.komment.hu/tartalom/20130305-kommentar-az-alkotmanybirosagi-dontesrol.html

Kép: Morusz Tamás, a politikusok védőszentje, a vallásszabadság mártírja (Ifj Hans Holbern festménye)