...a légyeget a gazdasági növekedés, a gazdaságpolitika kérdéséről. A dilemma: ösztönözzük-e a (hazai termékek) vásárlását, vagy inkább a megtakarítást állítsuk középpontba? Feladata-e a fogyasztónak megvenni a hazai terméket akkor is, ha nem éri meg az árát, csak azért, hogy ezzel hazai munkahelyeket óvjon meg? Vagy az a helyes, ha ilyen dolgokat (még akkor sem, ha hazai) nem vásárol, és inkább megtakarítja a pénzét?

A témához fűzött áttekintés magyarul, illetve további (mára már klasszikussá vált) videóajánlatok ugyaninnen.

"Minden évben eljön a karácsony... és a karácsonyi vásárlási, ajándékozási őrület. Állandóan elmondják nekünk, hogy mivel a fogyasztás a GDP 70%-ára rúg [USA adat], így az ilyenkor elköltött pénz létfontosságú, ettől függ  a gazdasági növekedés és a munkahelyek léte. Ezen álláspont szerint a megtakarítás, vagyis, ha valaki nem költi el a pénzét, nem fogyaszt eleget, akkor  kifejezetten rosszat tesz a növekedésnek.

Ez a makrogazdasági álláspont először Thomas Malthus munkáiban jelent meg az 1820-as években, mintegy 200 évvel ezelőtt. Malthus szerint a recessziót az "alulfogyasztás" és az emiatt eladhatatlan áruk felhalmozódása okozza. A recessziónak akkor lesz vége, akkor indul meg a növekedés, ha megállítjuk a megtakarítást és az emberek elkezdik vásárolni a boltok polcain felhalmozott árukat. A megtakarítók ugyanolyan fukarok, mint Ebenezer Scrooge [Dickens Karácsonyi énekének főszereplője]. Ha boldog karácsonyt akarsz, akkor vásárolnod kell [hazai árukat], ki kell ürítened azokat a polcokat. Ezzel teremtesz munkahelyet, ezzel adsz lehetőséget az embereknek arra, hogy termelhessenek. Valahogy így gondolta Malthus.

John Maynard Keynes feltámasztotta ezt a gondolatot, erre építette azt az "Általános elméletét", amely ma is ihletője sok gazdaságpolitikai lépésnek, [kormányzati] kiadással és gazdasági növekedéssel kapcsolatos közéleti vitának. A keynesiánusok meg vannak győződve arról, hogy az aggregált kiadások mozgatja a gazdaságot. A megtakarítás nem más mint ezen aggregált kiadások csökkenése, elszivárgása. Ez a gazdaságfilozófia megalapozza, igazolhatja sokak karácsonyi vásárlási őrületét. Keynes Mikulása költekezést vár mindenkitől. 

De létezik a recesszióról és a gazdasági válság túléléséről, a növekedésről másik nézet is.

Az olyan klasszikus és az osztrák közgazdászok szerint, mint Adam Smith, Jean-Baptiste Say vagy Friedrich Hayek épp a megtakarítás a gazdasági növekedés alapja. Ez teszi lehetővé, hogy hosszú távon jobban éljünk, többet fogyaszthassunk. Amit nem költünk el, azt nem elvonjuk a gazdaságtól. Éppen ezáltal tesszük lehetővé, hogy a vállalkozók új tőkéhez juthassanak, beruházhassanak, új termékeket vihessenek piacra ki, növelhessék a termelékenységüket. E közgazdászok szerint a jobb élet kulcsa a növekvő termelékenység. Mielőtt fogyasztunk, olyan dolgokat kell termelnünk, amire másoknak szükségük van - amit hajlandóak a költségeinket meghaladó áron megvenni. Ez az alapvető összefüggés, vagyis, hogy a mi keresletünket igazából a kínálatunk (más javak termelése) alapozza meg és teszi lehetővé a "piac törvénye", vagy később "Say törvénye" néven vált ismertté. A klasszikus és az osztrák közgazdászok szerint recesszió akkor következik be, amikor a termelők hibáznak. Téves beruházási döntéseket hoznak, és olyan dolgokat termelnek, kínálnak, amit nem tudnak megfelelő áron eladni. Ezek a tévedések és egyéb rendszerszintű problémák, mint például a pénzügyi közvetítőrendszer szétszakadása, vagy a gyakori kormányzati beavatkozások életbe együttesen vezetnek el a recesszióhoz. 

A gyógyulás és a növekedés a klasszikus és az osztrák közgazdászok szerint csakis abból eredhet, ha átalakul a termelési szerkezet, vagyis, ha a vállalkozók ismét rátalálnak a helyes útra, és ismét megfelelő módon kezdik  kielégíteni a fogyasztók igényeit. Ez a folyamat nem indulhat el új vállalkozók és a megtakarítás nélkül. Ez a megtakarítás teremti meg ugyanis azt az új tőkét, amely elengedhetetlen az új beruházások, új vállalkozások finanszírozásához. A megfelelő megtakarítási szint és ezek az új beruházások teszi lehetővé, hogy ismét elkezdődhessen a  mások számára értékes dolgok minél olcsóbb termelése. Ez az egészséges gazdasági növekedés lényege - ez hozza az új munkahelyeket, a magasabb életszínvonalat. Ha a pénzügyi rendszer hibásan működik és ezért a megtakarítások nem jutnak el a beruházókhoz, hanem a bankokban ragadnak, vagy ha az emberek inkább az ágyneműben tartják a pénzüket, mint bankokban, akkor a klasszikus közgazdászok a problémák gyökrét akarják megragadni: a pénzügyi problémákat pénzügyi, monetáris [és nem kormányzati] eszközökkel akarják kezelni. Azt javasolják például, hogy növelni kell a pénzkínálatot, hogy megszűnjön a pénz túlkereslete. Ha ilyenkor a fogyasztást akarjuk növelni, erre ösztönözzük az embereket, és ehhez forrásokat vonunk el máshonnan [például a megtakarításoktól], azzal csak rontunk a helyzeten.

A fogyasztás növelése csak végcél. A mások számára értékes dolgok előállítása a legjobb eszköz e cél eléréséhez. Ezért mondhatjuk, hogy a makroökonómusok Mikulása nem költekezést, hanem megtakarítást kíván mindenkitől. 

Melyik megközelítés a helyes? Mi a Smith-Say-Hayek által leírt növekedési modellt részesítjük előnyben." 

***

Három megjegyzést érdemes hozzátenni a szöveghez.

Egyrészt, a szöveg, illetve az általa leírt gazdaságpolitikai viták (hiába importálják őket egyes közgazdászok Magyarországra) az amerikaihoz hasonló - makrogazdász nyelven - nagy zárt gazdaságok problémáit elemzi. Abban érhető ez tetten, hogy automatikusan felteszi, hogy a nagyobb fogyasztás munkahelyeket teremt. Egy a mienkhez hasonló országban a fogyasztás és a hazai termék vásárlása nem azonos. (Ezért fogalmaztam a bevezető kérdésben úgy ahogy, és ezért tettem bele az értelmező megjegyzéseket a szövegbe.)

Másrészt, némi fenntartással kell azért kezelni azt a részt, mely szerint a klasszikus (és az osztrák) közgazászok a monetáris politikai beavatkozásokat látnák megoldásnak. Ebben az áramlat közel sem egységes. Ha megnézzük az alábbi videókat, akkor abból egyértelművé is válik, hogy például Hayek kifejezetten elutasította,  veszélyesnek tartotta a pénzmennyiséggel, vagy éppen a kamatlábbal való játékot. Még egy nagy zárt gazdaságban is - hát még egy kis nyitottban...

És végül, de nem utolsósorban, nézzük, miként jelenik meg ez a vita a katolikus társadalmi tanítás dokumentumaiban. A legszerencsésebb ez esetben talán XVI. Benedek Caritas in veritate enciklikájához nyúlni. Hogyan merül fel ugyanez a vásárlás (létező vállalkozások, munkahelyek megmentése) és megtakarítás, felelős fogyasztói döntés közötti konfliktus ott?

Egyrészt, roppant feltűnő, hogy - sok gazdaságpolitikus érvelésével szemben -  a probléma kiemelt szerepet kap:

"Az ágazati szakszervezeteknek saját korlátaik leküzdése során az a feladatuk, hogy foglalkozzanak társadalmunk új keletű problémáival: példaként hivatkozom azoknak a kérdéseknek az összességére, amelyeket a társadalomtudósok a munkavállalók és a fogyasztók közötti konfliktusokban tárnak fel. Nem kell szükségszerűen képviselnünk azt a tételt, hogy a munkás központi szerepe felől a fogyasztó központi szerepe felé való átmenet ideje érkezett el, ám mindenesetre úgy tűnik, ez is egy a megújuló szakszervezeti tapasztalatok sorában. (64 - kiemelés SzÁ)

Majd hitet tesz a fogyasztók felelőssége, de egyben a gazdaságilag racionális, nem az ő érdekeit szolgáló manipulációktól mentes döntései mellett:

"Helyes, ha az emberek tudatában vannak annak, hogy a vásárlás nem pusztán gazdasági tett, hanem mindig erkölcsi cselekvés is. Ebből következően a fogyasztóknak világos társadalmi felelőssége van, amely együtt jár a vállalkozók felelősségével. Folyamatosan nevelni kell őket erre a szerepre, amelyet naponta gyakorolnak, és amelyeket az erkölcsi alapelvekre figyelemmel is gyakorolhatnak anélkül, hogy vásárlásaik gazdasági ésszerűsége egy szemernyit csökkenne. [...] Kívánatos a fogyasztónak mint a gazdasági demokrácia egyik tényezőjének hatékonyabb szerepe, amennyiben őt magát nem manipulálják olyan érdekszövetségek, amelyek valójában nem őt képviselik."  (66 - kiemelés SzÁ)

***

Végezetül álljon itt a szövegben már említett két - remélem sokak által ismert - video. A számok szövege elérhető a http://econstories.tv/ honlapon.