JP-6.jpg

Kereszténység és kapitalizmus

Kettős meggyőződés vezérel bennünket: (1) A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitívan ítélendő meg, és biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit. (2) A szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet (caritas).

Friss topikok

Címkék

abortusz (3) adó (1) Alasdair MacIntyre (1) archeologizmus (1) bolsevik (1) Caritas in Veritate (12) Centesimus Annus (14) család (4) dohányzás (2) Dominus Iesus (1) egyén (1) egyszerűség (1) ENSZ (1) erények (4) etikus gazdaság (2) felelősség (3) felszabadításteológia (1) Ferenc pápa (1) fogyasztás (1) fogyasztóvédelem (1) George Weigel (1) hagyomány (1) hagyományos liturgia (2) hirdetés (1) hvg (1) igazságosság (4) igazságos háború (1) II. Vatikáni Zsinat (1) II. vatikáni zsinat (1) Illyés Gyula (1) individualizmus (1) internet (2) irigység (1) Jelenits István (1) jóléti állam (1) Joseph Ratzinger (1) kapitalizmus (9) Katekizmus (2) katolikus egyház (1) kockázat (1) kockázatvállalás (2) kommentár (1) kooperáció - együttműködés (7) kormányzat - állam (9) környzetvédelem (2) korrupció (1) köszöntő (1) középkor (2) közjó (1) közösség (1) Laborem Exercens (3) lázadás (1) libertárius (1) listázás (1) liturgia (2) lobbi (1) materializmus (1) média (2) Mediator Dei (1) megtakarítás (1) menedzser (1) monopólium (1) munka (6) népi (1) néznivaló (1) olvasmány (5) önzés (1) ősegyház (1) pápa (1) pénzügy (5) perszonalizmus (5) piaristák (1) politika (1) Populorum Progressio (1) program (1) rádió (1) reguláció (2) Rerum Novarum (7) Ronald Coase (1) sajtó (1) Sirico (1) szabadság (1) szegénység (1) szeretet (1) szerződés (1) szocializmus (1) szolidaritás (2) szubszidiaritás (9) társadalmi tanítás (6) tekintély (1) Thomas Becket (2) Tocqueville (1) tolerancia (1) totalitárius (1) tulajdon (4) újraelosztás (1) vallásszabadság (8) Veritatis Splendor (1) XVI. Benedek (4) Címkefelhő

Homage to Benedict

2014.02.11. 13:54 akos.szalai

xvibenedek_jpg.jpgElmúlt egy év mióta XVI. Benedek bejelentette távozását. A számomra ez az a pillanat, amikor vissza kell tekinteni: mit vesztettünk.

Az elmúlt év a világi sajtóban valóban a Katolikus Egyház éve volt, mivel a legkülönbözőbb csoportok szeretnék mindenképpen a forradalmi változást látni Ferenc pápában. Szerintem, ebben ugyan valóban tévednek (sokak esetében ez egyszerű wishful thinking), de kétségtelen, hogy fontos stílusbeli - és nem tanbeli - változások történtek. Ezek egy részének lehet örülni, másoktól lehet tartani.

tovább »

A világméretű szabályozóhatóságot létrehozni nem kell félnetek jó lesz

2014.02.06. 19:54 akos.szalai

Becket.jpgMinden alkalommal elmondom, hogy a Katolikus Egyháznak (és egyéb egyházaknak) elsősorban a kormányzati bürokráciától és a világi hatalomtól kell félnie, nem a "nagyvállalatoktól", a "kapitalizmustól", a "globalizációtól". Ezzel szemben sokan érvelnek a globális szabályozó hatóság szükségessége mellett, hogy megfékezze a nemzetközi kizsákmányolást, korlátozza a pénztőke uralmát, megakadályozza a környezetszennyezést. Ha esetleg meg is értjük a megfékezés, a korlátozás, megakadályozás szükségessége melletti érveket, akkor is ott marad a kérdés: nem jelent nagyobb veszélyt a megfékező, korlátozó hatalom. 

Lássuk a legtöbbek által erre a szerepre kiválasztott (mert az elnyomottak, a szegények iránt oly nagyon elkötelezett) ENSZ legújabb ötletét. Az UNICEF (ugye milyen szépen hangzó szervezet!) Gyermek Jogainak Bizottsága [bocsánat, úgy tűnik ez a hivatalos magyar fordítása - angolul: Committee on the Rights of the Child] legújabb jelentéstervezete, amellett, hogy javaslatokat tesz a Vatikánnak arra, hogy mit is kéne tennie a pedofil papokkal (körülbelül abban a stílusban, ahogy az egyik párt szokott javaslatokat tenni a másiknak, hogy mit kezdjen a korrupt politikusaival - persze a saját korrupt politikusai esetén kikérve ezt magának) tovább is megy:

A pápa és a hagyomány (meg a forradalmiság)

2014.01.17. 17:13 Szilvay Gergely

WitnessToHopeCover.jpgMai ajánlatunk: George Weigel gondolatai arról, hogy Ferenc pápa szavait is a katolikus hagyomány fényében kell értelmezni - mert a Pápát is köti a katolikus hagyomány - a II. vatikáni zsinat tanítása szerint.

Eredetileg megjelent: 

http://www.firstthings.com/onthesquare/2014/01/what-popes-can-and-cant-do/george-weigel

Magyar nyelvű fordítás:

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140116_george_weigel_amit_a_papak_megtehetnek_es_amit_nem

(A kép: George Weigel II. János Pál életrajzának címlapja.)

Egy jó barátom rendszerint úgy emlegeti a Wall Street Journalt, mint a „kedvenc katolikus újságját” – ami egy kicsit furcsa, de nem alap nélküli, tekintve a WSJ nyitottságát arra, hogy főoldalon közöljön katolikus véleményeket komoly témákban. De amint Homer is alkalmanként téved, úgy néha ezt teszi Amerika legjobb lapja is. Január 2-án a Journal azt jegyezte meg írásában arról, hogy miért Ferenc pápa a „Figyelni érdemes emberek” listáján 2013-ban:

Karácsony üzenete: Velünk az Isten!

2013.12.25. 22:33 d.homolya


jezus_szuletese.jpg

"Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli, / és a föld a Befogadhatatlannak istállót ajánl fel, / az angyalok a pásztorokkal dicsőítő éneket zengenek, / a keleti bölcsek pedig a csillagtól vezéreltetve közelednek; / mert érettünk született a kisded csecsemő, / az örökkévaló Isten."

(görögkatolikus konták, a konták jelentése: egy ünnep tiszteletére írt, liturgikus szempontból kiemelt jelentőségű himnusz)

Hogyan lehetünk jó sáfárok?

2013.12.15. 09:00 d.homolya

talenta.jpg

A Szentírás gazdálkodással legegyértelműbben foglalkozó példabeszédei, amelyek a hűséges intéző példázatát állítják elénk, fordítástól függően hűséges szolgát, intézőt, jó sáfárt említve. Máté evangéliuma két részben is foglalkozik azzal, hogy kit tekinthetünk hűséges intézőnek. Máté (24,45-51) azt mutatja be, hogy az a hűséges intéző, aki tevékenyen várja urát, és amíg az késlekedik, addig sem üti-veri a többi szolgát, nem eszik korhelyekkel. Aztán Máté (25, 14-30) bemutatja az öt talentumról szóló példabeszédet, amiben az nyeri el a jutalmát, aki kereskedik talentumaival, szerez érte másikat („jól van, te hűséges szolga…kevésben hű voltál, ezért sokat bízok rád: menj be urad örökébe”), míg a „haszontalan” szolgát, aki csupán elrejti a kapott tálentumot, kivetik a „külső sötétségre”.  Számos érték jelenik meg itt együtt: ötletgazdagság, eredményesség, ugyanakkor óvatosság is (nem az a példa, hogy valaki 5 talentumból szerez 50-et). Jutalmul a jó Isten támogatást ad, aminek alapja a hitelesség (kevésben hű, arra sokat bízunk) és a befogadás.

Lukács evangéliuma is elénk állítja azt, hogy mit jelen hűséges intézőnek lenni, bár azt negatív oldalról fogalmazza meg (Lukács 16,1-13): „Aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is; aki pedig a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték?”.

Karácsonyfa már most? Na ne!

2013.11.16. 18:52 d.homolya



karacsonyfa_novemberelejen.jpgOktóber 20. táján döbbentem meg azon, hogy még a Mindenszentek ünnepe sem jött el, de már a közeli boltban karácsonyi édességeket kezdtek el árulni. November 9-én pedig az egyik vidéki bevásárlóközpontban már a virágbolt teljes karácsonyi díszben volt (lásd csatolt kép). A karácsonyi készülődésben helye van az ajándékoknak, vásárlásnak, a Mester tanítványai is "elkészítették a húsvéti vacsorát", de nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy elsősorban arra készülönk, hogy "megkapjuk... a megtestesülő élő Isten igéjét, és részesüljünk drága testéből" (Tesszalonikai Simeon). A keleti szertartású katolikusoknál a napokban, november 15-én meg is kezdődött a felkészülési időszak, hiszen ők a Nagyböjthöz hasonlóan 40 napos felkészülési időszakot tartanak. A római szertartású katolikusok pedig december 1-jén kezdik az adventet. A bűnbánat, a szertartások, az elmélkedés mind-mind azt szolgálják, hogy megérezhessük azt a csodát, hogy úgy szereti "Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta".  A vásárlás által nem leszünk ott lélekben december 24-én este a betlehemi barlangban. 

A Katolikus Egyház és a sör

2013.10.30. 11:02 akos.szalai

1381436_1428306097382907_666462358_n.png

Bene+dic, Domine, creaturam istam cerevisiae, quam ex adipe frumenti producere dignatus es: ut sit remedium salutare humano generi, et praesta per invocationem nominis tui sancti; ut, quicumque ex ea biberint, sanitatem corpus et animae tutelam percipiant. Per Christum Dominum nostrum.

Magyarul nagyjából:

Áldd meg, + Uram, teremtményedet: ezt a sört, amely  méltóságod rendelése szerint a kövér gabonából készült, hogy üdvére szolgáljon az embernek, és, hogy akik Neked hálát adva isznak belőle testi egészséget és lelki békét nyerjenek belőle. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

A régi római misekönyvben (angolul) ez az áldás szerepel a sörre.  

Mert a mi Egyházunk sokat tett a sörért. A misekönyv áldásai között például az ötödik. (A kenyér és a cukrászsütemények, a szőlő, a betegeknek adott bor és a gyógyszerek után - közvetlenül a sajt és a vaj előtt. Ez akár fontossági sorrendnek is megteszi...)

De nem feledkezhetünk meg az egyéb alkoholtartalmú italokról sem: 

http://www.ucatholic.com/blog/5-catholic-drinks/

Persze ezt is csak mértékkel! Mert a torkosság a hét főbűn egyike. 

(forrás: http://www.stpeterslist.com/1559/2-catholic-prayers-for-blessing-beer/ 

illetve: http://catholicgentleman.net/2013/10/29/the-official-catholic-beer-blessing/

A kép: https://www.facebook.com/TheCatholicGentleman)

A kapitalista miniszterelnök, akinek első útja a pápához vezetett

2013.10.28. 10:49 akos.szalai

mazowieczki_IPII.jpgTadeusz Mazowiecki (1927 április 18. – 2013 október 28.).

Lengyel katolikus politikus. A (kommunista párt által felügyelt) katolikus párt színeiben politizált egészen 1970-es évekig. Annak belső ellenzékéhez tartozott. Több vérengzés kapcsán is felszólalt a Sejmben. 1976 után nem engedték neki, hogy újra képviselő lehessen. 1980 a Szolidaritás mellett találja. Az utolsók közül szabadul a fogságból. 

1989-ben a kerekasztal-tárgyalások résztvevője, majd amikor a részlegesen szabad választásokon a Szolidaritás elsöprő győzelmet arat, végül őt bízza meg Jaruzelski tábornok kormányalakítással.

Rövid, kétéves kormányzása alatt alapvetően átalakítják a lengyel alkotmányos rendszert, és elindítják a - miniszterelnök-helyetteséről, és pénzügyminiszteréről Leszek Balcerowicz-ról elnevezett - sokkterápiát: a szocialista gazdasági rendszert radikális módszerekkel (roppant gyorsan), komoly szociális feszültséget okozva felszámoló, a kapitalista működést megalapozó gazdasági reformot. Ezek a változások vezetnek oda, hogy a huszonéve lenézett, viccek tárgyát képező Lengyelország, lengyel gazdaság és lengyel társadalom ma sokunk irigységének tárgya (lenne, ha az irigység nem lenne bűn...)

Később az ENSZ-megfigyelő ajugoszláv háborúban, ahonnan épp azért távozik, mert az ENSZ-ben összegyülekező hatalmak nem hajlandóak semmit tenni a népirtás ellen.

Tadeusz Mazoviecki első útja miniszterelnökként II. János Pálhoz vezet, hogy megköszönje neki a támogatást, amit a korábbi években a lengyel nép tőle kapott.
Katolikus volt, és a lengyel kapitalizmus (egyik) újjáépítője.

Bűn és felelősség

2013.09.17. 10:43 akos.szalai

cardinal-newman-ouless.jpgMióta a múlt hét végén bejárta a sajtót a hír, hogy egy katolikus hittankönyv halálos bűnnek nevezi a homoszexualitást, többször jött velem szembe liberális barátaim kezdeményezése miszerint ez ellen tiltakozni kell. Egy ideig szántam rá időt, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy (i) egyrészt a vallásszabadsággal ellentétes, ha korlátozni akarják azt, hogy egy katolikus tankönyv a Katolikus Egyház álláspontját megismertesse a diákokkal, (ii) másrészt valószínűleg félreértik, hogy mit is jelent a halálos bűn kifejezés katolikus teológiában. Egy idő után feladtam. Kevés vagyok ehhez. Pedig a legtöbbjük ezen információk fényében visszakozott is. Valaki más hasonló magyarázatai hatására így tett például Vári György is. Mindazoknak, akik elsőre felháborodtak, majd az információk birtokában visszakoztak – sőt esetleg, mint Vári György bocsánatot is kértek, kezdeti megnyilatkozásaikért – csakis köszönet és nagyrabecsülés jár.

Ugyanakkor – nem feladva a harcot azok ellen, akik kitartanak az egyházellenes támadások mellett – érdemes a saját felelősségünkről is elgondolkodni. Talán a legfontosabb közös pont a kereszténységben és a kapitalizmusban az egyéni felelősségvállalás követelménye: gond esetén a hibát elsősorban magunkban, a saját döntéseinkben, és csak másodsorban másokban (mások nemtelen viselkedésében), és csak végső soron az „igazságtalan társadalmi viszonyokban” keressük. Nézzünk szembe a saját felelősségünkkel: miért nem sikerül még a téma iránt láthatóan fogékony liberális, ateista barátainkkal sem megismertetni a keresztény, katolikus tanítás alapfogalmait? Erre nem válasz, hogy jöjjenek ők és tanulják meg. A mi felelősségünk is az, hogy közérthető, számukra is érthető és élvezhető formában eljussunk hozzájuk. Az, hogy ne (ne csak) saját magunknak írjunk katolikus, keresztény sajtót, blogot, hanem olyan módon, ami őket is érdekli.

Ferenc pápa a felszabadításteológiáról, 2005

2013.09.12. 07:37 akos.szalai

Pope_Benedict_meet_2510271b.jpgNagy visszhangot vált ki az utóbbi napokban a felszabadításteológia "rehabilitálása". Felkapta a sajtó (a hazai katolikus sajtó is), hogy a Müller püspök, akit még XVI. Benedek nevezett ki a Hittani Kongregáció élére, 2004-ben közös könyvet írt Gustavo Gutiérez, perui domonkos szerzetessel, ami épp most jelent meg - valóban jelentősnek tekinthető médiaesemény kíséretében - olaszul. De mielőtt valaki ebben a - számomra nem túl kedves - felszabadítás teológia "hivatalos rangra emelését", a "ferenci nyitás" újabb elemét látná, nem árt emlékezni. Hogyan írt épp a könyv megjelenésének évében Bergoglio a felszabadításteológiáról?

"Con el derrumbe del imperio totalitario del “socialismo real”, esas corrientes quedaron sumidas en el desconcierto, incapaces de un replanteamiento radical y de una nueva creatividad."

[A létező szocializmus totalitárius birodalmának összeomlásával ezek az eszmék tarthatatlanná [zavarossá] váltak, képtelenek a radikális átalakulásra, megújulásra.]

(Tegyük hozzá: a szocializmushoz hasonlóan utópiának minősíti ugyanitt a piaci önszabályozásban bízó neoliberális kapitalista receptet is.)

Ferenc pápa Latin-Amerikából érkezett, ezért várható volt, hogy a felszabadításteológia hívei elérkezettnek látják majd az időt a "rehabilitálásra". Ugyanakkor már az legelső kommentárok is kiemelték, hogy - szemben sok latin-amerikai egyházi vezetővel - Bergoglio soha nem volt a felszabadításteológia követője, sőt ellenfelének tekintette. (Ahogyan a jezsuita renden belül sem a "főáramhoz", hanem a konzervatívok közé tartozott.)

Persze ez nem akadálya annak, hogy sokan - a zsinathoz hasonlóan - Ferenc pápában is a szerintük időszerű fordulatot, a törést és ne a folytonosságot lássák. (Hiába adta ki saját neve alatt a gyakorlatilag az elődje által írt enciklikát.) Mivel sokan szeretnének ismét éles különbséget tenni egyrészt II. János Pál "konzervatív" és XVI. Benedek "tradicionalista" egyházvezetése, másrészt a "napjaink problémáira lényegesen nyitottabb, liberálisabb" ferenci politika között, nem árt hangsúlyozni, hogy Gerhard Ludwig Müller bíborost az a XVI. Benedek nevezte ki, aki a Hittani Kongregáció vezetőjeként aláírója volt a felszabadítás-teológia tarthatatlan nézeteit elutasító dokumentumoknak (Libertatis Nuntius és Libertatis Conscientia) - nyilvánvalóan tudva a Gutiérezzel közös könyvről is.