Kereszténység és kapitalizmus

2017.jan.17.
Írta: d.homolya

Miért veszíti el az Egyház az üzletembereket és mi lehet tenni? – Könyvajánló

how_church.jpgKülföldön járva gyakran megszédülök egy-egy nagyobb könyvesboltban és veszek 1-1 könyvet. Hiszen a könyvespolcaink hiába vannak tele és időről „könyvvásárlási” moratóriumot fogadunk feleségemmel, egy-egy jónak ígérkező könyv megingat, mondván egyszerűbb megvenni, idehaza sok könyvet nem is lehet kapni, és bár lehet online rendelni, de nem kell postaköltséget fizetni. Még 2015-ben (lásd útibeszámolót itt) a Calvin College egyetemi boltjában vettem egy könyvet, amelyet John C. Knapp, a Samford University Frances Marlin Mann Etika és Vezetés központjának alapító igazgatója How the Church Fails Businesspeople (and what can be done about it). Most jutottam oda, hogy elolvassam és nem bántam meg, hogy anno „elvertem rá” 15 amerikai dollárt. A könyv élvezetes olvasmányt ad és amiben igazi hozzáadott értéket ad, az az, hogy több oldalról figyeli a problémát és megoldás központú is egyúttal. A könyv üzenetei pedig nemcsak az USA-beli emberek számára érdekesek és tanulságok, hanem Magyarországon is. Magyarországon is vannak üzletemberek, Ők is köztünk járnak, Őket is meg kell szólítani. És az, hogy ez nem a nagy számok törvényéből következik, hanem tapasztalati úton is megragadható: Például a mi közösségünk tavaly az éjszaki húsvéti föltámadási szertartáson három bank, három vezetője is ott volt (volt vezérigazgató, jelenlegi leányvállalati vezető és egy anyavállalati vezető). Azt, hogy Őket hogyan szólítja meg az Egyház, a lelkész és a közösség, illetve Ők az Egyházat és a közösséget kulcskérdés.

Tovább

 Hit és kockázat: avagy mi is a felelős hozzáállásunk a kockázatokhoz

 

(Jelen írás teljes terjedelemben a Görögkatolikus Szemlélet 2016 decemberi számában jelent meg: http://hd.gorogkatolikus.hu/Megjelent-a-Gorogkatolikus-Szemlelet-karacsonyi-szama-2016-december-20)

null_7480604e473d2524.jpgSokszor halljuk, hogy aki mer, az nyer, vagy éppen kockázat nélkül nincs hozam. Mindeközben folyamatosan „kísér” minket a biztonság kultúrája is. Télen ne menjünk a hidegbe, ne menjünk messzire, ne menjünk tömegbe. Aztán pont valamit el is veszítünk mindeközben.

Tovább

A polgári esztendő végén

icon-three-holy-youths.jpgAz ünnepek alkalmasak arra, hogy találkozzunk olyanokkal, akikkel ritkán találkozzunk, illetve olyanokkal, akikkel gyakran találkozunk azokkal most másként találkozzunk, megálljunk és találkozzunk magunkkal és a Teremtővel is. Ezek a találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy értékeljük az elmúlt időszakot, a jövőbe tekintsünk (a következő ilyen találkozásainkra). Mindezt érdemes úgy tennünk, hogy a pozitív dolgokra (is) fókuszáljunk. Ilyenkor én mindig visszagondolok arra is, amikor valami nagy bosszankodásra okot adó dolog történik, akkor a feleségem mondja, hogy na vajon erre 1 év múlva, vagy éppen év végén fogunk e gondolni. Hát most jövök rá, hogy már nem is emlékszem rá.

Tovább

Adni és kapni

karacsony_1.jpgEgy év után újra elértünk Karácsony ünnepéhez. Mindig hoz valami újdonságot a felkészülés, és mindig kapunk új gondolatot, amire talán csak pár év múlva ébredünk rá, hogy miért is volt fontos. Karácsonykor a Világ tele van ajándékozással és karitatív tevékenységre való felhívással. Fontos, hogy ne feledjük, hogy ilyenkor mi az igazi ajándék, amit kapunk, kaptunk:  "Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme." (Izajás 9-5)

Tovább

Ferenc József

"Kilenc felé járt az idő. Hűvös novemberi este.
Néhány perccel előbb olyan volt a főváros képe, mint más háborús estéken; az utca ilyenkor a legcsöndesebb: a színházba vagy vacsorára indulók eltűnése, az esti rikkancsok elnémulása után. A járdákon néhány megkésett ember haladt el, az úttesten árva konflisló fáradt patái csattogtak. Egyéb semmi.
De ma este kilenckor váratlanul megélénkült mindenfelé. Színházakból, mozikból, még a vendéglőkből is hirtelen kisereglett a nép; halkan, szótlanul jöttek ki az emberek sietve, és némelyek még csak most gombolgatták a felöltőjüket. Mindenki hazafelé indult. Csak egy pillanatra állt meg egy-egy csoport a napilapok hirdetőtáblájának fénylő négyszöge előtt, melyen egyetlen sürgönynek az araszos betűi sorakoztak feketén. És a háborús jelentések egyhangúságában megfáradt emberek fölfigyeltek. Ezen az estén, ebben az órában egyébre gondoltak, mint a megszokott „Höfer"-rébuszok megfejtésére, elfeledték rövid időre a növekvő nyomorúságot, a mindennapi aggódást a fronton levőkért, az epedést a fogságba esett hozzátartozókért, az elesettekért való gyászt.
Mindenkin valami általános csapásnak önkéntelen és öntudatlan érzése vett erőt, valami nagy, közös aggodalom váratlan és ismeretlen jövővel szemben.
Azon a tündöklő papírtáblán Ferenc József halálhíre állott. Mindenki tudta, hogy igaz, és mégis el nem hihetően hangzott. Csak erőszakkal lehetett elképzelni, hogy az, akinek trónra léptére még a legöregebb emberek sem emlékeztek, az, aki majdnem azonossá lett a magyar királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia fogalmával, aki legtöbb ember előtt már nem is élő és halandó embernek, hanem el nem múló szimbólumnak látszott, hogy az nincs többé. Erőszakosan kellett levonni a gyászhír következményét, azt, hogy mától fogva új uralkodó van, alig ismert fiatalember, - nem többé az az öreg, mindenki előtt ismert és mégis mindig rejtélyes nagyúr, kit mindenki valami örökkévaló és soha meg nem változó legfőbb hatalomnak tudott. Annak a hírnek hallatára, amely pedig az emberi egyenlőség örök törvényét igazolta, majdnem csodálkozás vett erőt az embereken, akár a természet mindennapi rendje változott volna meg.
A főkapitányságról minden színházba, mulatóba, vendéglőbe telefonizenet röpítette a parancsot a zenének, előadásnak abbahagyására. Rendszerint későn érkezett a parancs; mindenfelől az a válasz jött, hogy már tudják, hogy a muzsika magától elnémult, az előadás megszakadt; olyan gyorsan terjedt el a gyászhír, és olyan rögtönösen határozott az egész közönség maga.
Én is így jártam. Délben már aggasztó mendemondák jártak a király válságosra fordult állapotáról, este nem mentem el az operába, mint máskor, hanem a kaszinóban maradtam, mely állandó kapcsolatban volt a miniszterelnökséggel, és ahol bizonyos volt, hogy azonnal értesülhetek, ha valamiben rendelkezni kell. A halálhír vétele után azonnal fölhívtam elsőben az operát, majd a Nemzeti Színházat. Mindkettő azt felelte, hogy már ők hallották (honnan, nem tudom), és a főrendező bejelentésére a nézőtér már ki is ürült.
Másnap borús őszi reggel köszöntött be. Valahogy tán a rendesnél is sötétebbnek látszott.
És a lapok hosszú nekrológjai, búcsúztató vezércikkei után részletek jöttek. Az utolsó órák története.
Egyszerű, szenvedélytelen dolgok, kristálytiszta és kristályhideg részletek, amilyen az egész élete volt. Utolsó percig az íróasztalánál dolgozott. Az aznapi munkáját befejezte. Az aznapra kiszabott kötelességet. Restancia nem maradt utána. Még az utolsó óráiból sem. Mielőtt lefektették, kis kulccsal gondosan bezárta azt az aktatáskát, amelyben mindennap a bizalmas iratok hozzá jutottak. Végső szava is olyan egyszerű, frázis nélküli szó:
„Fáradt vagyok."
Csak ennyi. Olyan mondat, melyet az utóbbi évtizedek bármelyik estéjén elmondhatott volna ő, ki egész életében minden birodalmának legszorgalmasabb munkása volt."
(Bánffy Miklós: Emlékeimből)

Épp  ma 100 éve (1916. november 21-én) hunyt el Ferenc József.

Iskolaév kezdetére: Szabadon, őszintén, igazságban

ven-mary-ward.jpgMa indult az iskolai év. Számomra újdonság, hogy immáron nagyobb gyermekem is elkezdte az iskolát. Sok példa ilyenkor felmerül, próbáljuk felidézni, hogy sziklára kell, hogy építsük az életünket. Ennek a sziklának része a tárgyi tudás, de még inkább annak megtanulása, hogy a munkához megfelelően álljunk hozzá, küzdjünk az igazságért, szeressük felebarátunkat. Az Egyház azért állít elénk példaképeket, szenteket, hogy példájukból erőt tudjunk meríteni példájukból. A mai napra én mindannyiunk figyelmébe egy tanítónőt Ward Máriát ajánlanám. Tanulságos az élete,és sok nők jogakért küzdő is meghökkenhet, hogy Ő mit tett azért, hogy egy női rendet megalapítson. Életét a szabadság, igazság, őszinteség kísérte. És egy frappáns idézet Tőle: "Felebarátodnak ne annyira tetszeni, mint inkább használni igyekezzél."

Tovább

A liturgia fontosságáról


243_francis_ad_orientam_image.pngA PEW, - alapvetően amerikai, de nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat is folytató - társadalomkutató, közvélemény-kutató intézet tegnap tette közzé legújabb, a vallásossággal kapcsolatos kutatási eredményeit. A vizsgálat arra keresett választ, hogy az európaiaknál köztudottan vallásosabb amerikaiak minek alapján választanak maguknak templomot, egyházközséget. Az eredmény talán meglepő lehet, mert úgy tűnik élesen ellentmond a napjainkban divatos az egyházban (protestáns barátaink kedvéért: az egyházakban) valamiféle karitatív szervezetet, öntevékeny csoportot látni - sőt, esetleg a saját egyházukat ebbe az irányba "fejleszteni" - akarók véleményének. Az emberek ugyanis nem a társaság, az egyéb programok, hanem kifejezetten Isten miatt választanak. Pontosabban amiatt hogy ott Isten tisztelete, a mise, és annak elemei, vagy az ahhoz kapcsolódó elemek (prédikáció, a pap stílusa, stb.) milyen. A szempontok sorrendjében nincs jelentős különbség protestánsok és katolikusok között. (Természetesen elemezték azt is, hogy miért kerül sor a váltásra - de e tekintetben talán nem túl meglepő az eredmény: elsősorban költözés, lakóhelyváltás miatt.)

A vizsgálat eredményei: http://www.pewforum.org/2016/08/23/choosing-a-new-church-or-house-of-worship/

Sokan nem értik, hogy az utóbbi időben miért lángolt fel a vita a katolikus egyházon belül a liturgia kapcsán - miért kifogásolják a tradícionalisták (akik közé én is szeretem sorolni magamat) a liturgiai "reform" jónéhány elemét, miért ragaszkodnak ahhoz (és utasítják vissza annak - időről-időre a Vatikánból is elhangzó kritikáját) az e tekintetben liberálisabbak. Sokak számára mindez feleslegesnek tűnik - csak a "fontos" karitatív, társadalmi, közéleti, hogy ne mondjam: politikai kérdések elől vonja el az időt. Ugyanakkor a kutatás azt mutatja, hogy egy templom megtöltéséhez elsősorban a liturgia minőségén keresztül vezet az út. 

És saját tapasztalatból mondom (mint aki átélte, hogy egy a liturgiához - és nem a közéleti szerepléshez - a korábbitól eltérően hozzáálló pap érkezése nyomán hogy ürült ki, vagy éppen telt meg újra ugyanaz a templom): ez vélhetően nem csak az Egyesült Államokban van így. 

Címkék: liturgia

Csador és apácakendő: a mi szabadságunk miatt is fontos.

burkini.jpgAz elmúlt időszakban fellángolt a vita, hogy lehet-e Európában burkát, hidzsábot viselni. A burkini nevű "iszlám" kompatibilis fürdőruha betiltását is kezdeményezték egyes francia településeken. A teljes arcot fedő nikáb szerintem is túl megy a határokon. Egyrészt hiszen arcunk identitásunk egyik fontos része ("Isten képmására" teremtettünk, másrészt biztonsági kockázatot is jelent. A teljes arcot fedő kendő mögött bárki lehet, nemcsak nő, hanem férfi is.De miért fáj az nekünk, ha valaki arcot nem takaró kendőt visel? 

Tovább

Te Deum


Az olimpián elég sok szó szó esik a vallásról, a hitről. (Még, ha ebből nem is mindig lesz hír.) Sok versenyző tartja fontosnak megköszönni Istennek a sikert. Én most csak a legnagyobb figyelmet kapót emelném ki. Fidzsi rögbi válogatottja, miután megnyerte az ország valaha volt első olimpiai érmét, ráadásul mindjárt aranyat, ráadásul a világ egyik legnépszerűbb sportjában, ami most volt először (ismét) az olimpia műsorán (és nem is akármilyen játékkal) adta elő a fenti gospelt. 

Ez persze náluk nem újdonság. A többi óceániai országhoz  hasonlóan nekik is megvan a harci táncuk, amit egy-egy meccs előtt  elő  szoktak adni. Ami az új-zélandiaknak a haka, az nekik a cibi. Viszont, mivel arra csak a "rendes", ún. uniós rögbiben van idő (az olimpián játszott hetes rögbiben nincs - nagyon gyorsan jönnek egymás után a meccsek), így máskor gospelt énekelnek. Meccs előtt vagy meccs után. Az ún. liga rögbi meccseken (ez nem a nálunk "megszokott" szabályokkal játszott rögbi) például így:

vagy így: 


De megteszik meccsen kívül is. Például így:


vagy így: 

Vállalatok felelőssége: a kevesebb is lehet több

Jelen bejegyzés a Görögkatolikus Szemlélet Magazin 2016. júliusi számában megjelent írás kivonata. A teljes cikk a nyomtatott számban olvasható.

Napjainkban szinte miimages.jpgndenütt elhangzik a mágikus rövidítés, CSR, a Vállalatok Társadalmi Felelőssége. Alkalmazotti, menedzseri vagy éppen fogyasztói nézőpontból sokszor hallunk ennek a kérdésnek a fontosságáról, persze nem árt sosem elfelejteni, hogy a vállalkozói vagy éppen tulajdonosi szempontok is fontosak, nem is akármennyire. Még ha napjainkban egyre inkább az a közvélekedés, hogy a vállalatoknak szükséges az egész társadalomért felelősséget vállalniuk, eggyel hátralépve érdemes megvizsgálni ennek előnyeit és hátrányait, de Federic Bastiatot idézve nemcsak a „láthatót”, hanem a „nem láthatót” is.

Tovább