Kereszténység és kapitalizmus

2017.máj.14.
Írta: d.homolya

Mélysége és magassága

wittemberg.jpgJópár éve úgy döntöttem, hogy többet fogok bibliai gondolatokkal foglalkozni. Mivel lusta ember vagyok (ahogy szerintem sokan mások), megpróbáltam az egyszerű megoldások felé fordulni. Egyik nagyszerű lehetőség a Zalalövői Horváth István atya általam gondozott Napi E-vangélium (http://evangelium.katolikus.hu/), másik az úgynevezett "vezetők" alkalmazása, melynek lényege, hogy minden napra van egy igeszakasz és aztán elmélkedés.
A műfajban a kedvencem Visky Ferenc, erdélyi református lelkész Méz a sziklából című műve, ami "öröknaptár" szerűen az "örök igét" adja. Mindenkinek csak ajánlani tudom mindkét formát.
2017-ben a refomárció 500 éves fordulóján Luther Márton Mélysége és magassága című művét forgatom (sejtem vannak akik ennek örülnek, vannak akik nem, de nekem ez is az ökumené :o)).
A május 6-i gondolat nagyon passzol a nemrégiben említett Nanny State (bábáskodó állam) sztorira, ezért is osztom meg.
"Jobb az úrban bízni, mint a főemberekben reménykedni". (Zsolt. 118,9)
És akkor a lutheri gondolatok:
"Szívesen engedelmeskedem a királynak és a fejedelemnek, szolgálom őket, javukat keresem és előmozdítom; segítségük és támaszuk vagyok, életemmel és vagyonommal mellettük állok. De nem hagyatkozom egyikőjükre sem abban, hogy engem gazdaggá, dicsővé, és boldoggá tegyenek. Mert holnap már úgy fordulhat a széljárás, hogy az uram üldöz engem. Ha pedig az én uram, azaz egy ember miatt Isten és ember ellen cselekszem, hol találhatnék menedéket Isten és az embernek haragja ellen? ....

Tovább

Veszélyben van-e a munka?

picture-44.pngMa a Munka ünnepe, a Katolikus Egyházban Szt. József ünnepe. Az, hogy kinek milyen munkája lesz pár év múlva sokakban ugyanolyan félelmet kelthet, mint 100 éve, vagy 50 éve, mindez összefügg a gazdasági növekedéssel, átalakulással. Alábbiakban egy megjelenés előtt álló cikkemből emelem ki a munkára vonatkozó részt.
A gazdasági növekedés kapcsán két veszélyt szoktak emlegetni. Egyrészt azt, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját, másrészt a környezetszennyezést. Ha belegondolunk abba, hogy a 17. század óta folyamatos ipari forradalomban van részünk, mindeközben sokkal többen, sokkal jobb színvonalon élünk, tovább, akkor kétségeinknek oldódniuk kellene. Frederic Bastiat a 19. század első felében élt francia közpolitikai, közgazdasági gondolkodó volt. A „Gépesítés” című munkájában hasonló dilemmákat elemez, mint amivel mi ma szembesülünk: a találmány egyszerűsíti az életet, egyúttal emberek munkáját veheti el, de mi van mögötte: a megtakarított munkaköltség szabad forrásként jelentkezik, amit a tulajdonos befektethet. Így végül ugyanabból az összegből több termék keletkezik. Persze felmerül a kérdés: „Ki aratja le a nagyobb öröm gyümölcsét? Igen, először a kapitalista, a vállalkozó, aki először sikeresen használja a gépet, ez a jutalma a zsenialitásának és merészségének… Azonban hamarosan a verseny arra kényszeríti, hogy olcsóbban adja a termékét mint a megtakarítás. Ezután már nem csak a feltaláló élvezi mindennek hasznát, hanem a vásárló, az emberek, még a munkás is.”
Ehhez kapcsolódóan még egy szempontot érdemes kiemelni: amennyiben nagyobb a feladatok automatizáltsága, akkor az emberi erőt, tudást a bonyolultabb feladatok végrehajtására lehet kiterjeszteni a monoton feladatok végzése helyett, így téve kreatívabbá, érdekesebbé a munkát. Nemrégiben jelent meg Antonio Genovesi 18. századi olasz közgazdasági gondolkodó könyve magyarul, melyben az alapmesterségek között a fémművelést tekinti a legmagasabb fokúnak, hiszen bár „lehet, hogy nem hoznak létre új dolgokat és azzal, hogy szükségleteinkhez és élvezeteinkhez szabják azt, jelentősen hozzájárulnak egy népes és dolgos nemzet ellátáshoz, szórakoztatásához és gazdaságához.” 
Persze ebből az következik, hogy nem várhatjuk karba tett kézzel, hogy mi történik, hanem aktívan kell előre nézni. Ez persze nem mindenkinek ugyanolyan könnyű, sokaknak nehéz. Fontos, hogy ebben segítsék egymást a barátok, családok.

Exultet

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa:
és ujjongjanak Isten  csodálatos művei: 
fölséges nagy királyunk győzelmét búgó kürtnek hanga áldva áldja.

A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta: 
érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya.

És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, 
hogy ilyen fényesség ragyog benne:
visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát.

Tovább

Si hortum in bibliotheca habes, deerit nihil

seu-vella-lleida.jpgÁdány Tamás, kollégám és barátom gondolatait tesszük közzé a CEU-ügy szabályozása kapcsán:

 

"Katolikus jogászként miért tartom elhibázottnak a felsőoktatási törvény legújabb módosítását?

 

Az egyetemekről a CEU kapcsán ezen a blogon megjelent írás bevezető gondolataiban is szerepel a „social justice warrior” fogalma. Némi cinizmussal megfigyelhető, hogy a jogtudomány képviselői is mutatnak hasonló tüneteket: általában van politikai véleményük és keresik a tudományos igazságot – de utóbbi tevékenység iránti elkötelezettségük miatt többségükben módszertani hibának tartják az előbbivel való feltétel nélküli felcserélését.

A külföldi egyetemek – és azon belül nyilvánvalóan a CEU/KEE – működéséről szóló viták és politikai összecsapások tárgya vagy helyesebben apropója a T/14686 számú törvényjavaslat volt. A javaslat végleges, elfogadott szövege e sorok írásakor kihirdetésre vár, a jogalkotási folyamat érdeminek tekinthető része lezárult. Érdemes tehát most már elméleti jogi szempontból is megnézni, hogy a módosítás milyen szabályozás-technikai kérdéseket vet fel, hiszen tényleges hatása egy kiemelkedő színvonalú felsőoktatási intézményt egyértelműen hátrányosan érint. A politikailag túlhevült légkörre tekintettel fontos leszögeznem, hogy bármely egyetemi munka színvonalának elismerése nem jelenti azt, hogy annak eredményeivel azonosulnék, irányaival mindenben egyetértenék, sőt. A fokozatszerzési eljárásokban szereplő opponensek is vitatkoznak a szerző téziseivel, de értékelik is azok szakmai színvonalát. A vita, a szó szerinti eszmecsere, a nézetek ütköztetése, saját érveim minőségének javítása az ókor óta elismert része a tudományos életnek. A bibliotheca az ismeretek megszerzésének helye, de azokat a vitában felhasználva, a „kertben” tesszük teljessé – ha a kert és a könyvtár megvan, nagy baj már nem lehet. A racionalitás hiánya miatt azonban a szakmai vita elmarad, és a vélemények a hortus nyugalma helyett az utcán hangzanak el.

Felvethetőek lennének kérdések a jogszabály előkészítése során kötelező előzetes hatásvizsgálatról – ennek tartalmát meglehetősen tágan határozza meg a Jogalkotásról szóló törvény 17. §-a és a 12/2016. (IV. 29.) MvM rendelet. Ebben a tekintetben lényeges eltérést vélek felfedezni a szabályozás deklarált célja és a megvalósítás módja között. A javaslat általános indoklása és annak kontextusa szerint az EU-n kívüli országokból származó külföldi felsőoktatási intézmények hazai képzéseire vonatkozó szabályok pontosításra szorulnak, „időszerű nemzetbiztonsági szempontok” miatt – ez utóbbi cél megjelölése a tartalom fényében igencsak fura értelmezéshez vezet. Eszerint nem holmi oktatónak álcázott beszivárgó terroristáktól kívánja megvédeni a jogszabály a nemzet biztonságát, hanem a külföldi egyetem magyarországi képzését, mint olyat tekinti nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek. 

Tovább

Az egyetemekről - igen, a CEU kapcsán

p01h1s40.jpgA társadalmi igazságosság bajnoka, social justice warrior – SJW: az amerikai politikai vitákban gyakran előkerülő fogalom. Azokat az embereket – elsősorban egyetemistákat, fiatalokat – írják le így, akik saját baloldali, liberális politikai álláspontjukat tudományos igazságnak gondolják. (Vagyunk így vele néhányan a jobboldalon is – de ránk nincs hasonló jelző. Ezt diszkriminációnak érzem.) A társadalmi igazságosság bajnokai azok, akik szerint tudományos tény, hogy a diszkrimináció ellen, a nők egyenjogúságáért (és abortuszhoz való jogáért), a jövedelemegyenlőtlenség csökkentéséért, a homoszexuálisok (és transszexuálisok) jogainak kiterjesztéséért küzdeni kell. És mivel ez tudományos tény, így akik ezt vitatják, azok nem fogadják el a tudomány eredményeit, ezért véleményüknek az egyetemeken helye sem lehet. Ha előadásokat akarnak tartani, akkor azt minden eszközzel (ha kell, tüntetéssel, utcai zavargással is) meg kell akadályozni. Ha egyetemi oktatók, akkor jogos, ha meghurcolják, adott esetben el is bocsátják őket. Ők azok, akik miatt a mai amerikai egyetemi oktatók között a leginkább alulreprezentált társadalmi csoport nem a kisebbségi, nem a szegény, nem a nő, hanem a republikánus, a konzervatív.

A társadalmi igazságosság bajnokainak megjelenése nem amerikai jelenség. Magyarországon is egyre nagyobb számban találkozhatunk velük. És igen, nem érdemes tagadni: a most támadott CEU-ról kikerülők, a most a CEU mellett szót emelők között – legalábbis személyes tapasztalataim szerint – nagyon magas az arányuk. (Nem csak ilyenek vannak persze közöttük. Messze nem.) Azon kevés ismerősöm, barátom, akik a kormány álláspontját védve álltak bele a CEU-val kapcsolatos vitába általában erre hivatkoznak: a CEU baloldali-liberális szellemiségű intézmény (az amerikai egyetemek jó részéhez hasonlóan), és ezért innen nagy számban kerülnek ki SJW-k. Ha kiebrudaljuk a CEU-t, akkor csökkenthetjük a számukat.

Csakhogy ez az érv – ha a CEU-sok közötti SJW-k arányával kapcsolatos érzés nem is tévedés – és a most a Parlament előtt levő törvény mindenképpen rossz. Több ok miatt is.

Tovább

Miért veszíti el az Egyház az üzletembereket és mi lehet tenni? – Könyvajánló

how_church.jpgKülföldön járva gyakran megszédülök egy-egy nagyobb könyvesboltban és veszek 1-1 könyvet. Hiszen a könyvespolcaink hiába vannak tele és időről „könyvvásárlási” moratóriumot fogadunk feleségemmel, egy-egy jónak ígérkező könyv megingat, mondván egyszerűbb megvenni, idehaza sok könyvet nem is lehet kapni, és bár lehet online rendelni, de nem kell postaköltséget fizetni. Még 2015-ben (lásd útibeszámolót itt) a Calvin College egyetemi boltjában vettem egy könyvet, amelyet John C. Knapp, a Samford University Frances Marlin Mann Etika és Vezetés központjának alapító igazgatója How the Church Fails Businesspeople (and what can be done about it). Most jutottam oda, hogy elolvassam és nem bántam meg, hogy anno „elvertem rá” 15 amerikai dollárt. A könyv élvezetes olvasmányt ad és amiben igazi hozzáadott értéket ad, az az, hogy több oldalról figyeli a problémát és megoldás központú is egyúttal. A könyv üzenetei pedig nemcsak az USA-beli emberek számára érdekesek és tanulságok, hanem Magyarországon is. Magyarországon is vannak üzletemberek, Ők is köztünk járnak, Őket is meg kell szólítani. És az, hogy ez nem a nagy számok törvényéből következik, hanem tapasztalati úton is megragadható: Például a mi közösségünk tavaly az éjszaki húsvéti föltámadási szertartáson három bank, három vezetője is ott volt (volt vezérigazgató, jelenlegi leányvállalati vezető és egy anyavállalati vezető). Azt, hogy Őket hogyan szólítja meg az Egyház, a lelkész és a közösség, illetve Ők az Egyházat és a közösséget kulcskérdés.

Tovább

 Hit és kockázat: avagy mi is a felelős hozzáállásunk a kockázatokhoz

 

(Jelen írás teljes terjedelemben a Görögkatolikus Szemlélet 2016 decemberi számában jelent meg: http://hd.gorogkatolikus.hu/Megjelent-a-Gorogkatolikus-Szemlelet-karacsonyi-szama-2016-december-20)

null_7480604e473d2524.jpgSokszor halljuk, hogy aki mer, az nyer, vagy éppen kockázat nélkül nincs hozam. Mindeközben folyamatosan „kísér” minket a biztonság kultúrája is. Télen ne menjünk a hidegbe, ne menjünk messzire, ne menjünk tömegbe. Aztán pont valamit el is veszítünk mindeközben.

Tovább

A polgári esztendő végén

icon-three-holy-youths.jpgAz ünnepek alkalmasak arra, hogy találkozzunk olyanokkal, akikkel ritkán találkozzunk, illetve olyanokkal, akikkel gyakran találkozunk azokkal most másként találkozzunk, megálljunk és találkozzunk magunkkal és a Teremtővel is. Ezek a találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy értékeljük az elmúlt időszakot, a jövőbe tekintsünk (a következő ilyen találkozásainkra). Mindezt érdemes úgy tennünk, hogy a pozitív dolgokra (is) fókuszáljunk. Ilyenkor én mindig visszagondolok arra is, amikor valami nagy bosszankodásra okot adó dolog történik, akkor a feleségem mondja, hogy na vajon erre 1 év múlva, vagy éppen év végén fogunk e gondolni. Hát most jövök rá, hogy már nem is emlékszem rá.

Tovább

Adni és kapni

karacsony_1.jpgEgy év után újra elértünk Karácsony ünnepéhez. Mindig hoz valami újdonságot a felkészülés, és mindig kapunk új gondolatot, amire talán csak pár év múlva ébredünk rá, hogy miért is volt fontos. Karácsonykor a Világ tele van ajándékozással és karitatív tevékenységre való felhívással. Fontos, hogy ne feledjük, hogy ilyenkor mi az igazi ajándék, amit kapunk, kaptunk:  "Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme." (Izajás 9-5)

Tovább

Ferenc József

"Kilenc felé járt az idő. Hűvös novemberi este.
Néhány perccel előbb olyan volt a főváros képe, mint más háborús estéken; az utca ilyenkor a legcsöndesebb: a színházba vagy vacsorára indulók eltűnése, az esti rikkancsok elnémulása után. A járdákon néhány megkésett ember haladt el, az úttesten árva konflisló fáradt patái csattogtak. Egyéb semmi.
De ma este kilenckor váratlanul megélénkült mindenfelé. Színházakból, mozikból, még a vendéglőkből is hirtelen kisereglett a nép; halkan, szótlanul jöttek ki az emberek sietve, és némelyek még csak most gombolgatták a felöltőjüket. Mindenki hazafelé indult. Csak egy pillanatra állt meg egy-egy csoport a napilapok hirdetőtáblájának fénylő négyszöge előtt, melyen egyetlen sürgönynek az araszos betűi sorakoztak feketén. És a háborús jelentések egyhangúságában megfáradt emberek fölfigyeltek. Ezen az estén, ebben az órában egyébre gondoltak, mint a megszokott „Höfer"-rébuszok megfejtésére, elfeledték rövid időre a növekvő nyomorúságot, a mindennapi aggódást a fronton levőkért, az epedést a fogságba esett hozzátartozókért, az elesettekért való gyászt.
Mindenkin valami általános csapásnak önkéntelen és öntudatlan érzése vett erőt, valami nagy, közös aggodalom váratlan és ismeretlen jövővel szemben.
Azon a tündöklő papírtáblán Ferenc József halálhíre állott. Mindenki tudta, hogy igaz, és mégis el nem hihetően hangzott. Csak erőszakkal lehetett elképzelni, hogy az, akinek trónra léptére még a legöregebb emberek sem emlékeztek, az, aki majdnem azonossá lett a magyar királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia fogalmával, aki legtöbb ember előtt már nem is élő és halandó embernek, hanem el nem múló szimbólumnak látszott, hogy az nincs többé. Erőszakosan kellett levonni a gyászhír következményét, azt, hogy mától fogva új uralkodó van, alig ismert fiatalember, - nem többé az az öreg, mindenki előtt ismert és mégis mindig rejtélyes nagyúr, kit mindenki valami örökkévaló és soha meg nem változó legfőbb hatalomnak tudott. Annak a hírnek hallatára, amely pedig az emberi egyenlőség örök törvényét igazolta, majdnem csodálkozás vett erőt az embereken, akár a természet mindennapi rendje változott volna meg.
A főkapitányságról minden színházba, mulatóba, vendéglőbe telefonizenet röpítette a parancsot a zenének, előadásnak abbahagyására. Rendszerint későn érkezett a parancs; mindenfelől az a válasz jött, hogy már tudják, hogy a muzsika magától elnémult, az előadás megszakadt; olyan gyorsan terjedt el a gyászhír, és olyan rögtönösen határozott az egész közönség maga.
Én is így jártam. Délben már aggasztó mendemondák jártak a király válságosra fordult állapotáról, este nem mentem el az operába, mint máskor, hanem a kaszinóban maradtam, mely állandó kapcsolatban volt a miniszterelnökséggel, és ahol bizonyos volt, hogy azonnal értesülhetek, ha valamiben rendelkezni kell. A halálhír vétele után azonnal fölhívtam elsőben az operát, majd a Nemzeti Színházat. Mindkettő azt felelte, hogy már ők hallották (honnan, nem tudom), és a főrendező bejelentésére a nézőtér már ki is ürült.
Másnap borús őszi reggel köszöntött be. Valahogy tán a rendesnél is sötétebbnek látszott.
És a lapok hosszú nekrológjai, búcsúztató vezércikkei után részletek jöttek. Az utolsó órák története.
Egyszerű, szenvedélytelen dolgok, kristálytiszta és kristályhideg részletek, amilyen az egész élete volt. Utolsó percig az íróasztalánál dolgozott. Az aznapi munkáját befejezte. Az aznapra kiszabott kötelességet. Restancia nem maradt utána. Még az utolsó óráiból sem. Mielőtt lefektették, kis kulccsal gondosan bezárta azt az aktatáskát, amelyben mindennap a bizalmas iratok hozzá jutottak. Végső szava is olyan egyszerű, frázis nélküli szó:
„Fáradt vagyok."
Csak ennyi. Olyan mondat, melyet az utóbbi évtizedek bármelyik estéjén elmondhatott volna ő, ki egész életében minden birodalmának legszorgalmasabb munkása volt."
(Bánffy Miklós: Emlékeimből)

Épp  ma 100 éve (1916. november 21-én) hunyt el Ferenc József.