Kereszténység és kapitalizmus

2016.júl.24.
Írta: d.homolya

Vállalatok felelőssége: a kevesebb is lehet több

Jelen bejegyzés a Görögkatolikus Szemlélet Magazin 2016. júliusi számában megjelent írás kivonata. A teljes cikk a nyomtatott számban olvasható.

Napjainkban szinte miimages.jpgndenütt elhangzik a mágikus rövidítés, CSR, a Vállalatok Társadalmi Felelőssége. Alkalmazotti, menedzseri vagy éppen fogyasztói nézőpontból sokszor hallunk ennek a kérdésnek a fontosságáról, persze nem árt sosem elfelejteni, hogy a vállalkozói vagy éppen tulajdonosi szempontok is fontosak, nem is akármennyire. Még ha napjainkban egyre inkább az a közvélekedés, hogy a vállalatoknak szükséges az egész társadalomért felelősséget vállalniuk, eggyel hátralépve érdemes megvizsgálni ennek előnyeit és hátrányait, de Federic Bastiatot idézve nemcsak a „láthatót”, hanem a „nem láthatót” is.

Tovább

+30% és adminisztráció: miért is jó a szabad kereskedelem?

dscf0317.JPGA szabad kereskedelem előnyeiről, hátrányairól folyamatosan megy a vita. Most éppen két dolog miatt is: mit jelent majd a Brexit, illetve hogy is megy majd a nagy transzatlanti kereskedelmi megállapodás (TTIP néven futó akció). Persze lehet és szükséges is megkeresni a nagy makro-összefüggéseket, többen meg is teszik (Mutatóba én csak egy cikket ajánlanék most hirtelen, két magyar kolléga írását 2016 májusából: Hornok Cecília és Koren Miklós írása, The case for free trade címmel jelzik, hogy vannak előnyök és hátrányok, de nem mindenáron protekcionista pozícióban lenni, hanem éppen, hogy nyitni és támogatni az esetleges veszteseket), de azért nekem a mai napon szerzett példa lesz egy mikrotanulság.

Tovább

Európa ügye

1098263838598.jpgAz elmúlt napokban Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésének ügye került a figyelembe középpontjába. Amikor éppen a szétesést vizionálják érdemes felidézni, hogy az európai integráció a II. világháború utáni megbékülési folyamat eredménye, amelynek egyik fontos szereplője Robert Schuman, akit Európa atyjaként is szoktak emlegetni, életének kiemelt részének tartotta a hitét.  1950. május 9-én a francia kormány elfogadta az úgynevezett Schuman-nyilatkozatot, mely felkérte Németországot és minden más európai országot, hogy a szén- és acélipari termelésüket együttesen és demokratikusan Európa első nemzetek feletti közösségében végezzék, ezt követően jött létre az Európai Szén- és Acélközösség.

Robert Shuman Európáért című könyvét így zárja (210. oldalán idézi René Lejeune: a Politika és életszentség című könyvben): "Olyan világkép felé haladunk, amelyben egyre inkább arra figyelünk, mi az, ami az egyes nemzeteket, egyesíti, mi a közös bennük, és egyre kevésbé arra, hogy ami elválasztja és szembeállítja Őket. Európa keresi önmagát, tisztában van azzal, hogy jövője saját kezében van. Sohasem volt még ennyire közel a célhoz. Adja Isten, hogy ne szalassza el a sorsdöntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét." Tegnap hajnal óta úgy tűnhet, hogy Robert Schumann tévedett. De ne feledjük, hogy a történelem nem lineárisan halad ide, vagy oda. Én személyesen továbbra is azt gondolom, hogy vissza fog jönni az idő, amikor nyilvánvalóbb lesz, hogy Európa közösségének előnyeit láthatjuk mindannyian, és nem a szétválasztásét.

A fürdővíz, a leszivárgás és a gyerek (Avagy melyik az a gazdaság, amelyik öl?)

pope-francis-oreos-reverses-position-on-capitalism-onion.jpgAlábbiakban azt elemzem, hogy nem biztos, hogy az „öl”, amire elsőre gondolunk. Nekem az az érzésem, hogy sajnos a mostani diskurzusban, Ferenc pápa gazdasági tanításában, de elsősorban annak interpretálásában, a „fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntik”. II. János Pált idézve a „szabad piacgazdaság” olyan rendszert is jelenthet, ami „elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét a gazdasági életben”.   Sajnos pont ez a felelősség és szabadság veszhet el, ha kizárólag a piaci kudarcokra koncentrálunk és elfelejtjük, hogy a túlzott centralizáció és a szabályozói (kormányzati) kudarcok is nagy-nagy károkkal járhatnak, és gyakran járnak is. Ferenc pápa tanítását pedig teljeskörűen kell értékelnünk, megismernünk, hiszen Ferenc pápa sem kizárólag bezárkózásra invitál minket: „A globalizáció és a lokalizáció között is feszültség keletkezik. A hétköznapi középszerűség elkerülése érdekében figyelmet kell fordítanunk a globális dimenzióra, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a helyi adottságokat, amelyeknek köszönhetően két lábbal állunk a földön." Ráadásul a hitünkre vonatkozó megállapításokról sokszor kevés szó esik, pedig az Evangélium öröme arról is szól, hogy „ne gondold, hogy jó katolikus vagy attól, ha misére mész, gyakran gyónsz, és olykor jótékonykodsz, együttműködsz a karitásszal, ám azután a világ lelke szerint élsz.”

Tovább

Lehet-e trendi a kereszténység?

Ma reggel a Pió atyáról elnevezett kávézó helyett kénytelen voltunk a Sri Chimnoy, keleti vallási tanító gururól elnevezett kávéházban inni egy kávét egy kollégámmal. Párhuzamosan egy ismerőssel arról levelezem, hogy a budhizmus mennyivel jobban tudja a spirituális igényeit kielégíteni, mint a kereszténység.

Mindeközben tegnap Szent Johannát ünnepeltük, akinek tetteit bármelyik női polgárjogi harcos megirigyelhetné, Ward Máriáról nem is beszélve. Blogunk köréhez tartozók már felvetették, hogy furcsa a cím: Kereszténység és kapitalizmus. Valahogy mostanában mindkettő kereszttűzben van, és ha valaki erről együtt beszél az még furcsább.

Persze, mint a Mester tanításából tudjunk életünket nem a világ elismerésének kell, hogy szenteljük, hanem annak, hogy örök életet nyerjünk, nemcsak mi, hanem segítsünk másoknak is. Mindez pont nem azt jelenti, hogy trendinek kell lennünk, hanem azt jelenti, hogy fel kell mutatnunk a kereszténység vonzóságát. Szalai Ákos "Az Egyházpolitika gazdaságtana" című cikkében bemutatta, hogy mi a szerepe a versenynek, mi a szerepe a koncentrációnak és humán tőke szempontjainak. Vallások között is van verseny, fontos, hogy be tudjuk mutatni, hogy a kereszténység a Remény vallása, aminek központi eleme, hogy Isten közénk jött és megmutatta a Feltámadással, hogy van Remény. Lehet, hogy ez nem trendi, de ki van ez találva. Aki nem hiszi el, járjon utána és közben hallgasson Csiszér Lászlót, vagy éppen Hannát és igyon hozzá St. Andreát

 

A Szentháromság titka és a sokszínűség.

462px-otechestvo_ikona_novgorod.jpgEgy korábbi posztomban írtam Michael Novakot és A demokratikus kapitalizmus szelleme című könyvét idézve arról, hogy miért is fontos a Megtestesülés, mint erkölcshöz, gazdasági elvekhez hozzájáruló Történés. A Novak által kiemelt 6 tantétel közül az első a Szentháromság. A bizánci rítusú egyház szertartási sajátossága, hogy a nagyobb ünnep másnapján arról emlékezik meg, amihez, akihez kapcsolódik az ünnep. Így a Szentlélekről való pünkösdi megemlékezés után a teljes Szentháromságot ünnepeljük Pünkösd hétfőjén, azaz ma.

Novákot idézve: "A kereszténység egyetlen Isten több személy; így az emberi gondolkodás számára nem idegen, hogy az egész teremtésben - így a társadalmi rendszerekben  is - meglássa az egységben a pluralizmust... Az Isten több, személy és mégis egy..." És jöhet a csavar: mi köze ennek a gazdasághoz: "Mestereim arra tanítottak, hogy mindenben keressem Isten jelenlétét, még a gazdasági politikai életben is. Vonzónak találom a gondolatot, hogy a politikai gazdasági rendszer is egy, és mégis sok. Minden egyes összetevőnek van bizonyos autonómiája, ugyanakkor mindegyik függ a többitől. Mindegyiknek meg vannak a maga működési területei, módszerei, szabályai. Mindegyik fékezi, korrigálja, befolyásolja a többit." Ezek után Novák azt is kiemeli, hogy az egyén és állam között fontosak az úgynevezett közvetítő közösségek (család, kisebb közösségek). 

Most én egy kevésbé látott Szentháromság ikon illusztrációt illesztettem be, de a gyakran látott Rubjlov ikonon különböző ruhája van az angyal formában megjelenő isteni személyeknek. A Szentháromság közösség, nem uniform kollektíva. Merítsünk ma mindannyian ebből erőt és világosságot.

 

 

 

Egyén és közösség: egy konferencia apropóján

Tegnap volt egy rendezvény. Különböző hátterű, alapvetően társadalomtudományi és gazdasági területről érkező értelmiségiek voltak, voltunk jelen. Az elhangzottak 20 évvel, 50 évvel, de akár 100 évvel ezelőtt is elhangozhattak volna.  Sokszor felmerül, hogy nincs új a nap alatt. De az a fontos, hogy a gondolkodók tudjanak együtt gondolkodni, értelmesen vitatkozni. Közösségben. Amíg ez megvan, addig van remény. Michael Novák "A demokratikus kapitalizmus szelleme" című művében alábbiak szerint hivatkozik az egyén közösségi mivoltjának ideáljára (178.o):

Tovább
Címkék: közösség, egyén

Mutass nekem egy oly nagy ravaszt!

shakespeare.jpgTartja magát a (több mint?) pletyka, hogy katolikus volt. Az biztos, hogy sikeres vállalkozó. 400 éve, 1616. április 23-án halt meg William Shakespeare. 

***

A pletykához:

Ha hivatalosan az anglikán egyházhoz tartozott is (a hivatalos hovatartozása még nem bizonyítja, hogy titokban nem katolikus: az 1778-as Papist Act előtt a katolikusok nem csak hivatalt nem viselhettek, de nem lehetett tulajdonuk sem, nem örökölhettek és bizonyos szakmákból is ki voltak tiltva), gond nélkül írt olyan "tűrhetetlen eretnek, katolikus gondolatokról", mint a Purgatórium (Hamlet I felvonás V. szín)

Én atyádnak szelleme vagyok;
Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig,
S nappal bezárva lenni láng között,
Míg földi létem undok bűne mind
Kiég s letisztul. (fordította: Arany János)

I am thy father's spirit,
Doom'd for a certain term to walk the night,
And for the day confined to fast in fires,
Till the foul crimes done in my days of nature
Are burnt and purged away.

Szenvedés és feltámadás, lemondás és nyeresé átváltások

tier-2-marketers.jpgA Húsvéti ünnepkörben többször elhangzott, végiggondolhattuk, hogy  keresztvitel és keresztre feszítés nélkül nem érthetjük meg feltámadás titkát, a feltámadás öröme csak Nagypéntek bánatán vezet. Hiszen  "úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16). Elég profánnak tűnik a gondolat, de nekem a mostani húsvéti időszakban az átváltások (trade-off) közgazdasági fogalma jutott eszembe.

Tovább

A nem kívánt következmények

bastiat.gifA "nem kívánt következmények" szabálya abból indul ki, hogy minden cselekvésünknek lehet olyan következménye, ami a kívánttal ellentétes. A szabadpiaci mechanizmusokat támogatók egyrészt hangsúlyozzák, hogy a szabadpiaci tranzakciók nem elsőre adódó következménye a spontán rend, másrészt az is fontos, hogy a szabályozásoknak is vannak nem kívánt, ellentétes hatásai.A témához kapcsolódóan Frederic Bastiatot szoktát emlegetni, akit Joseph Schumpeter osztrák-amerikai közgazdász "a valaha élt legbrilliánsabb gazdasági újságírónak" nevezett: "..a hatások közül csak az első az, amelyek egyből az okaival együtt látunk tehát, ami látható. A többi csak szép sorjában mutatja meg magát... A jó és a rossz közgazdász között ez a nagy különbség.  Az egyik csak a látható hatásokat vizsgálja, míg a másik minden látható hatást megvizsgál, valamint szükséges nek tartja, hogy előretekintsen."

Tovább