Ma a Munka ünnepe, a Katolikus Egyházban Szt. József ünnepe. Az, hogy kinek milyen munkája lesz pár év múlva sokakban ugyanolyan félelmet kelthet, mint 100 éve, vagy 50 éve, mindez összefügg a gazdasági növekedéssel, átalakulással. Alábbiakban egy megjelenés előtt álló cikkemből emelem ki a munkára vonatkozó részt.
A gazdasági növekedés kapcsán két veszélyt szoktak emlegetni. Egyrészt azt, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját, másrészt a környezetszennyezést. Ha belegondolunk abba, hogy a 17. század óta folyamatos ipari forradalomban van részünk, mindeközben sokkal többen, sokkal jobb színvonalon élünk, tovább, akkor kétségeinknek oldódniuk kellene. Frederic Bastiat a 19. század első felében élt francia közpolitikai, közgazdasági gondolkodó volt. A „Gépesítés” című munkájában hasonló dilemmákat elemez, mint amivel mi ma szembesülünk: a találmány egyszerűsíti az életet, egyúttal emberek munkáját veheti el, de mi van mögötte: a megtakarított munkaköltség szabad forrásként jelentkezik, amit a tulajdonos befektethet. Így végül ugyanabból az összegből több termék keletkezik. Persze felmerül a kérdés: „Ki aratja le a nagyobb öröm gyümölcsét? Igen, először a kapitalista, a vállalkozó, aki először sikeresen használja a gépet, ez a jutalma a zsenialitásának és merészségének… Azonban hamarosan a verseny arra kényszeríti, hogy olcsóbban adja a termékét mint a megtakarítás. Ezután már nem csak a feltaláló élvezi mindennek hasznát, hanem a vásárló, az emberek, még a munkás is.”
Ehhez kapcsolódóan még egy szempontot érdemes kiemelni: amennyiben nagyobb a feladatok automatizáltsága, akkor az emberi erőt, tudást a bonyolultabb feladatok végrehajtására lehet kiterjeszteni a monoton feladatok végzése helyett, így téve kreatívabbá, érdekesebbé a munkát. Nemrégiben jelent meg Antonio Genovesi 18. századi olasz közgazdasági gondolkodó könyve magyarul, melyben az alapmesterségek között a fémművelést tekinti a legmagasabb fokúnak, hiszen bár „lehet, hogy nem hoznak létre új dolgokat és azzal, hogy szükségleteinkhez és élvezeteinkhez szabják azt, jelentősen hozzájárulnak egy népes és dolgos nemzet ellátáshoz, szórakoztatásához és gazdaságához.” 
Persze ebből az következik, hogy nem várhatjuk karba tett kézzel, hogy mi történik, hanem aktívan kell előre nézni. Ez persze nem mindenkinek ugyanolyan könnyű, sokaknak nehéz. Fontos, hogy ebben segítsék egymást a barátok, családok.