A társadalmi igazságosság bajnoka, social justice warrior – SJW: az amerikai politikai vitákban gyakran előkerülő fogalom. Azokat az embereket – elsősorban egyetemistákat, fiatalokat – írják le így, akik saját baloldali, liberális politikai álláspontjukat tudományos igazságnak gondolják. (Vagyunk így vele néhányan a jobboldalon is – de ránk nincs hasonló jelző. Ezt diszkriminációnak érzem.) A társadalmi igazságosság bajnokai azok, akik szerint tudományos tény, hogy a diszkrimináció ellen, a nők egyenjogúságáért (és abortuszhoz való jogáért), a jövedelemegyenlőtlenség csökkentéséért, a homoszexuálisok (és transszexuálisok) jogainak kiterjesztéséért küzdeni kell. És mivel ez tudományos tény, így akik ezt vitatják, azok nem fogadják el a tudomány eredményeit, ezért véleményüknek az egyetemeken helye sem lehet. Ha előadásokat akarnak tartani, akkor azt minden eszközzel (ha kell, tüntetéssel, utcai zavargással is) meg kell akadályozni. Ha egyetemi oktatók, akkor jogos, ha meghurcolják, adott esetben el is bocsátják őket. Ők azok, akik miatt a mai amerikai egyetemi oktatók között a leginkább alulreprezentált társadalmi csoport nem a kisebbségi, nem a szegény, nem a nő, hanem a republikánus, a konzervatív.

A társadalmi igazságosság bajnokainak megjelenése nem amerikai jelenség. Magyarországon is egyre nagyobb számban találkozhatunk velük. És igen, nem érdemes tagadni: a most támadott CEU-ról kikerülők, a most a CEU mellett szót emelők között – legalábbis személyes tapasztalataim szerint – nagyon magas az arányuk. (Nem csak ilyenek vannak persze közöttük. Messze nem.) Azon kevés ismerősöm, barátom, akik a kormány álláspontját védve álltak bele a CEU-val kapcsolatos vitába általában erre hivatkoznak: a CEU baloldali-liberális szellemiségű intézmény (az amerikai egyetemek jó részéhez hasonlóan), és ezért innen nagy számban kerülnek ki SJW-k. Ha kiebrudaljuk a CEU-t, akkor csökkenthetjük a számukat.

Csakhogy ez az érv – ha a CEU-sok közötti SJW-k arányával kapcsolatos érzés nem is tévedés – és a most a Parlament előtt levő törvény mindenképpen rossz. Több ok miatt is.

1. Attól, hogy a CEU-t elüldözzük, vélhetően érdemben nem fog csökkenni az SJW-k száma. Ilyenek ugyanis nem csak a CEU-ról kerülnek ki. Mises nem a XXI. században, és nem a CEU kapcsán írt arról, hogy az értelmiség mennyire fogékony a megalapozatlan szocialista (baloldali, kapitalistaellenes) demagógiára.  (És bemutatta azt is, hogy miért...) Társadalmi igazságosság bajnokai a többi (állami és egyházi) egyetem társadalomtudományi, közgazdaságtani, jogi fakultásain is szép számmal termelődnek.
2. A társadalmi igazságosság bajnokai várhatóan még rosszabbak lesznek. Lehet, hogy a társadalmi igazságosság bajnokait nem lehet meggyőzni, tudománytalannak tartják az ellenérveket, de nem mindegy, hogy tudnak-e érveket hozni a meggyőződésük alátámasztására. Ha tudnak, akkor az a velük vitatkozóknak is előnyös – ez az ő (esetleg hasonlóan megváltoztathatatlan) meggyőződésükre is jótékonyan hat: kénytelenek az új ellenérvekkel szemben is felvértezni, továbbfejleszteni érveiket. Nem, én nem gondolom, hogy a társadalmi igazságosság bajnokaival azért kellene vitatkozni, hogy meggyőzzük őket. Szép lenne, de ne álmodjunk túl nagyot. A vita célja elsősorban a saját gondolataink továbbfejlesztése, kordában tartása. Megint személyes tapasztalat: a CEU-ról kikerült barátaimmal folytatott vita sokkal, de sokkal többet ad nekem, mert magasabb szinten, több érvet használva folytatják, mint a más helyekről kikerültek. Amikor a CEU magas színvonalú oktatására hivatkoznak sokan, akkor az első reakcióm nekem is a mosoly, mint CEU-ellenes barátaimé: könnyű úgy magas színvonalat elérni, hogy csak a hallgatók közül a legjobbakat (pontosabban az itthon maradók közül, és a tőlünk keletről érkezők közül a legjobbakat) szemezgetik ki, nekik indítják a mesterképzésüket. De ezzel együtt is igaz: lényegesen magasabb a színvonala a vitának, lényegesen több értelmes érvet kapunk a vitapartnerünktől, ha az a CEU-ról kikerült diák. 
3. Ha a társadalmi igazságosság bajnokai meg is ritkulnának, a CEU elüldözése akkor is túl magas ár: a CEU budapesti jelenléte sokkal több hasznot hajt a nem baloldali, nem liberális (vagy éppen baloldali-liberális, de nem társadalmi igazságosság bajnokaiként viselkedő) társadalomtudósoknak. Majd minden a témában megszólaló társadalomtudós kiemeli, hogy a CEU mennyire beépült a magyar tudományos vérkeringésbe. Más az, hogy a csehek a 90-es évek elején kergették el őket, és építettek ki nélkülük egy (viszonylag) magas színvonalú egyetemi életet, vagy ha mi 25 év együttélés után akarunk megszabadulni tőlük. Útkötöttség – mondja a közgazdász. Kialakult egy munkamegosztás a „felsőoktatási-kutatási piacon”: a társadalomtudományi kutatási infrastruktúra megteremtése jelentős részben a CEU feladatává vált, ő ezt tette a közösen használt erőforrások közé. Ha a CEU megy, akkor ezt pótolni kell. (Persze tegyük hozzá: a CEU azért építhette ezt ki, mert egy olyan egyetemi modellt választott, amelyet a többi magyar egyetemnek nem hagytak. Ők a más egyetemeken veszteséget termelő természettudományos, orvosi karokat nem tartják fenn, ilyen kutatást és képzést nem folytatnak. Ha más egyetemeken is önállóan gazdálkodhatnának társadalomtudományi, közgazdaságtani, jogi karok – forrásaik nem folynának át a természettudományi kutatás-képzésbe –, akkor ott is jobb infrastruktúra lehetne. Más kérdés hogy a természettudományos képzésben pedig lényegesen rosszabb.)
4. Ha a társadalmi igazságosság bajnokai meg is ritkulnának, ez vélhetően még mindig túl kevés ahhoz, hogy igazolja a felsőoktatás még erősebb kormányzati felügyeletét. A javaslat egyértelműen a mindenkori kormányzat akaratától tenné függővé, hogy milyen egyetemek folytathatnak tevékenységet Magyarországon. Lehet, hogy sokaknak tetszik a mai kormány, de ez a javaslat nem azt tartalmazza, hogy ez a kormány, szabhatja meg ezt, hanem a mindenkori kormánynak ad felhatalmazást. Ha a következő akarja majd (és ahogy az SJW-kel folytatott „baráti” beszélgetésekből, megjegyzésekből pontosan tudja az ember: vannak nem kevesen, akik akarják), akkor a következő a keresztény egyetemek ellen fordíthatja ugyanezt a fegyvert. Lesz hivatkozási alapjuk.
   Ráadásul, az, hogy az állam tart fenn egyetemeket eddig sem védett attól, hogy azok nagy számban termeljenek SJW-ket. Sőt, a kiemelt egyetemmé előlépett, kivételezetten kezelt NKE-n is szép számmal látunk ilyen hallgatókat, oktatókat. Az állami kontroll védelmet ez ellen szinte semmit nem ad. Viszont rengeteg kárt okoz. Az egyetem, mai formájában a keresztény Európa – az egyház mellett – talán legfontosabb hagyatéka. Az egyetemek gyakorlatilag kezdettől fogva megengedhetetlenül magas számban bocsátanak ki meggyőzhetetlen „értelmiségieket”. Aki nem hiszi, nézzen utána a középkori egyetemeken zajló „vitáknak” – amelyek bizony ugyanolyan (ha nem még nagyobb) atrocitásokhoz vezettek az eltérő teológiai álláspontok hirdetőivel szemben, mint amit ma látunk az USA-ban! És a keresztény Európa, nem utolsó sorban az azt irányító, formáló Egyház ezzel együtt is az intézmények autonómiája mellett állt. Mert, úgy vélte (és úgy tűnik, az évszázadok igazolták is), hogy hosszú távon több az előnye, mint amennyi kárt rövid távon ezen demagógok kibocsátása okoz.