Hit és kockázat: avagy mi is a felelős hozzáállásunk a kockázatokhoz

 

(Jelen írás teljes terjedelemben a Görögkatolikus Szemlélet 2016 decemberi számában jelent meg: http://hd.gorogkatolikus.hu/Megjelent-a-Gorogkatolikus-Szemlelet-karacsonyi-szama-2016-december-20)

null_7480604e473d2524.jpgSokszor halljuk, hogy aki mer, az nyer, vagy éppen kockázat nélkül nincs hozam. Mindeközben folyamatosan „kísér” minket a biztonság kultúrája is. Télen ne menjünk a hidegbe, ne menjünk messzire, ne menjünk tömegbe. Aztán pont valamit el is veszítünk mindeközben.

Nap, mint nap szembesülünk kockázatokkal. Nemcsak azok kezelnek kockázatokat, akiknek ez a szakmájuk, sőt hivatásuk, hanem mindenki. A közgazdasági alapdefínició (Frank H. Knight 1921-es művét idézve) a kockázat "a statisztikai eszközökkel mérhető bizonytalanság." Persze megjelennek részletesebb definíciók is, a Wikipedia-t idézve: "A kockázat valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége." A kockázat kapcsán nemcsak az fontos, hogy hányszor fordul elő (gyakoriság) és mekkora esemény következik be (autó meghúzása vagy totálkár), hanem az is, hogy hogyan értékeljük (mit tartunk kockázatnak és mit nem: általában a hullámvasutazást nem tartják kockázatosnak, én például csak becsukott szemmel tudok felülni), illetve, hogyan reagálunk (például kenuval egy fa felé tartva a másik irányba dőlve beborulunk a vízbe, vagy éppen félrerántva a kormányt elkerülünk egy ütközést, de egy másikba beleszaladunk, vagy éppen pont elkerüljük a balesetet).

....

Ha teológiailag nézzük számos kérdés merül fel, többek között nagyon mély kérdések. Einstein megfogalmazására építve alapvető kérdés, hogy „Isten kockázik-e a világegyetemmel.” Laikus testvéréként nem vállalkoznék a tökéletes válaszra e kérdésben, de szempontokat felvetnék. Vannak, akik úgy gondolják, hogy minden „előre meghatározott” módon alakul, ugyanakkor van az a nézőpont is, hogy Isten tudatosan helyezte a kockázatot a világba. A kockázat, a véletlenszerűség, az nem jelent zűrzavart. Gondoljunk csak egy hangyabolyra, amiben egy-egy hangyát megfigyelve rendszernélküli mozgás látható, de ha a kerek egészet tekintjük, a hangyák nagy rendben vannak együtt. Mindez azt jelenti, hogy egyéni szinten mégiscsak kockázatos helyzeteket láthatunk, miközben az összkép az egy szép rend lehet. Ha mélyebben utána gondolunk az Élet a kockázat és bizalom közötti „erényes” ciklusból áll, és az, hogy szabad akaratunk azzal mutat éppen jó összhangot, hogy kockázatos helyzetek vannak, hiszen automatikus világban pont épp döntéseink felelősségével nem tudnánk szembesülni. A kockázatvállalási hozzáállás azt jelenti, hogy megbirkózunk a bizonytalansággal, azzal, hogy elfogadjuk a potenciális veszteségeket, egyúttal összességében pozitív kimenetelt várunk. Egy teológia és kockázat viszonyát vizsgáló tudományos cikkből idézve „a jóakaratú Isten által teremtett világ kockázatvállalási attitűdre hív minket és hosszú távon jutalmazza azt hosszú távon.”

...

A kockázatok megfelelő kezelése természetesen nem csak a gazdasági életben, hitünkben is fontos. Carlo Maria Martini bíborossal készület egy interjúkötet „A hit kockázata (Éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben)” címmel. Amiben kockázatvállalásra, vagy ahogy Ő megfogalmazza „bátorságra” hív minket: „Éppen azért, mert félős vagyok, ha kétségem támad, magamnak is mondogatom: bátorság. Ábrahám bátor ember volt. Amikor Isten megszólította, egyből felismerte őt. Felkelt, hogy messze-messze elvándoroljon és otthagyta a hazáját, a barátait, a szülői házat. Isten a bizonytalanba hívta őt – és Ábrahám útnak indult. Volt bátorsága a döntéshez. Így aztán sokak számára lett áldássá. A zsinagógákba, templomokban és mecsetekben a mai napig is az ő kitartó hűségének erejéből élnek. Ábrahám minden hívő és Istenben bizakodó ember atyja. Haladunk a jövő felé, elsőként is a fiatalok, és új utakat keresünk az emberiség számára. Ábrahámmal együtt ezt mondom a barátaimnak: bátorság! És szeretném, ha több lenne belőle mindannyiunk szívében, akik az Egyházban élünk.”

Utóirat: A cikk megjelenése után bukkantam rá Ferenc pápa egy üzenetére, ami 2016-os Jézus szíve ünnepén elmondott beszédéből származik. "Krisztus papja mer kockáztatni, iránytűjét a távol lévők felé állítja be". "Pásztor, és nem a nyáj ellenőre, küldetését nem ötven vagy hatvan százalékosan végzi, hanem egészen átadja önmagát. Keresésre indulva talál, és azért talál, mert kockáztat. Ha a pásztor nem kockáztat, nem talál. A csalódások után sem áll meg, a fáradozások közepette sem adja meg magát"