Tegnap volt egy rendezvény. Különböző hátterű, alapvetően társadalomtudományi és gazdasági területről érkező értelmiségiek voltak, voltunk jelen. Az elhangzottak 20 évvel, 50 évvel, de akár 100 évvel ezelőtt is elhangozhattak volna.  Sokszor felmerül, hogy nincs új a nap alatt. De az a fontos, hogy a gondolkodók tudjanak együtt gondolkodni, értelmesen vitatkozni. Közösségben. Amíg ez megvan, addig van remény. Michael Novák "A demokratikus kapitalizmus szelleme" című művében alábbiak szerint hivatkozik az egyén közösségi mivoltjának ideáljára (178.o):

"A demokratikus kapitalizmus ideáljának megfelelő egyén kötődik azokhoz az értékekhez, melyek keresztüllépnek a történelmi korszakokon és a kultúrális határokon - mint a személyes méltóság, a szabadság és az igazságosság és az emberi jogok. A polgári életet az aktivitás, az önkéntesség és a kölcsönös szövetkezés jellemzi. A polgárság gyakran arra is hajlamos, hogy eltúlozza a saját bűnösségét. Persze ha túl gyakran hangzanak el ezek a vádak, akkor végül unalommal és apátiával fog reagálni... A középosztálybeli egyén ideálja nem a magányos, elszigetelt, önös egyén. Az egyén legyen független, és támaszkodjon önmagára. Ugyanakkor legyen aktív tagja is több közösségnek, legyen nyitott a szűkölködők kérései iránt, legyen jólinformált a világ dolgairól, törődjön problémáival. A középosztály ideálja közösségi. Sokrétű tevékenységei, jótékonykodása, önkéntes vállalkozásai nem magyarázhatók másképp. Ha a demokratikus kapitalizmus ideálja közösségi, akkor a család par excellence a realizmus és az önmérséklet iskoláját jelenti e társadalom számára."