A Húsvéti ünnepkörben többször elhangzott, végiggondolhattuk, hogy  keresztvitel és keresztre feszítés nélkül nem érthetjük meg feltámadás titkát, a feltámadás öröme csak Nagypéntek bánatán vezet. Hiszen  "úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16). Elég profánnak tűnik a gondolat, de nekem a mostani húsvéti időszakban az átváltások (trade-off) közgazdasági fogalma jutott eszembe.

A szerte a világban alkalmazott "mainstream" közgazdasági könyvekben is megjelenik ez a fogalom. Mankiw A közgazdaságtan alapjai című "tankönyvében" is az első alapelv, hogy: "Az emberek átváltásokkal" szembesülnek: "Ahhoz, hogy megkapjunk valamit, amit szeretnénk általában le kell mondanunk valami másról, amit szintén szereténk. Amikor döntést hozunk, egyik célunkat feladjunk egy másikért, átváltunk közöttük (trading off)". Ezt Victor Claar az "Economics in Christian Perspective" című könyvében úgy fogalmazza meg, hogy "Minden, amit teszel van valami, amit nem tettél meg".  Az "átváltás" így egy lehetőségköltségre utal, hiszen feladtunk egy leginkább preferált alternatívát. Az átváltás áldozatot jelent bizonyos dolog érdekében. Amennyiben például közgazdaságtant tanulunk, közben lemondunk arról, hogy abban az időben pszichológiát tanuljunk, vagy miközben blogposztot írunk, akkor lemondunk arról, hogy a gyermekünkkel játszunk. Azaz a sokszor hangzó mondás szerint "nincsen ingyen ebéd".

A gazdaságpolitikai döntéshozók is folyamatosan átváltásokkal szembesülnek, például hatékonyság versus egyenlőség dilemmájával. Természetesen ebből még nem következik az optimális döntéshozatal, de fontos (ahogy Mankiw fogalmaz), hogy az "emberek csak akkor hozhatnak jó döntéseket, ha tisztában vannak a rendelkezésre álló lehetőségekkel. A közgazdaságtan tanulmányozása ezért az átváltások fontosságának felismerésével kezdődik". Továbbá az átváltások felismerése nem szükségszerű, hogy sarokmegoldásokhoz vezessen, azaz "a társadalomnak nem kell feladnia a környezetvédelmi célokat, csak mert a környezetvédelmi szabályozás csökkenti az anyagi jólétet" (teszem hozzá, hogy "első körös hatásként").

A keresztény hit fantasztikus titka az, hogy rávilágít arra, hogy a lemondásaink egyúttal nagy nyereséget jelentenek. A legnagyobb jutalom ára is a küzdelem. A tékozló fiú is csak akkor értette meg a sok jót, amikor távol került róla. Szent Pál is megfogalmazza a Filippibelieknek írott levelében (Fil, 1:21-26). "Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. De ha az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor nem tudom, mit válasszak. A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak. Mivel meg vagyok erről győződve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti előrehaladásotok érdekében, és hitből fakadó örömötökre,hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok" 

A húsvéti időszak fő üzenete, hogy a Kereszt az Élet fájává válik. Isten Fiána szenvedése révén kaptunk megváltást. Ő az Első, de mégis Utolsó lett, hogy aztán Első legyen. Ahogy Spurgeon 19. századi prédikátor megfogalmazza: "A golgotai kereszt az a gerenda, amelyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülnek."