Megjelent a Görögkatolikus Szemlélet 2015. téli számában

Azt hiszem minden laikus foglalkozást űző ember számára fontos kérdés, hogy hitét hogyan tudja összeegyeztetni a foglalkozásával, találóbban megfogalmazva civil foglalkozásunkkal hogyan tudjuk hitünket építeni, hitvallásunkhoz hozzájárulni. Én is ezt keresem régóta, ami közgazdászként nem mindig egyszerű, sőt néha kifejezetten nehéz. Ebben az útkeresésben volt egy kitüntetett pont: még 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémián tartott az Acton Institute nevű amerikai egyesült államokbeli és az Europa Institute bécsi székhelyű „agytrösztök” Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban címmel konferenciát. Itt találkoztam sokakkal együtt először azzal a gondolattal, hogy keresztény hit és gazdaság összeegyeztethető, sőt össze kell egyeztetni a kettőt: egyrészt a szabad piacgazdaság legbiztosabb alapja a keresztény hit és szeretet, másrészt a szabad piac biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.

A főállásom és család mellett kevesebb idő jut rá, de 2008 óta követem az Acton Intézet blogját és rendezvényeit. Az Acton Intézetet 1990-ben alapította egy katolikus lelkész, Robert Sirico atya és Kris Alan Mauren közgazdász az USA Michigan Államának Grand Rapids városában. Az Acton Intézet Lord Acton 19. századi angol, katolikus történész munkásságával összhangban hit és szabadság egymásra hatását elemzi, egyúttal a szabad, erényes és emberséges társadalmat támogatja. A hit és a szabadság a mély megértését vallási, az üzleti és a tudományos szféra körében tartott szemináriumokkal, publikációkal és tudományos tevékenységekkel segítik. Mindezt annak reményében teszik, hogy igazolják a kompatibilitást a hit, a szabadság és a szabad gazdasági tevékenységek között, és azt, hogy vallási vezetők és vállalkozók hozzájárulhatnak olyan társadalomhoz, amely biztonságos, szabad és erényes.

Lord Acton munkássága során kiemelten fogalkozott a szabadság kérdésével. Arra a következtetésre jutott, hogy az Egyház híven a tudományos, történelmi és filozófiai igazságra való törekvéssel, és az egyéni szabadságjogok politika világában történő támogatásával a saját küldetését tölti be[1]. Horkay Hörcher Ferenc egyik Vigila-beli cikkét idézve[2]: „Lord Acton liberalizmusa azt jelenti, hogy gondolkodásában kitüntetett értékként szerepel az ember szabadsága. Katolicizmusa pedig annyit tesz, hogy nem pusztán egy álláspont az övé a sok közül Egyház és Állam viszonyáról, hanem olyan álláspont ez, amely a katolikus gondolati hagyomány felől veszi szemügyre e kétféle társulási mód viszonyát.” Lord Acton munkásságában kiemeli, hogy a katolikus szabadságfogalom nem azt jelenti, hogy képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk, hanem „annak jogát, hogy képesek legyünk azt tenni, amit meg kell tennünk”. „Az önmérsékletet össze lehet és össze is kell egyeztetni a szabadság katolikus elképzelésével.” Így a politikai szabadságjogok a vallásszabadságot támogatják.

Az idén 25 éves Acton Intézet (acton.org) immáron 10 éve megrendezi Acton University nevű nyári egyetemét, konferenciáját. Ennek a négynapos rendezvénynek az a célja, hogy a résztvevők a világ minden tájáról mélyítsék tudásukat, és integrálják filozófiai, keresztény teológiai és közgazdaságtani ismereteiket. Az aktuális hirdetést látva 2014 novemberében érett meg bennem a gondolat, hogy jelentkezzek erre a rendezvényre, melyet 2015-ben júniusban tartottak meg. Eddigi tudományos és gazdasági életben elért teljesítményemnek, és Atanáz püspök atya ajánlásának is köszönhetően a konferenciához teljes körű utazási és részvételi támogatást kaptam az Acton Intézet Dignitatis Humanae ösztöndíjának köszönhetően. A Dignitatis Humanae a II. vatikáni zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozata, amely hangsúlyozza, hogy az emberi személy méltósága és vallásszabadság szorosan összefügg.

Nagyjából május közepe óta egyre izgatottabban vártam a napot, amikor felülök a repülőre, „elszállok” oda messzire, én a „sajószentpéteri srác” és egy európai átszállás után landolok az Egyesült Államokban. A közel 500 főnyi közönség (papok és laikusok, tudósok és üzletemberek, diákok és szeniorok, filozófusok és közgazdászok) részvételével zajló rendezvényen sok-sok különböző előadást lehetett meghallgatni, kisebb, csoportokban szemináriumi jelleggel intenzívebb diszkusszióban részt venni. Nekem, mint először résztvevőnek négy alapozó kurzuson kellett részt vennem: keresztény antropológia (1), a kormányzat keresztény nézőpontja (2), közgazdasági gondolkodás (3) és a szabadság bibliai alapjai (4). A Dignitatis Humanae Ösztöndíj Program keretében pedig két vallásszabadsághoz kapcsolódó előadást hallgattam meg: Istentisztelet vagy részvétel: a vallás szerepe a közéletben és vallásszabadság (1) , illetve az Amerikai Alkotmány 1791-ben elfogadott Első kiegészítése (2) témájában, ami a vallásszabadságról és a véleménynyilvánítás szabadságáról szólt. Ezen túl számos kurzuson vehettem részt, ami többek között chicagói közgazdaságtani iskoláról, Keynesről és kritikájáról, osztrák közgazdasági iskoláról, a jócselekedetek spirituális veszélyeiről (hogyan kell megelőzni karitatív munkatársak kiégését), Európa kríziséről szólt. Az intenzívebb programok mellett esténként a vacsorák mellett nagy plenáris előadások voltak. Az esti előadások után pedig kötetlen, kis rágcsálnivaló, bor, üdítő vagy éppen sör (lévén Grand Rapids az USA No.1. sör városa) melletti beszélgetések a Grand folyót szemlélve. Természetesen a hitről való beszéd hiábavaló, ha elmarad az istentisztelet: ennek szellemében minden reggel a programok előtt szent misén / istentiszteleten lehetett részt venni. Bizánci szertartású liturgia nem volt, így magam az istentisztelet sokszínűség éltem meg: részt vettem a „rendes” II. vatikáni zsinat szerinti liturgián, illetve tridenti rítusú liturgián, egyúttal elsősorban a protestáns testvéreket megcélzó istentiszteleten.

Az előadások közül hármat emelnék ki, amik igazán nyomot hagytak bennem. Első délután, a program kezdetén, rögtön a regisztráció után a Dignitatis Humanae ösztöndíjasok számára egy külön fogadás volt, ahol Michael Novak, a 82 éves teológus, egyetemi professzor, a vallás és szabadság viszonyát vizsgáló, a meghatározó, ugyanakkor diktatúrákban gyakran szamizdatként kiadott, magyarul is megjelent Demokratikus kapitalizmus szelleme című könyv szerzője adott elő. A szlovák gyökerekkel rendelkező szenior professzornak fő üzenete az volt, hogy a Biblia egészében arról szól, hogyan adunk, adhatunk szabad választ Isten hívására. Samuel Gregg, az Acton kutatási igazgatója egyrészt az Acton Egyetem kapcsán a legpatinásabb egyetemek jelmondatai kapcsán hívta fel a figyelmet, mit is kell képviselnünk, mit is kell tanulnunk: Veritas (Igazság, Harvardi Egyetem), Dominus Illuminatio Mea (Az Úr az én világosságom, Oxfordi Egyetem). Másrészt XVI. Benedekről és Európa kríziséről tartott előadásában kiemelte, hogy el kell feledni az azonnali megoldások illúzióját (ezt az elmúlt hetek történései is bizonyítják számomra) és dolgozni kell, szem előtt tartva életünk spirituális gyökereit is. XVI. Benedek megfogalmazása szerint szükség van kreatív kisebbségre: hosszú távon gondolkozó, nyitott közegre. Az utolsó esti záró fogadáson pedig Kris Mauren és Sirico atya felidézte az intézet alapítását, a kapott ajándékokat, így azt is, hogy milyen frenetikus élményük volt 25 éve Magyarországra jönniük megérezve a magyar emberek szabadságvágyát és a megélt változásokat. A rendezvény külön érdekessége volt, hogy pont akkor jelent meg a Laudato Si című enciklika, amire a helyszínen is már több reflexió is érkezhetett. Szomorú megbeszélnivalót pedig a dél-karolinai afroamerikai protestáns közösség elleni rasszista támadás jelentett.

A konferencián sok-sok emberi találkozásban vehettem részt, többek között egy szlovák kollégával, aki szintén banki területen dolgozik, egy nigériai római katolikus pappal, aki a Boko Haram iszlámista terror szervezettől fenyegetve végzi nap, mint nap szolgálatát, vidáman, mosolygósan, egy hatgyermekes, gyermekeit otthon tanító texasi családanyával, aki tanulásvágytól fűtve vett részt fiával a konferencián, vidám, nyitott latin-amerikai egyetemistákkal, amerikai ortodox lelkészekkel, fiatalabb vagy éppen idősebb amerikai egyetemi oktatókkal, akik nyíltsággal érdeklődtek a magyarországi viszonyok iránt. Az utam során meg lehet érezni az Egyesült Államok, a világ egyik vezető hatalmának súlyát, a fogyasztói társadalom ellentmondásait, egyúttal azt is, hogy nem véletlenül az Egyesült Államok rendelkezik az egyik legnagyobb súllyal minden téren, és azt is, hogy mekkora intellektuális kapacitás halmozódott ott fel és sok-sok Európa iránt érdeklődő, hitében és szakmájában igényes szakember jár-kel arra.

Emellett az amerikai programom külön érdekessége volt, hogy az Acton rendezvénye előtt két napot, a Calvin College-on az USA reformátusainak akadémiai fellegvárában tölthettem, hiszen Grand Rapids holland reformátusok alapították. Károli Egyetemen lévő oktatói státuszomhoz kapcsolódva kerülhettem én oda. A Calvinon nagy örömmel és készséggel fogadott Kurt Schaefer közgazdaságtani tanszékvezető, a Keresztény Közgazdászok Társaságának és a folyóiratának, a Hit és közgazdaságtan-nak egyik vezetője. Az egyetemi campuson, a szíves vendéglátásban érezni lehetett a Calvin jelmondatát: „A szívem kínálom Neked, Istenünk, azonnal és őszintén." Bízom benne, hogy én is jól képviseltem a Krisztushoz hű hazai görögkatolikusságot, miközben sok mindent tanultam, filozófiáról, közgazdaságtanról, de saját hitemről. Végül felmerül a kérdés, hogy mit tudok tenni a sok jóval, amit kaptam e során az egy hét során? Azért szeretnék tevékenykedni, hogy főállásban a gazdasági életben végzett tevékenységem során megmutathassam, hogy hit és gazdaság összeegyeztethető, lehet erényesen is ténykedni. Egyúttal az is fontos, hogy amit tanultam, tapasztaltam oktatói és a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet (ip2moral.blog.hu) keretében végzett „gondolatmegosztó” tevékenységem során továbbadhassam, úgy általában is, és a görögkatolikus közösségben is. De önmagában egy ilyen lehetőség csak a kezdet volt, folytatni kell a tanulást, és ki kell tartani benne, hiszen összhangban az újszövetségi idézettel „ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket”.

[1] http://www.acton.org/pub/religion-liberty/volume-3-number-1/lord-emerich-edward-dalberg-acton

[2] Horkay Hörcher Ferenc: Politikai üdvösségtanok Valláshoz hasonló evilági hatalomgyakorlás a modernitásban, http://vigilia.hu/regihonlap/2005/8/horkay.htm