Ma éjfélkor mindenkinek (barátainknak, rokonainknak, ismerőseinknek) Boldog Új Esztendőt kívánunk. Persze, abba, hogy mi is a boldogság, csak ritkán gondolok bele én is. Többnyire nagy fordulópontoknál gondolom át én is ezt. Persze a saját gondolatok mellett azért fontos mások bölcsességének meghallgatása. Az emberiség jelentősebb részének nem azt jutna eszébe, hogy egy volt jegybankár, nem is akármelyik jegybank, hanem az USA-beli FeD volt elnökének egy beszédét vegyük elő. Pedig érdemes, már csak azért is, mert rácáfol a szokásos sztereotípiára, hogy egy főáramú (mainstream) közgazdászt csak a pénzben mért hasznosság érdekli. A Dél-Karolinai Egyetem 2010. májusi diplomaosztóján Ben Bernanke The Economics of Happiness, azaz a "A Boldogság közgazdaságtana" címmel tartott előadást, útravalót adva a végzős diákoknak. Azt hiszem sokan hallhattunk már unalmas évzáró beszédeket, de ez semmiképpen nem volt az és emlékeztetett arra, amikor az én egytemi diplomaosztómon a Befektetések tanszék egyik vezető oktatója arra hívta fel a figyelmünket, hogy pénzügyesként a feladatunk a közjó szolgálata is.

A jegybankelnök tartalmas beszédéből két központi szálat idéznék most fel. Egyrészt emlékeztetett a Dél-Karolinai Egyetem egyik leghíresebb oktatójára, Richard Easterlinre, aki azt találta, hogy ha egy országban elérik az alapvető életszínvonalat, akkor utána nem jeleznek nagyobb boldogságot az emberek, másrészt gazdag országok polgárai nem érzik sokkal boldogabbnak magukat, mint a szegényebb, de azért már az "alapvető" szinten túllévő, nyomorból kiemelkedett ország polgárai. Ezt a látszólagos ellentmondást nevezi a közgazdaságtan Easterlin paradoxonnak. A népi bölcsesség is ad választ erre a paradoxonra (a pénz nem boldogít, illetve idézhetem édesapámat, aki mindig azt mondta, hogy "Fiam mindig az kell, ami nincs"), de a közgazdasági elemzések is azt mutatják, hogy ebben a helyzetben bejöhet az irigység faktor. Azaz, hiába van meg az embernek "mindene", ha a szomszédainak, többségüknek nagyobb háza, nagyobb autója van, akkor az ember "esendő" és elégedettsége csökken. És itt jön be a Bernanke által bemutatott üzenet második általam idézendő fonala: az, hogy boldogak vagyunk több tényezőn múlik, amik túlmutatnak azon, hogy anyagi javainkat összemérjük másokkal:

• az ember társas lény: a boldog emberek több időt töltenek együtt barátaikkal és családjukkal, társadalmi és közösségi kapcsolataikra nagyobb hangsúlyt fektetnek
• képesek megérezni a "flow" élményt (nem részletezném itt, de a Csíkszentmihályi Mihály által kifejlesztett koncepció lényege, hogy munkában megérezzük az életörömöt, mintha csak hobbit végeznénk
• azt érzi az ember, hogy kontrollálja az életét
• végül az ember nem csak pusztán alkalmazkodik a körülményekhez, hanem azokban megtalálja a kedvező pontokat, hálát ad azokért.

A boldogság titkát nehéz megérteni, különösen a szélsőséges helyzetben lévő emberek számára. Annak, akinek fedél van a feje felett, fűtött a lakása, mint nekem, szinte lehetetlen a nyomorban tengődők napi szenvedését átérezni. Mégis meg kell ezt tennünk és végiggondolnunk, hogy mitől is vagyunk mi igazán boldogok. Bernanke jegybankelnök adekvát választ a számunkra, és ahogy ezen poszthoz alkalmazott képen látható Timorban is lehet mosolyogni, a burkolatlan, földúton állva, várva az istentiszteletet, amit bizonyára hasonlóképpen mosolygó verbita szerzetesek végeznek.