Az évkezdő szent: Nagy Szent Bazil, a józan gondolkodás kelyhe

0101circumcision.jpgAz Óév végeztével az Újév kezdetén értékeljük az elmúlt évet, jövőbe tekintünk, terveket fogalmazunk meg. Az új év új lehetőséget teremt arra, hogy BÚÉK jókívánságot ne csak a Boldog Új Évet Kívánok rövidítéseként értelmezzük, hanem az év kezdetével szívünkbe ültessük az Igazit: Bízd Újra Életedet Krisztusra!. Ebben a folyamatban segít az is, ha az Egyház szentjeit magunk elé példaként állítjuk. A keleti rítusú katolikus egyház január 1-én Krisztus körülmetéltetése mellett Nagy Szent Bazil püspököt (330- 379. jan. 1.) ünnepli,  a latin rítusú egyház január 2-án emlékezik meg Bazil püspökről. A magyar nyelven Vazul változatban is használt a Bazil név, melynek jelentése királyi. 

Nagy Szent Bazil nagybirtokos, keresztény szellemű családba született, tíz testvérből három fivér lett püspök a családból (Szent Bazil, Nisszai Gergely, Szebasztei Péter). Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát is a szentek között tiszteljük. Bár a szülei először Bazilt ügyvédnek szánták, tanulmányai során életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel és  otthonába visszatérése után megkeresztelkedett, majd édesanyja, nővére és egyik fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba. Közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Az Életszabályok című munkája, az aszketizmusnak és a folyamatos tanulásnak ötvözetéből összeálló, szabályok a mai napig meghatározzák a keleti szerzetesi közösségek, kolostorok életét. Nevét viseli a bazilita szerzetesrend, melynek férfi és női ága is van.  Szent Benedekre is hatással lehetett a regulája elkészítésekor. A kappadókiai caesaria püspökeként az ariánusok tévtanításai ellen sokat tett és a keleti liturgikus rend egyik meghatározója volt.  

Blogunk témájához kapcsolódóan két témakörben emelnék ki gondolatokat Szent Baziltól: egyrészt, hogy a földi javak kezeléséhez, hogyan viszonyult, másrészt a közösség vezetéséről és szervezéséről mit fogalmazott meg.

1. Szerzetesi lemondás a földi javakról, javak erényes kezelése: Az Életszabályokban kiemeli a mindenről való lemondás erényét a szerzetesek számára, ugyanakkor a lemondást nem a szegénység öncélúságaként példázza, hanem az emberi szokások alól való felszabadulás eszközeként: "a lemondás az ember szívének áthelyezése a mennybe, hogy ott elmondhassa magáról: "A mi hazánk a mennyben van" (Fil 3,20)" (Életszabályok VIII.).  Hangsúlyozza azt is Bazil, hogy amikor lemond a szerzetes vagyonáról, akkor is fontosnak tartja Bazil, hogy azt kellő körültekintéssel tegye és megfelelő helyre adja oda: "A királyi javak intézőjét csupán azért, még nem mentik fel, mert nem sikkasztott több ízben a meglévő készletből, hanem már akkor is elítélik, ha bármilyen gondatlanság miatt annak gyarapítását elmulasztotta. Micsoda ítélet várhat hát arra, aki a már Istennek szentelt dolgok felosztását végzi hanyagul és gondatlanul? Nem éppen a hanyagokra szánt büntetés éri őt is? Hiszen a Szentírás is erre utal: "Átkozott, ki az Úr dolgában gondatlanul jár el." (Jer. 48,10)" (Életszabályok IX.)

Szent Bazil Amphilochiusnak, Iconium püspökének adott tanácsként megjegyezte, hogy “A jó ember … akkor sem fordítja szívét a vagyon felé, ha rendelkezik azzal, és akkor sem hajhássza, ha nem rendelkezik vele. A jó ember nem önző élvezetek céljára kezeli vagyonát, hanem bölcs kezelésre." (Ezt utóbbi idézetet az ortodox egyház társadalmi tanításával foglalkozó Nikolas Gvosdevvel készített Acton interjúból emeltem ki.) Bazil ennek megfelelően legitimnek tartja a nyereség keletkezését, de szükségesnek tartja azt kellő nagylelkűséggel és megosztással kezelni.

2. A közösségi létnek Szent Bazil kiemelt jelentőséget tulajdonít. Bazil fontosabbnak tartotta a szerzetesi közösségi létet, mint a magényos aszkéta léte, azért mert az istenszeretet is úgy nyilvánulhat meg igazán, ha az embertársak felé fordul az ember. Ahogy az Életszabályok I. című kötethez írott bevezetőjében Ivancsó István atya kiemeli: "Egy ember nem kaphat meg minden lelki adományt, többen pedig egymás javára gyümölcsöztethetik azokat. Az alázatosságot és türelmet csak közösségben lehet megtanulni."

Magát az Életszabályokat idézve pedig: "Az együttlakó testvérek közössége tehát olyan, mint egy atlétikai stadion: biztos versenypálya az előrejutásra és a folytonos edzésre, vagyis az Úr parancsairól való elmélkedésre. Célszalagja az Isten dicsősége..." (VII. pont). A közösségi lét kapcsán Szent Bazil nagy jelentőséget tulajdonít a fegyelemnek, engedelmességnek és alázatosságnak, de mindezt nem a hatalom öncélja, hanem a megfelelő és stabil működés érdekében teszi.  

A Bazil által megfogalmazottak Szent Benedek regulájához hasonlóan jó referencia pontot jelentenek a keresztény szemléletű vezetésről való gondolkodás során. Egyrészt a jó vezető példaadását emeli ki: Az elöljáró a kötelességeiket elhanyagolókkal irgalmasan viselkedik, de nem úgy hogy elhallgatja azok bűneit, hanem szelíden bánik velük és "megértően orvosolja őket a kellő mértékű gyógyszer alkalmazásával", egyúttal "éberen figyeljen a jelenre és előrelátóan számoljon a jövővel.Tudjon megküzdeni az erősökkel, és tudja magára venni a gyengék terheit."

Bazil hangsúlyozza azt is, hogy szükséges megfelelő egyeztetés és együttműködés a közösségi szervezeten belül: "Nagyon helyes, ha a testvéri közösség vezetői bizonyos időközönként egy meghatározott helyen összegyűlnek és megbeszélik az előre figyelembe vehető eseményeket, a kényesebb erkölcsi ügyeket, és hogy kinek-kinek milyen a hozzáállása ezekhez. Ily módon, ha valaki hibát követett el, azt a többség ítélete hitelesen nyilvánvalóvá teheti, a helyes intézkedést viszont megerősíti a többség bizonysága". (Életszabályok LIV. pont)