Hogyan lehetünk jó sáfárok?

talenta.jpg

A Szentírás gazdálkodással legegyértelműbben foglalkozó példabeszédei, amelyek a hűséges intéző példázatát állítják elénk, fordítástól függően hűséges szolgát, intézőt, jó sáfárt említve. Máté evangéliuma két részben is foglalkozik azzal, hogy kit tekinthetünk hűséges intézőnek. Máté (24,45-51) azt mutatja be, hogy az a hűséges intéző, aki tevékenyen várja urát, és amíg az késlekedik, addig sem üti-veri a többi szolgát, nem eszik korhelyekkel. Aztán Máté (25, 14-30) bemutatja az öt talentumról szóló példabeszédet, amiben az nyeri el a jutalmát, aki kereskedik talentumaival, szerez érte másikat („jól van, te hűséges szolga…kevésben hű voltál, ezért sokat bízok rád: menj be urad örökébe”), míg a „haszontalan” szolgát, aki csupán elrejti a kapott tálentumot, kivetik a „külső sötétségre”.  Számos érték jelenik meg itt együtt: ötletgazdagság, eredményesség, ugyanakkor óvatosság is (nem az a példa, hogy valaki 5 talentumból szerez 50-et). Jutalmul a jó Isten támogatást ad, aminek alapja a hitelesség (kevésben hű, arra sokat bízunk) és a befogadás.

Lukács evangéliuma is elénk állítja azt, hogy mit jelen hűséges intézőnek lenni, bár azt negatív oldalról fogalmazza meg (Lukács 16,1-13): „Aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is; aki pedig a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték?”.

Közgazdászként könnyű megtalálni a párhuzamokat: oikonomosz a háztartás gazdálkodásával való foglalkozás. Aki ebben tud értékeket felmutatni, az tud nagyobb távlatokban is gondolkodni. Jordan Ballor, az erényes és szabad társadalmat keresztény elvek mentén támogató Acton Intézet vezető közgazdásza fogalmazta meg egyszer, hogy a közgazdaságnak és környezetért végzett felelősségünknek fontos pontja felismerni a közös alapot, ami a jó sáfárság és gazdálkodás között van.

Tóthfalusi István Vademecum: Szokatlan szavak szótára szerint a sáfár szó intézőt, tiszttartót, jószágkormányzót jelent. Aki sáfárkodik, gazdálkodik a rá bízott javakkal. A szó német eredetű (schaffen, Schaffer), angol megfelelője a „steward”. (Érdemes megemlíteni, hogy németül a schaffen azt is jelenti hogy alkotni, teremteni. Aki jól sáfárkodik, Isten társalkotója.)Ferenc pápa is friss, Evangelii gaudium című apostoli buzdításában is említi azt, hogy nekünk nemcsak a teremtés gyümölcseinek haszonélvezőinek, hanem intézőinek, sáfárainak kell lennünk.  XVI. Benedek pápa pedig a Caritas in veritate című enciklikában azt írja, hogy: „Megengedett az ember számára, hogy felelősségteljesen rendelkezzen a természet felett, hogy oltalmazza, hogy használja, és hogy akár új formában, megújuló technológiákkal művelje, úgy, hogy a természet méltó módon befogadja és táplálni tudja a lakosságot, amely benépesíti.”

De mégis hogyan lehetünk jó sáfárok? Erre azt a választ adhatjuk, ha erényesen viselkedünk! Azaz helyes cél érdekében hatékony eszközöket működtetünk. Ennek előfeltétele a megfelelő szakmai felkészültség, tudás. Viszont az fontos, hogy a hatékonyság nem pusztán pénzügyi jellegű hatékonyságot vagy éppen magas szintű szakmai tudást jelent, hanem azt is, hogy azt erkölcs áthatja. A „Menedzsment, ha számít a hit” című könyv alapján XVI: Benedek pápát idézve: „a menedzsment, amely képesnek tartja magát erkölcs nélküli működésre, nincs tisztában a személy realitásával.”(Joseph Ratzinger, Market economy and Ethics in „Ordo Socialis: Making christianity Work in Business and Economy)

A „jó sáfársághoz” az Egyház tanítása is útmutatást ad az erények terén. Ezek közül érdemes kiemelni az úgynevezett sarkalatos erényeket, amelyek Aquinói Szent Tamás szerint olyan készségek, amelyek önmagáért jóvá teszik cselekedeteinket, még akkor is, ha nem érjük el a kitűzött célt: Okosság, mértékletesség, igazságosság és lelki erősség. Ráadásul Bibliai hivatkozásunk is van a Bölcsességek könyvéből („És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.”):

  • az okosság a prudentia latin szó megfelelője, egyfajta előrelátást jelent. Azaz múltbeli tapasztalatok, tudás és előre tervezés alapján képesség a jó döntéshozatalra.
  • a mértékletesség, temperantia önuralmat, a vágyak racionális fékezését jelentik. Azaz például, ha lennének is nagy vízióink, azt próbáljuk mértékletesen megvalósítani.
  • az igazságosság (iustititia: jogszerűség, veritas: igaz dolgokat mutató) a helyes kapcsolatokat jelenti, mindenki megkapja, ami őt illeti. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate című enciklikájában kiemeli, hogy „„Szeretet az igazságban”: ez az az alapelv, amely körül az Egyház társadalmi tanítása forog. Ubi societas, ibi ius: ahol társadalom létezik, ott jog is létezik; minden társadalom kidolgozza a maga sajátos rendszerét az igazságossággal kapcsolatban. Ám a szeretet túlhalad az igazságosságon, mert szeretni annyi, mint adni, odaadni a másiknak azt, ami az „enyém”; ugyanakkor a szeretet soha nem létezik igazságosság nélkül, amely azt követeli, hogy megadjuk a másiknak azt, ami az „övé”, ami léte és működése alapján megilleti.”
  • végül pedig a lelki erősség, a bátorság (latinul virtus) következik, amely a túlzott és elégtelen bátorság közötti középutat jelenti. Hiszen a vakmerő bizakodás Isten irgalmában a Szentlélek elleni bűnök között van.

A jó sáfárság kapcsán fontos megemlíteni a közgazdaságtanban sokszor hangoztatott megbízó-ügynök problémát. A megbízó–ügynök probléma a megbízó és az ügynök közötti szerződés megkötésével keletkezik, melynek értelmében az ügynök valamilyen tevékenység elvégzésére köteles. A probléma az, hogy a megbízó nem ismeri az ügynök cselekedeteit, amelytől azonban a mindkettőjük által elérhető hasznossági szint függ. Ez az ügynök cselekedetében rejlő kockázat a morális kockázat, ami előjöhet akkor is, ha részvényesek vagyunk egy vállalatban és a vállalatvezetés cselekedeteitől függ befektetésünk értéke, de akkor is, ha egy valódi ügynökön keresztül veszünk biztosítást vagy egy ügynök ad el helyettünk biztosítást. Általában három megoldás szokott megjelenni a problémára a téma közgazdasági elemzésében:

1. Teljes körű, ösztönzés kompatibilis szerződések kötése, amiben kötelezettségek, jogok, jutalmak és büntetések teljes körűen és optimálisan vannak szabályozva. Ez gyakorlatban lehetetlen feladat.

2. Reputáció: azaz ha egyszer elvész reputáció, azt nem, vagy csak nagyon nehezen lehet visszaszerezni.

3. Folyamatos együttműködés, azaz a közös munka. Ha egyszeri "játék" nem optimális egyensúlyra vezet, akkor az együttműködés sorozata ("ismétléses játék") elvezetheti az együtt dolgozó csoportot egy viszonylag kedvezőbe.

Ezek a megoldások azonban nem térnek ki az optimális megoldást  tökélesítő erényekre, így például hűségre és szeretetre. Így általában is, de adventi készülődés során is érdemes szívünkben hordozni Pál apostol korinthusiaknak írott üzenetét (1Kor 4,1-3): „Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait. A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen.”

(A bejegyzés a Magyar Katolikus Jogászok Társulásának adventi találkozóján elhangzott előadás első részének kiegészített leirata)