A kapitalista miniszterelnök, akinek első útja a pápához vezetett

mazowieczki_IPII.jpgTadeusz Mazowiecki (1927 április 18. – 2013 október 28.).

Lengyel katolikus politikus. A (kommunista párt által felügyelt) katolikus párt színeiben politizált egészen 1970-es évekig. Annak belső ellenzékéhez tartozott. Több vérengzés kapcsán is felszólalt a Sejmben. 1976 után nem engedték neki, hogy újra képviselő lehessen. 1980 a Szolidaritás mellett találja. Az utolsók közül szabadul a fogságból. 

1989-ben a kerekasztal-tárgyalások résztvevője, majd amikor a részlegesen szabad választásokon a Szolidaritás elsöprő győzelmet arat, végül őt bízza meg Jaruzelski tábornok kormányalakítással.

Rövid, kétéves kormányzása alatt alapvetően átalakítják a lengyel alkotmányos rendszert, és elindítják a - miniszterelnök-helyetteséről, és pénzügyminiszteréről Leszek Balcerowicz-ról elnevezett - sokkterápiát: a szocialista gazdasági rendszert radikális módszerekkel (roppant gyorsan), komoly szociális feszültséget okozva felszámoló, a kapitalista működést megalapozó gazdasági reformot. Ezek a változások vezetnek oda, hogy a huszonéve lenézett, viccek tárgyát képező Lengyelország, lengyel gazdaság és lengyel társadalom ma sokunk irigységének tárgya (lenne, ha az irigység nem lenne bűn...)

Később az ENSZ-megfigyelő ajugoszláv háborúban, ahonnan épp azért távozik, mert az ENSZ-ben összegyülekező hatalmak nem hajlandóak semmit tenni a népirtás ellen.

Tadeusz Mazoviecki első útja miniszterelnökként II. János Pálhoz vezet, hogy megköszönje neki a támogatást, amit a korábbi években a lengyel nép tőle kapott.
Katolikus volt, és a lengyel kapitalizmus (egyik) újjáépítője.