Visszetérünk

07-John_Paul_II_with_hockey_stick.jpgHosszabb szünet után újra itt a világ egyik legérdekesebb és legszórakoztatóbb időtöltése. Újraindul az észak-amerikai jégkorongliga, az NHL. A világ legjobb sportja, a világ legjobbjainak előadásában. (Nem nyitok vitát arról, hogy  ez-e a világ legjobb sportja; hogy Messi, a kitudja-hányadik Ronaldo/inho összemérhető-e Ovecskinnel vagy Crosbyval; hogy a tikitaka, a rugd-és-fuss említhető-e egy napon egy forecheckinggel; egy színészkedő focista hogyan viszonyul egy bodicsekhez. Aquila non captat muscas.) 

Ez a hír itt most nem csak programajánlóként szerepel. Ugyanis aki figyelte az elmúlt hónapok történetét, amíg a bajnokság a munkaadók (a liga) és a munkavállalók (a játékosok) közötti vita miatt szünetelt, az könnyedén felismerhette ebben, hogy sok posztmarxista elmélettel szemben, a XXI. század elején (még az angolszász munkajogi környezetben) sem tudják a munkaadók kizsákmányolni a munkavállalókat. Itt is a két egyenrangú fél közötti alkut láttunk. Nem volt alá-fölérendeltségi viszony. A két fél közötti szerződést lehet módosítani, újraírni (ezt akarta a munkaadó), de amennyiben ehhez a munkavállaló nem járul hozzá (így kezdődött a vita a nyár végén), akkor nem lehet őt munkára kényszeríteni.

A munkavállalók a vita során nem voltak kiszolgáltatottak - szemben a szolgáltatás fogyasztóival a nézőkkel. A munkavállalók a zsarolásig menő kemény eszközöket vetettek be. Például az időközben a másik nagy ligában az orosz központú KHL-ben játszó sztárok közül többen jelezték, hogy "nincsenek rászorulva az NHL-re, maradhatnak ők ott is, jól érzik magukat .

Érdemes felfigyelni arra is, hogy a vita - bár a kellően egysíkú  tudósítók jelentős része arra szűkítette le - nem arról szólt, hogy mennyi pénzt kapjanak a játékosok. hogy miképpen oszoljon meg a liga bevétele a munkavállalók (játékosok) és a tőkések (klubtulajdonosok) között. A játékosok első pillanatban elfogadták, hogy a liga hosszabb távú pénzügyi biztonsága miatt csökkenjen a részesedésük a bevételből. (Bár persze kisebb nagyságú, és fokozatosabb csökkenést akartak, mint a klubtulajdonosok.) A vita nagy része a munkaviszony egyéb elemei körül zajlott. Például akörül, hogy a fiatal játékosok hány évre kötelezzék el magukat a mellett a klub mellett, amely még fiatalon bizalmat helyez beléjük, pénzt fektet a NHL-szintre fejlesztésükbe, kockázatot  vállal ezért. (A világ más helyein zajló politikai vitákkal való hasonlóság talán nem csak a véletlen műve...) Vagy akörül, hogy egy szerződés lejártakor, a korábbi munkaadónak legyen-e és meddig "elővásárlási joga" (kicsit pontosabban: legyen-e olyan lehetősége, hogy adott minőségű ajánlat megtétele esetén kvázi automatikusan meghosszabbodik a szerződés*.)

A vitában azt is láthattuk, hogy a munkavállalók követelése sem a saját jólétük biztosítása lehet. Az első ellenajánlatukban, amellyel a liga első ajánlatát visszautasították, ők vetették fel, hogy a tárgyalásoknak ki kellene terjedni arra is, hogy a gazdagabb és a szegényebb klubok között valamiféle kiegyenlítődés induljon el. javasolták, hogy a gazdagabb klubok bevételeiből támogassák a szegényebbeket - nagyobb versenyt, élvezetesebb bajnokságot (ha lehet még ezt fokozni...), jobb minőségű szolgáltatást kínálva ezzel a fogyasztóknak. (A nálam kevésbé jóhiszemű elemzők persze ebben nem valamiféle szolidaritási, illetve fogyasztó-orientált elemet láttak, hanem inkább a klubtulajdonosok megosztására tett kísérletet. Divide et impera.)

Persze lehet mondani, hogy ez nem a "tipikus munkaügyi vita". A játékosok nem tipikus munkavállalók, hanem "sztárok". Ők többet megengedhetne maguknak, és a gazdaság más részein ugyanúgy megmarad a munkavállalók kizsákmányolása. Ha így is lenne (a magam részéről ugyan ebben nem hiszek - de fogadjuk el egy pillanatra), akkor is felmerül a kérdés: ezek szerint van menekülés a kizsákmányolás elől a forradalmon kívül is. Elég, ha valakinek a munkája nélkülözhetetlenné, ő maga "sztárrá" válik.

***

Az illusztrációként használt kép, akkor készült, amikor kanadai fiatalok voltak II. János Pálnál látogatóba, ők adták neki ezt az ajándékot. A velük való beszélgetés során hangzott el az az információ, amely azóta a vele kapcsolatos legendárium részévé vált (olvasható a wikipedia vele foglalkozó honlapján is), mely szerint fiatal korában maga is jégkorongozott:  "60 years ago, I too played hockey!". (A hozzá nem értők számára: a képen  épp az angolul CROSSchecking-nek nevezett szabálytalanságnak megfelelően tartja a botot.)

 

A téma részletesebb feldolgozása magyarul itt. Az NHL üzleti kérdéseiről rengeteg infó itt.

 

* a jogi helyzet persze ennél bonyolultabb az érdeklődők megtalálják az ezzel foglalkozó részleteket röviden itt: a kérdés az volt, hogy (i) mikor lehessen valaki unrestricted free agent, illetve hogy (ii) a restricted free agent-nek tett ajánlat (ezt ferdítettem "elővásárlási jogként") esetén mikor lehessen közvetítőhöz fordulni.