A korrupcióról

0505grec.jpgA mai miséken hallott evangéliumban Keresztelő Szent János arra tanít, hogy a legfontosabb a korrupció elkerülése. A korrupcióé, amely mindenkit fenyeget:  

Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal. (Lk 3,12-14)

Két olyan szakmáról beszél itt az aszkéta Keresztelő (a behajtóról és a rendőrről-katonáról), amelyekre gyakran gondolunk rosszallóan: miért lépnek fel olyan keményen a szegényekkel szemben miért nem elnézőbbek velük. Keresztelő azonban nem ezt követeli tőlük. Hanem azt, hogy a feladatukat lássák el: nem azt mondja, hogy ne követeljék az adót a tartozást a szegénytől. hanem csak azt, hogy többet ne szedjenek be. Nem azt követeli, hogy ne lépjenek fel keményen a szegényekkel szemben, hanem csak azt, hogy ne dolgozzanak saját zsebükre. 

A korrupciónak sokféle felfogása, definíciója létezik. Ezt hallva általában arra gondolunk, amikor az állami hivatalnokok a pozíciójukból fakadó döntések során (kinek adjanak megbízást, mekkora büntetést, szankciót alkalmazzanak a szabálysértővel szemben, stb.) a saját egyéni hasznukat keresik. A legszerencsésebb felfogás azonban nem ez. Nem kell a korrupciót az állami hivatalnokokra szűkíteni: mindenki korrupt lehet, aki valamilyen feladatot teljesít, és ennek során döntéseket kell hoznia. Legyen szó banki alkalmazottról (a behajtóról, a modern adószedőről), bolti eladóról, marketingesről, kamionsofőrről, bárkiről.

Keresztelő arra szólít, hogy mindannyiunk feladata a munkánkból fakadó alapvető elvárásokat teljesíteni. A behajtó hajtsa be az adósságot, és ne dolgozzon saját zsebére. A rendőr-katona tartsa fenn a rendet, és ne dolgozzon saját zsebére. A bolti eladó ne verje át se a főnökét, se a vevőt, ne dolgozzon saját zsebére. A marketinges, a cége nevében megbízásokat kiadó, szerződéseket kötő szervezet a cég hasznát - és ne a sajátját - keresse. Az autóvezető a főnöke érdekeit keresse (és persze a többi autóstársa érdekeit védő szabályokat tartsa be) döntései során, ne a sajátját. Nem azt követeli, hogy behajtóként, katonaként, stb. a "társadalmi igazságosságot" keressük. A feladatunk a ránk bízott feladat ellátása, az általunk tett ígéretek megtartása.

Tegyük hozzá, ezt azután mondja, miután általában minden emberhez (és nem egyes szakmák képviselőihez) beszélve elmondja, hogy: „akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Hogyan viszonyul egymáshoz a két követelmény? Úgy tűnik így: szakmánk szabályai szerint eljárni akkor is kötelességünk, ha az ellentétes lenne az igazságosság-érzetünkkel. Nem úgy kell a szegények felé fordulni (amely persze minden ember felelőssége), hogy a megbízónk  érdekei, közvetlen feladataink elé helyezzük az övékét, hanem úgy, hogy a sajátunkból adunk. A sajátunkból, és nem a megbízónkéból. Az előbbi a szolidaritás, az utóbbi a korrupció.

(Tegyük hozzá: ez az evangélium az új típusú, "rendes" liturgiában hangzik el. A hagyományos - "tridenti, rendkívüli formájú" - liturgián egy másik történetet hallhattak az ott résztvevők Keresztelő Szent Jánosról: Jn 1,19-28.)

Kép: El Greco: Keresztelő Szent János, Santo Domingo el Antiguo, Toledo